Szépirodalom - próza Archives • Oldal 2 a 189-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2822

Az árny

Kora reggel lépett ki a hátsó kapun, alig múlt hat óra, még sötét volt.  Korán kellett otthonról indulnia, hogy időben kiérjen a kerület túlsó végén levő orvosi rendelőbe. Éppen arra gondolt, milyen kár, hogy ezen az oldalon nincsenek lámpák.

Álomnapló (részletek) – 56.

Egyik felsős osztályba igyekszem órára. A tanterem ajtajában néhány nagyobbacska fiú vár rám, az egyik egy naplót nyom a kezembe, azzal, hogy az osztályfőnökük küldi nekem, meghagyta, hogy tanítás végén tegyem vissza a naplótáskába a helyére. A „küldöttségnek”megköszönöm a fáradozást, majd elküldöm őket órára. Nagy bajt sejtek ezzel a naplóküldéssel, még a tanóra előtti néhány másodpercben kinyitom a haladási naplót, egyre izgatottabban lapozom, pánik tör rám, mert szeptembertől nem írtam be a tananyagot és már december van.

Lelkem legyen egészséges és békében éljek

A régi jókívánságok a legfontosabb értékek, melyeket említeni szoktak egy mondás szerint egymás között az emberek: „-Bort, búzát, békességet” – szól a mondás. A békesség, a lelki nyugalom az embereknek, zavartalan, békés együttélést jelenti, ahol az a lelki nyugalmat szimbolizálja.

Majd egyszer….

Nem egy kihívásokkal teli fagyos téli napon, amikor hó borítja a Mecseket, nem egy vidám, élettel teli tavaszi illatos reggelen, nem egy forró, emésztő, tüzes délutánon, nem egy esős, langyos, éjjelen történik meg.  Nem egy szürke, eseménytelen napon.

A Hófehérke-dosszié

Mélyen tisztelt Bányatanácsos Úr, Nagyrabecsült Kolléga! Bár az évtizedek pora alaposan belepte emlékezetem zegzugos polcait, máig nem feledhetem ama kínosan fonák esetet, amely bányászkolóniánk szorgos mindennapjait oly sajnálatos módon feldúlta.

Történelemről, négy megállónyi csendben

Kardiológiára járok újra, rendetlenkedik a szívem. Jó orvosom soron kívül is fogad, törődik velem. Megnyugtató a tudat, a mai egészségügy magára hagyott, kizsigerelt valóságában, hogy szakmailag és emberileg mennyire jó szakemberek vigyáznak rám.

Álomnapló (részletek) – 55.

Halk nyávogást hallok a nagyszobából, benyitok, hát az ágyon három öklömnyi cica járkál. Még ilyet sem láttam életemben, két cica szőre rózsaszín és fekete csíkos, a csíkokat fekete pöttyök választják el egymástól, igencsak mókásak, ahogy hátukat felgörbítve járkálnak a heverő karfáján. A harmadik cica vörös, talán mérges is, mert vicsorít mint egy oroszlánkölyök.

Történet érkezik a hajnali ködben

Gyakran van, hogy valaki rábíz egy történetet, azzal a kéréssel: írja meg! De valamiért, bár megragadja a téma, mégsem írja meg, nem lát benne annyi fantáziát, lehetőséget.  De elraktározza magában, a megírandó történetek rejtekhelyén, és várja, hogy megérkezzen a jel.

Álomnapló (részletek) – 54.

Fiam még néhány hónapos, de vissza kell mennem tanítani az iskolába, mert ha nem teszem, elveszítem az állásomat. Visszamegyek, mert nagy szükség van a pénzre, minden fillérre, a lakásra felvett hitel törlesztése miatt. Kikötöm, hogy helyettesítést nem vállalok, mert sietnem kell haza a gyermekemhez, akire délelőtt a szomszédasszonyaim felváltva ügyelnek.

A 8-as petróleumlámpa

Keresztes Ferenc fia, amint leszerelt a katonaságtól, útilaput kötött a talpára és vidéki otthonát elhagyva, Pestre költözött. Ez egy megmásíthatatlan döntés volt, az élet kényszerítette erre. A fővárostól messze nem volt munkalehetőség.

Anna

Mária a függöny mögül nézte, amint nővére, Anna hosszasan nyomja a kapucsengőt, aztán kivár. Nem mozdult. Csak nézte nővérét, mintha először látná. Tudta, hogy nem adja fel egykönnyen. Minél tovább kellett ücsörögnie, annál türelmetlenebbül nyomkodta a csengőt.

Galamb és kutya

Botorkáltam hazafelé a meredeken.  Bevásároltam, vettem mindent, ami kellett, talán olyasmit is, ami még várhatott volna, de ha már itt van a szemem előtt… ugye ismerős, háziasszonyok? Vittem, vittem hősiesen, de már minden lépésnél azt gondoltam: a következő után le fogom tenni a csomagjaimat. 

A hattyúfehér bányaló

Motozás hallatszott az ajtó előtt. – Bújj be… – dünnyögte Tatár bátyó. Az ajtó nem nyílt meg, a motozás folytatódott. Tatár bátyó ajtót nyitott, a ház előtt apró lovacska állt, meleg orrával lökdöste az ajtót. Gyermek ló volt, fényes, fekete szőrén csillogott a napsugár.

Álomnapló (részletek) – 53.

Rákoskeresztúrra megyek a piacra, hátha olcsóbb árukat találok, mint a kőbányain. A 162-es buszon utazok, a jármű hátsó részében helyezkedek el, ott van csak ülőhely. Olvasni kezdek, de nem tudok, mert az arcmaszk miatt egyből bepárásodik a szemüvegem. Így tétlenül rázódok Keresztúr felé. Egyszer csak mozgolódás támad a buszon, tódulnak a hátsó ülés felé, annyira igyekeznek a hátsó ablakhoz.

A nyereményautó

Esztergomban, nagyapámék udvarában állt egy öreg diófa. Óriási lombja árnyékot adott a nyári melegben, és kiváló búvóhelyet nekünk, gyerekeknek. A fa alatt nagy asztal állt, előtte kényelmes támlás pad. Sokszor ültünk ezen a padon játék vagy beszélgetés közben.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS