Szépirodalom – próza
Biciklis bankrablók -2 .
Jocó volt az idősebb, de a tapasztalatok alapján Dezső lett észrevétlenül a parancsnok. Ki is tűzte az akció napját, amely e hó tizennyolcadika. Azért ez a nap, mert eszébe jutott, hogy a szomszéd asszony a következő napon szokott bemenni a takarékszövetkezetbe, mert itt veszi fel a nyugdíját. Tehát nyugdíjfizetési nap, ilyenkor feltehetően előző nap már több millió forint van a kasszában.
Öt perc múlva száz év
Molyirtót kerestem, nagyon elszemtelenedtek az idén! Kotorásztam a festett, szép faládában, amelyikben még sose találtam meg semmit. Most a molyirtót nem, pedig éreztem a szagát, azt a szúrós, orrfacsaró bűzét. Beleszimatoltam a festett, szép faládába.
Narancssárga, vörös és zöld, kékkel
Nyarat idéző fülledt meleg volt a tavaszi városban. Dél felől érkező szelek hozták, a levegőben némi sivatagi homokkal. A posta frissen festett épületét még állványok védték. Az utca végén, a facölöpök szegélyezte, jázminnal és csillagvirággal tele ültetett, kör alakú terénél Hanna egy pillanatra megállt.
Királylányos mese folytatása
Amália királylány sikolyától visszhangzott a kastély. Ült a lakosztálya közepén, körülötte címeres ajándékdobozok hevertek és nyelte a könnyeit. Kapott tíz kenyérpirítót, egy örökös tagsági kártyát a Szenior Örömtánc Csoportba, három csúszásgátló meleg zoknit és még számtalan hasznavehetetlen holmit.
Emberélményeim – 6.
Felső szomszédunk, becsületes nevén Klesch János, aki Baranya leghíresebb, legkeresettebb asztalosa volt, rengeteget dolgozott, voltak inasai is, akik kitanulván a mesterséget tovább is álltak.
Biciklis bankrablók – 1.
Ahogy ott ült a három srác a ligeti padon, a szótlanságuk lehangoló volt. Csak ültek és bámultak a semmibe. Jocó törte meg a csendet.
– Csinálhatnánk valamit!
– Mit?
– Még nem tudom, de így nagyon unalmas! Dezső szólt közbe.
Viktor és Viktória – 15. rész
Eltelt öt év. Az 1990–1995 között végbement társadalmi folyamatok rendkívül hullámzóak, pozitív és negatív irányzatok keresztezik egymást. Megvalósul a filozófiai, gazdasági, ideológiai, kulturális és vallási pluralizmus. Privatizálják az állami szektor nagy részét.
Emberélményeim – 5.
24 éves lehettem, férjnél vagyok, van egy gyönyörűséges okos kisfiam. Házasságom válságba került, visszamentem a szülői házba éktelen megbántottságomban, haragomban, bár hiányzott a férjem kisfiamnak és nekem is, de büszkeségem, kimondott szavam maradásra bírt, nem akartam többé menyecske lenni egy másik, kimért és ridegebb világban.
Viktor és Viktória – 14. rész
Ez a Tatabánya melletti városka lett volna a harmadik befogadó állomás, ahova általában azok kerültek, akik menekült vagy oltalmazási státuszt kaptak az államtól. Itt ellakhattak volna akár egy évig is, nagyjából ugyanolyan körülmények közt, mint a cívisvárosban.
A méltatlan gyerek
A kollégium könyvtára még mindig elbűvölte Marcit, pedig már hatodik hónapja élt az ódon falak között. Nagyobbacska bakonyi faluból érkezett a híres iskolába. Hálával gondolt Géza atyára, aki a püspök úr támogatását is megnyerte tanulásához. Tízéves fiúcska volt.
Szólj szépet!
„Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt.” (Wass Albert)
Még a nyár folyamán történt, hogy a városatyák úgy döntöttek, sétányt alakítanak ki a helység központjában. Hát mit mondjak?
Rókacsapda
A szilvafáról fűrészeltem le az elszáradt gallyakat, egy kis ápolás mindenkire ráfér. Törik és döf a szilvaág, ki hitte volna róla. Morgolódtam vele valamelyest, aztán a fa tövénél halomba raktam a széjjelhullott gallyakat. A két nagy ág villájában vettem észre valamit, úgy szemmagasságban.
Emberélményeim – 4.
Időközben eltelt öt év, befejeztem az első gimnáziumi évet, minden nyáron napszámba jártam, főleg a híres vaszari erdészetbe csemetét lapátolni, vagy utakat tisztítani, mindig reggel adták ki a napi feladatot a 8-10 fős brigádnak. Szerettem az erdőt, az erdő hangjait, a munkámat, sztahanovista módon tudtam haladni, ettől gyötrődtek a többiek is. Egy júliusi meleg napon délután 5 körül vetődtem haza fáradtan, izzadtan, piszkosan, éhesen a napszámból.
Viktor és Viktória – 13. rész
Debrecen. Négy óra alatt ott voltak, s még aznap este új táborban hunyták álomra a szemüket. Táborban? Inkább panzióban, szociális otthonban, miután itt nem éktelenkedett már semmiféle égig érő fal, kerítés. A szobák hat-tízágyasak, mindenütt rend, tisztaság.
Húsvéti gondolatok
Korán világosodott. Az utcák, a sikátorok két oldalán magasodó házak tapasztott, hol vörös, hol homokszínű falai mentén sokasodni kezdtek a mezítlábas saruk, a színes leplekbe burkolózott, elgyötört arcú emberek. Voltak, akik ismeretlenül is megfogták egymás kezét.
