Szépirodalom – próza
Talán ott vagy a szélben
Számoltam a fűszálakat. Egy, kettő, egy, kettő. Pont úgy, mint régen. Csomót kötöttem rájuk, hagytam, hogy a szél kifújja őket a kezemből. Egyedül te hiányzol mellőlem. A szél lágyan simogatja a karomat, csiklandozza a hátam, azt gondolom, talán te vagy az.
Kukori és Kotkoda a színfalak mögött
Nehéz rajzfilmet rendezni, annyi biztos! Most erre azt mondod, hogy ugyan, ez a világ legegyszerűbb dolga: a szereplőid kétdimenziósak, mondhatni laposak, a háttérrel nincs sok probléma, ha például tengerpart kell hegyvidék helyett, egyszerűen átrajzolod.
Bölcseleti-misztikus próza – 42.
Az írófejedelem némi ellenérzéssel viseltetett újonnan felfogadott kocsisa iránt, amióta megtudta – jó pár hét elteltével – hogy tud írni-olvasni. Elmondása szerint egy csavargó tanította meg rá, hálából, amiért megmentette az életét. Az istállójában szállásolta el hosszú hónapokon át tartó felépüléséig.
Igaz tükör
Hol volt, hol nem volt, az üveghegy közelében, de a nagy bevásárló központon túl, egy oldalsó útról nyílt Dörmögő Miksa királysága. Nem volt nagy, de ahhoz éppen elegendő, hogy igazi királyság legyen, benne királyi palotával, udvartartással és alattvalókkal.
Fogyatékosság
Minden embernek van valamilyen fogyatékossága. Az enyém abban áll, hogy néha összetévesztek bizonyos dolgokat. Gyermekkoromban például mindig összecseréltem a filagóriát az allegóriával. Szerencsémre még idejekorán figyelmeztettek a tévedésemre.
Mézga
Géza Pestre tartott, állásinterjúra. Úgy számolta, ha kettőkor bejut a HR-es elé, akkor még bőven lesz ideje elérni az utolsó vonatot, amivel haza tud érni este nyolc előtt. Rohadt covid!
A középső
A kastély toronyszobáiba gyengéden sütött be a reggeli napsugár. Nem volt még annyi ereje, hogy átmelegítse a hideg falakat, de kíváncsi fénysugarai már tavaszt ígérve kutatták át a könyvtárat. A vaskos lexikonokkal telerakott polcok előtt Benedek királyfi ült egy ősz hajú, ősz szakállú, bölcs öregemberrel, aki rosszallóan csóválta fejét.
Don Quijote Somogypagonyon
A faluban hetet harangoztak, amikor megnyitotta háza ajtaját. Csend köszöntötte, esti árnyékok és porszag. A pornak szomorú illata van. Itt nem járt senki tavaly óta – Don Quijote körülnézett, az ajtót szélesre tárta és a kertbe indult. A fűzfa alatt megállt: – Megjöttem, öreg!
Bölcseleti-misztikus próza – 41.
A bosszú – Az első hónapokban az alkalmazkodásra, mondhatom inkább, a túlélésre összpontosítottam, s emiatt kevésbé foglalkoztatott a tény, hogy besúgás áldozatául estem, még kevésbé pedig a besúgó kiléte. Igyekeztem elkerülni, hogy úrrá legyen rajtam a tehetetlen düh és a kétségbeesés.
Múlt idő, egyes szám
– Amikor én olyan idős lehettem, mint te most, már állapotos voltam apáddal. De akkoriban az ilyesmi se nem osztott se nem szorzott, már olyan szempontból, hogy senki sem tett ki engem a vitrinbe, hogy jaj istenem, el ne veszítsem a magzatot.
Álomnapló (részletek) – 41.
Játékbaba szépségversenyt hirdettek egy közösségi házban. Beneveztem néhány jópofa rongybabával. A többi versenyző és a zsűritagok kedvtelve nézték az asztalra kitett két babát. Nézegettem kis versenyzőimet, mintha mosolyra húzott vonalka szájjal azt kérdezték volna, ugye, milyen jó, hogy akkor megvettél bennünket? Hát igen.
A Wéber Cola
A történet régi, de felidézni sem könnyű, hiszen már olyan régen történt. Pontosan a múlt század hatvanas éveiben. Akkoriban egy járás közigazgatási területén egy, vagy két Áfész működött. Ennél az esetnél egy fogyasztási szövetkezet. A hozzátartozó falvak boltjait, kocsmáit ez a szövetkezet látta el mindenféle árucikkel.
Egy tiszta lelkű ember – 10. rész
A tiszteletes fizikai állapota a szakszerű ápolásnak köszönhetően lassan, de egyre jobbra fordult a következő hónapokban. – Még egy hét, és a saját kezével hajthatja a kerekesszékét – bIztatta őket a gyógytornász. – Utána az autót… – No, azt nehezen. – Miért? – Mert eladtuk.
Ajándék
Kérem uram tudom hogy siet mégis kérem álljon meg egy pillanatra milyen csinos a nyakkendője kedves uram érdemes meghallgatnia nem fogja megbánni majd meglátja kérem tisztelettel nézze meg ezt a gyönyörű készletet ajándék igen sietek én is meglátja megéri hogy hazáig kísérem
Bölcseleti-misztikus próza – 40.
Elrendeltetett döntés – Nem éreztem úgy, hogy nem tudnék élni nélküle. Igaz, senkivel kapcsolatban nem éreztem úgy azelőtt se. Meglehet, nem voltam képes igazi szenvedélyre, ezért kerestem minden kapcsolatomban az összetartozás igazolását; valamilyen tényt, körülményt.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások