Szépirodalom – próza
Védőbeszéd
Zárjuk rövidre ezt a beszélgetést! Ismertetem az érveimet és Ön egészen biztos megérti, hogy önmagam számára a legjobb megoldást választottam. Felment és utamra enged, így a tevékenységem szakember által is elismert lesz és legálissá válik.
Bölcseleti-misztikus próza – 53.
Ők voltak az eszményi házaspár a rokonok és ismerősök szemében. Mindenkor a kölcsönös tisztelet és megbecsülés hangján szóltak egymáshoz maguk között is, sohase vitatkoztak, nem is élcelődtek egymással. Ha valamiben nem értettek egyet, mindkettejük készségesen engedett.
Álomnapló (részletek) – 44.
Iskolámban a régi termemben várom a gyerekeket, újra osztálytanító lehetek annyi kihagyott év után. A tanulók még az udvaron gyülekeznek becsengetéséig, ekkor ismerős hang üti meg a fülemet. Valaki azzal dicsekszik, hogy milyen gyönyörűek és okosak az unokái. Reméli, hogy a tanítás során észreveszem majd kitűnő adottságaikat.
Hazugság
– Hű, de meleg van! Elmegyek a folyóra, és úszom egyet.
– Majd holnap, Jankó, előbb szedd le a nagyanyó meggyét úgy, ahogy megbeszéltük.
– De…
– Nem mész?
A galamb
A csepp szem riadtan pislogott. Nem találta az irányt, fogságba esett a panelház második emeleti erkélyén. Beröppent a szobába, ahol ujjongva fogadták a lakók. Partvisnyelet nyújtottak neki, azzal hadonásztak, de ő csak állt a fotelben felejtett könyvön és kereste a megoldást.
Bölcseleti-misztikus próza – 52.
A remekmű – A két író egy-egy szélsőséges példáját testesítette meg mindazon személyiségbeli és jellembeli sajátosságoknak, amelyek általában megkülönböztetik a művészt az ösztönösen is az arany középúthoz igazodó, józan, derék többségtől.
Gyönyörű népdal
A leggyönyörűbb, amit valaha hallott. Annyira szép, hogy bár idegen nyelven van, és egy szót sem ért belőle, de megtanulta. Tudja, hogy magyarul van, mert Budapesten vette a lemezt, és most elénekli nekünk hálából – mondta holland vendégünk. Forrt a világ akkoriban.
A célba ugrás mestere
Anna hajnalra döntött. Elmegy a villából. Örökre. Férje meg keressen magának más porcelánbabát, akit beültethet ebbe a rohadt aranyketrecbe. Reggel azért kicsit izgatottan keverte a kávéját a teraszon és észre sem vette, hogy az alig ébredt nap, már maximumra állította a fűtést.
Vendéglátói mustra
Jocó úgy mozgott Fehérváron a városban, mintha ezer éve, István király óta bolyongott volna a régi várfalak, fogadók között és évszázadok különböző borainak ízét hordozná nyelve alatt. A nagy székesegyház előtti kockaköveken botladozva rójuk utunkat a közeli, régi vármegyére keresztelt utca közepén, a pincébe meghívandó, sem borozónak, sem étteremnek nem mondható búfelejtőbe.
Az ördögszántatta hegy
Azt, hogy így volt, én magam sem tudom, de ezt még a dédnagyapám dédnagyapja mesélte – fogott bele a történetbe öregapó, miközben belekortyolt a hegy levébe, és alaposat pödört lecsüngő bajszán – szóval az úgy történt, hogy az Ördög nagyon fenekedni kezdett a cseperedő szép jány, a Harka kezéér’.
Az őrdaru
Az öregek kocsiba vágták magukat, a sofőrülés ablakát is letekerték, onnan osztottak parancsot az otthonmaradtaknak: – Picur, te tanulj, rád fér, ne csak a foci legyen egész nap. Lóránt, ma te leszel az őrdaru, állj egyszer a sarkadra! Estére megjövünk… – és elvágtattak a városba.
Minik III.
A híres bűvész a halálos ágyán vallotta be, hogy – bár nem kapták rajta – a színpadon kívül is csalt a kártyában. Igen, csalt a körúti kávéházakban délutánonként, a Fészek klubban esténként, az újlipótvárosi barátai lakásában, csalt a vonaton, Balaton-parti csárdákban, kisvárosi restikben.
Bölcseleti-misztikus próza – 51.
Bár ígéretes eredményeket értem el néhány sportágban, egy napon elhatároztam, hogy már csak saját magammal fogok versenyezni: a túlélési képességemet fogom fejleszteni. Hegyekben, pusztaságban, köves-sziklás félsivatagban, erdőrengetegben, lápvidéken.
Cirkuszt csináltunk Zilahon
Megtörtént, máig sem tudja mindenki a városban sem, hogy miért. Éppen tizenkettedikesek voltunk. Egy nap bejelentették, hogy jön Ceaușescu elvtárs másnap, reggel 7-kor kint kell lenni a hajdani Wesselényi, majd Ady, de akkorra már csak „Zilahi Középiskola” előtt.
Azok a nyári napok
A nyár nem más, csak egy évszak, így egyszerűen. Mert felosztották az évet négy évszakra. Ezt csillagászati és meteorológiai megfigyelések alapozták meg. Érdekes a sorrend, mert mindig ezzel kezdik: – tavasz (ez a kezdet, az éledés), – aztán a nyár (a legmelegebb évszak, amelyben a növények kifejlődnek és termést érlelnek), – majd következik az ősz (a betakarítás ideje) – és végül a tél (a természet pihenése).
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások