Szépirodalom - próza Archives • Oldal 2 a 179-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2672

Beérni a legtöbbel

Élete delén valamelyest már túl, de még ereje teljében a Bajnok – így emlegették messze földön is – felkereste a bölcs remetét. Az a kunyhója közelében ásott gödör peremére ültette, ahogy a látogatóit szokta, majd leült vele szembe. – Hallgatlak – mondta aztán.

Kecskeólban

Ülök a műdzsörszé nadrágkosztümömben – ez most a menő, meg a praktikus, meg úgyse lehet mást kapni, mert ez a divat – és bőszen hintázom a széken. Tehetetlenségemben. Megint a „mit tegyek, mit tegyek” gondolat uralta el egész elmémet. Kint ragyogóan süt a nap.

Tudod ki volt J. J. Rousseau?*

Pár évvel ezelőtt iskolánk Szinajára küldött, egy uniós projekt kiképző tanfolyamára. Csapattársam C. város egyik ipari líceumának igazgatóhelyettese volt, civilben mérnöktanár, néhány évvel fiatalabb nálamnál. Direktori minőségében ildomosnak tartotta, hogy ottani szereplésemet illetően, már a kétórás vonatozás legelején kioktasson.

Sarokaszfalt

Az első hópehely akkor hullott a kézfejére, amikor betaszította a presszó ajtaját. Maga után húzta gyorsan az asszonyt, és megálltak a kicsiny helyiség kávéillatú párájában. Mintha búvárharangba léptek volna be, a zajok kinn maradtak az utcán, itt benn csak az emberi neszek röpködtek.

Svejk megmondja…

„Európai értékek” – „Egy ideje megint sokat papolnak erről, de mindig megnyugszik a dolog, mert az unalom miatt csődbe megy, mint az a kocsmáros, aki vizezi a sört. Nekem az értékekről a szép nagy templomok jutnak először eszembe.

Jól megmutattuk

Sopianae. Így hívták azt a porfészket, ahol véget ért a karrierünk. Semmi különös: egy mocsárba fulladt városka valahol a Limes mentén, melyet jobbára katonák laktak. Szóval nem egy nagy durranás egy olyan pályafutás végéhez, mint amilyen a gallé volt, és amilyen az enyém.

Barna kockás sál

A két házaspár elhatározta, hogy a hétvégét a hegyekben töltik. Ne legyen semmi zavaró körülmény, így busszal utaztak. A kellékeket a grill elkészítéséhez két fekete táskába tették, melyeket a férjek cipeltek.

Zorkányi álmai

– Szép álmokat!
– Köszönöm!
– Zorkányi Tihamért keresem.
– Tessék!
– Én vagyok a halál angyala.
– Én meg az iraki Szaddam Huszein.

Svejk megmondja…

Érdekes, hogy Hasek örökérvényű könyve és annak hőse, SVEJK, néha kéretlenül is le tud zúdulni a polcról, és reflektor-gyanánt világítja be a böszmeségbe zuhant dekadens világ sötét bugyrait… Mit is mond, mondana az időtlenségben bölcselkedő Svejk ezekről az érdekes poszt-fogalmakról?

Balkonország

Napfényes, csöndes délelőtt volt, a templomtorony árnyéka lassan kúszott keresztül a szobán. Amikor aztán delet harangoztak, Vilmácska a padlóra vetette magát, és krétával vékony csíkot húzott az árnyék csúcsához. – Lesz napórám! – Vilmácska fölkuncogott.

Sokasodó emlékek között

Bakonyi település, ahol felnőttem. A központban laktunk, a Rákóczi téren, Reguly Antal, a finnugor nyelvkutató szülőházával közös udvarban. Ma tájmúzeum, korabeli mesterségek háza, foglalkoztató, és Reguly Antal emlékház van a helyén.

Az alku

A férfi kissé zavarodott volt, mikor megállt Szent Péter előtt. Nem csoda: két perce még a születésnapi partiján vett részt családja és barátai körében. A következő pillanatban már egy fékevesztett furgon törte át a kerítését, ami elütötte őt. A furgon egyébként a születésnapi tortáját hozta.

Mondok neked egy mesét

Elhagyta a zöldellő mezőket és a biztonságot jelentő rizsföldeket. A magasba törő hegy egyre közelebb került hozzá, hallotta a szirtek között a mélybe zúduló vízesések hangját, és a szél sikolyát. A sűrű ködben apró léptekkel haladt a ragyogó istenek felé.

A virágméz és a mézes bödön

Amikor napközben kikalapálta magát, vagy a hétvégeken, amikor a kovácsműhely zárva volt, Szalóki Sándor becsukta az udvarra nyíló nagykaput, mert ott szokott dolgozni. A ráfhúzást, lópatkolást ott végezte. Ekkor szünet következett. A műhelyi elfoglaltság, a családdal való törődés, majd utána a hobbiját csinálta. Ez pedig a méhészkedés volt.

A platán

Az ostobaság, talán a gonoszság tette, hogy a szerencsétlen fát odaültették a palota hátsóudvarára. Vagy a véletlen művelte mindezt? Nem mintha mentség volna, de a véletlen nagyon különös módon képes elrendezni maga körül a világot, vagy a tárgyakat a világban.



Archívum

Hozzászólások

DISQUS