Nagymama, leány, unoka; három korosztály, három nő. Mindegyik mást akar, mindegyik másként, és főleg mással szeretné élni az életét. Teri, a kapuzárási pánik küszöbén álló, többszörösen elvált, dekoratív, jómódú ügyvédnő a nála jóval fiatalabb Milán mellett, akinek férfias vonzereje nem kimagasló szellemi képességeiben rejtőzik, hanem más testtájaiban. Teri lánya, Emma – aki egy titokzatos kis jövevény világrahozatalával képzeli el a jövőjét – totálisan kiakad, amikor meglátja, hogy Milán beköltözött az anyja lakásába.
December 8-án mutatja be a 20. évfordulóját ünneplő Centrál Színház a Fekete Péter című magyar klasszikust. Ez volt a színház első premierje. A 30-as évek Budapestjén játszódó megejtő mesében egy balek és egy tőzsdecápa körül bonyolódnak az események és persze mindenbe beleszól a szerelem. Most Puskás Samu rendezésében, Magyar Attila, Básti Juli, Martinovics Dorina, Fehér Tibor, Alföldi Róbert és Balla Eszter főszerepésével láthatjuk ezt az örökzöld darabot. Az előadás különlegessége, hogy Básti Juli és Alföldi Róbert most először játszanak egy színpadon.
Az előző részben Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) pécsi színházi tagsága idejére eső, Szedő Miklós dr. operaénekes, orvos (1896-1978) koncertjén való közreműködése helyi sajtóvisszhangjából a konzervatív-katolikus „Dunántúl” (1911-1944) című napilapot idéztem. Most a liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) című napilap következik ugyanerről.
Vidnyánszky Attila vezérigazgató a péntek esti Rómeó és Júlia című előadáson történt baleset hatására, elismerve vezérigazgatói felelősségét, hétfő reggel benyújtotta lemondását a Nemzeti Színházban betöltött vezérigazgatói posztjáról.
Alföldi Róbert évtizedek óta a magyar kulturális élet megkerülhetetlen alakja: színész, rendező, színházigazgató, „celeb” (bár ő tagadja), az egyik leghitelesebbnek tartott és töretlen népszerűségű magyar művész. Csáki Judit színházkritikus faggatja őt személyes és szakmai múltjáról és jelenéről, színészi és rendezői énjéről, műhelytitkokról, a kulturális környezetről és a világról, amelyben élünk.
Az előadás a századfordulós Párizsba invitálja a nézőt. Csillognak a kávéházak, szól a muzsika, és az egyébként is meseszép város most pláne sosem látott ragyogással ünnepli a 1900-as világkiállítást, a Föld minden tájáról odasereglett sokaságot, a hihetetlen új találmányokat.
Számos kedvenc színészem közül most a nagyszerű Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) pécsi tagsága, majd vendégszereplései kerülnek sorra. Most kivételesen ezen előadások adataival kezdem a sort. Elsőként leszögezem: legyünk büszkék rá, hogy ő az itteni társulatunknak tagja is volt, mégpedig az 1933/1934-es színi évadban, „drámai hősnő, szende” szerepkörben.
A liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) az 1941. december 16.-i számában a hangzatos „Beszélgetés a nemzet szöcskéjével” című, a lényeges tartalmat tükröző „Bordy Bella művészi pályafutása” alcímmel érdekes, mélyenszántó, jó adag személyes kitárulkozást tartalmazó interjút közölt a vendégszereplésen városunkban lévő Bordy Bella (Bordé Izabella, 1909-1978) balett táncosnő, zenés-táncos szerepekben és filmeken egyaránt sikert arató színésznővel, későbbi táncpedagógussal.
Rendkívül változatos műsorkínálattal várja közönségét a Pécsi Harmadik Színház novemberben is. A család apraja-nagyja találhat benne kedvére valót; az is, aki felhőtlen szórakozásra vágyik, az is, aki az elgondolkodtató előadásokat kedveli.
Örvendetes, hogy egy-egy vidéki színházi előadás a fővárosi kritikusok figyelmét is felkelti. Szakmai körökben a Pécsi Harmadik Színház tavaly decemberi Csirkefej-bemutatója váltott ki komoly érdeklődést, és születtek ezzel kapcsolatosan büszkeségre okot adó méltatások, értékelések, rangsorolások.
Most már csak egy nap van hátra a közlésből, de az már a Bordy Bella (Bordé Izabella, 1909-1978) vendégszereplése utáni nap előadásáról szólt a pécsi újságok hasábjain. A konzervatív-katolikus „Dunántúl” (1911-1944) az 1941. december 14.-i lapszáma „Színház” rovatában közölt, „A színházi iroda hírei” című hírcsokrában ejtett szót a Harsányi Zsolt (Zoltán Tibor Pál, 1887-1943) író, újságíró, műfordító, színigazgató – Hunyady Sándor (1890-1942) regény- és drámaíró „A tizedik kérő” című 3 felvonásos zenés vígjátéka utolsó két előadásáról.
Folytatva a vendégszereplésről szóló akkori híradások fölidézését, elsőként ismételten közlöm: mivel a „Színház,” illetve „A színházi iroda hírei” rovatokban szerepelnek ezek a tudósítások mindkét lapban, ebben a részben sem közlöm ezt külön a továbbiakban. Másik közlésem: kivételesen az összes képes illusztráció Bordy Bellát (1909-1978) ábrázolja…
Ma mutatják be a Lenka és Palkó című, 4 éven felülieknek szóló bábelőadást Pécsett, a Bóbita Bábszínházban. Lenkát, az átlagosnál gömbölyűbb kislányt gyakran csúfolják a gyerekek – akárcsak Palkót, az átlagosnál keskenyebb kisfiút. Lenka magányosan rajzolja csodálatos képeit az aszfaltra, Palkónak pedig a könyvei jelentik a társaságot.
A Pécsi Nemzeti Színház akkori vezetése országos figyelem mellett neves művészeket hívott meg vendégszerepelni. Ezen fiatal, országos hírű művészek sorában a mára sajnos kicsit háttérbe szorult Bordy Bella (Bordé Izabella, 1909-1978) táncművész, színház- és filmszínésznő, táncpedagógus vendégszereplése következik.
A Kritikusok Díjának nyertesei a 2022/2023-as évadban is erős mezőnyben lettek a legjobbak. Rendkívüli elismerés a kategóriák jelöltjei közé is bekerülni egy-egy ítész listáján. Ezért is nagy eredmény, hogy a Pécsi Harmadik Színház Csirkefej előadása Gabnai Katalin rangsorában három kategóriában, Nánay Istvánnál egyben szerepel dobogós helyen, több mint 90 bemutató megtekintése után.