Szépirodalom – próza

Lakossági bejelentés alapján valaki ugrani készült a belvárosban. A diszpécser szerint 17:15-kor érkezett a hívás, a tűzoltók pedig rekordidő alatt (mintegy hét perc múlva) már a helyszínen voltak. Unatkozó katasztrófaturistákból addigra egy kisebbfajta tömeg gyűlt össze a ház előtt, fotóztak és videóztak.

Szeptember 2.

Kedves Naplóm! Gina tegnap ünnepélyesen megnyitotta a Margaréta Nőegylet havi rendes ülését. Pár óra múltán pedig hasonlóképpen be is zárta. Mindig ő nyitja meg, mert ő az elnök. És mindig ünnepélyes, mert meg kell adni a módját, ha már egylet vagyunk. Elli, szegény, mióta belépett a Margarétába, végre elhordhatja a szép ruháit.

– Ne menj be! – üvöltöttem, miközben táskádba kapaszkodva ziháltál a padon. – A macska kint és bent egyszerre nem fog egeret. Tudod!
Még fel sem szívódtak szavaim, mikor megjelent előtted a nagy, széles vállú, csupa fehér ápoló. Ő bent a rend, a törvény, amit oly sokat kerestek Attilák és Kafkák, de igazán sosem találták meg.

Pécsi polgárok! Tájékoztatjuk önöket, hogy városukat a tegnapi nap folyamán hadseregünk heves, dicső harcok után elfoglalta, így Pécset ezennel a dicsőséges Atlantiszi Birodalomhoz csatoltuk. A város katonai ellenőrzés – és víz – alatt áll. További intézkedésig a hadsereg tartja fent a rendet. Figyelmeztetünk mindenkit: vízipisztolyaink élesre vannak töltve.

Már hajnalban felébredt. Igazából legalább húsz éve nem tudja átaludni az éjszakát, de az is lehet, hogy még hosszabb ideje. Tulajdonképpen versszakokat szunyókál, hová tűntek már az édes álmok! Kattog az agy, forog a löttyedt test a gyűrött lepedőn. Érdekes, hogy ami édes emlék volt, az elveszett.

A gátőr elgondolkozva ült a sárga folyó partján, az öreg gesztenyefa legalsó, legvastagabb ágán, és nézte a lába alatt elterülő homokos fövenyt. A szeme a túlpartra is átkapott. Ott, ahol valaha mogyoró- és rekettyebokrok tarkállottak, most engedély nélkül épített nyaralók sorakoztak.

Eszterke vidáman futott a kapuig, majd az úttest előtt megtorpant. Vidámságának oka abban volt keresendő, hogy ma cseresznyét ehetett, megengedte a nagymama. Ám azt meg is kellett először a boltban vennie. Nagy esemény volt ez! Egy kicsiny leány egyedül átmehetett a szemközti zöldségesbe.

A felhőket behálózó impozáns épületkomplexum szemkápráztató módon kialakított éteri recepcióján hamar eligazították, melyik részlegre kell mennie. Egy ideje már a fejébe vette, hogy ő bizony ezt az utat fogja választja, és ezen döntésétől semmi nem tántoríthatja el.

Reggel lett. Megint. Fáradt sóhajjal nyugtázom az idő képzeletszegény vánszorgását, s megpróbálok visszamerülni az álom színpompás ködébe, de persze ismét kudarcot vallok. Ennek is az átkozott fény az oka! A nap megint felkelt. Nem számít, hogy sebesen suhannak tova az órák, vagy lassan vánszorognak a túlsúlyos pillanatok, a nap minden egyes reggel felkel.

Mikor azt a teásdobozt kiválasztottam neked, mindjárt tudtam, hogy teafű is kívánkozik bele. Eszembe se jutott, hogy te csak az őrölt tea füvet ismered, a filtert nem. A filtereket szépen elhelyeztem a dobozban, a dobozt becsomagoltam. Magam is ledöbbentem. Akkor, amikor egy év múltán a megtervezett kép érintetlenül bámult rám.