Szépirodalom - próza Archives • Oldal 4 a 169-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2524

Egy huncut fordulat esete

Azt mondták róla, hogy ha valaki, akkor ő az, aki képes tisztán és ápertén megjósolni a jövőmet. Hát persze, hogy nyomban kíváncsi lettem. Nem a javasasszonyra – aki egyébként egy hórihorgas, rossz szagú szipirtyó volt –, hanem a jövőmre, mert tudvalévő, hogy Éva ősanyánk óta minden asszonyi állat azt kívánja.

Bölcseleti-misztikus próza – 37.

Csodájára jártak a vak arcképrajzoló már-már természetfeletti képességének. Először megkérdezte a modelltől az életkorát, aztán megkérte, hogy meséljen el egy rövid, de emlékezetes epizódot az életéből, majd megkérdezte tőle, mennyire elégedett a sorsával.

Álomnapló (részletek) – 38.

Írótáborban vagyok kedvenc költőm társaságában. Feltételezem, legalább olyan fontos számára is ittlétem, hátha közeledhetünk egymáshoz, talán többet szeretne tudni rólam meg írásaimról.

Kényszerpályán – 2.

Berkes Sándor késő este kerekezett haza az Elem utcai vasúti átjárótól, ahová két-három naponként ki szokott menni. Persze csak akkor, ha az idő engedi, mert esőben, meg, ha fúj a szél, nem érdemes. Ezek a kirándulások olyanok, hogy ő maga is meg tudja valósítani. A kerekesszéknek két oldalt a kerék mellett egy körbe futó nikkelezett, kisebb kerék van felszerelve.

Potomság

P. S. honvédőrnagy, magyar költő emlékének – Augusztus 2-án írom ezeket a sorokat, közel százhetvenkettő évvel ezelőtt te már két napja halott voltál. Ott feküdtél talán valahol a kút környékén, talán a hídnál (ott láttak utoljára a menekülők, te álldogáltál, aztán futásnak eredtél).

Egy tiszta lelkű ember – 6. rész

Otthon, lefekvés előtt szokás szerint megnézte a postáját. Hat levelet is kapott, többek között Olgától és Amytől. Kedvesem János! Először is tudatom veled, hogy édesapád és én is jól vagyunk. Nemrég jártam nála, és megbízott azzal, hogy adjam át atyai üd­vözletét, plusz egy üzenetet.

Vízibujár és a búbos vöcsök

Nem láttam vízibujárt az öbölben, Pali bácsi! – ordítottam már messziről a parti csónakból a nagybátyámnak, mikor az evezőket és a két villakulcsot visszaraktam a helyire. Az öreg nem hallotta. Valahol iszapot teríthetett a fehér homokos földre, hogy jobb legyen a termés.

Bölcseleti-misztikus próza – 36.

Megmérettetés – Sokan eljutottak az utolsó három próbatételig, ám alig néhányan bizonyultak méltónak az utolsó előttire. Az utolsó, a legnehezebb próbatételt már egyedül ő várhatta csak, magára maradva, elhagyatva. Évekig azt hitte, hiába várja, mígnem rájött, hogy…

Álomnapló (részletek) – 37.

Óriási szerelőcsarnokban vagyok, jobbról-balról ezüstszínű géprendszer csillog a vakító neonfényben- a csarnok közepén széles folyosó,  itt bolyongok  Roland fiamat keresem,azt telefonálta,hogy egy darabig, a busz megjavításáig itt lesz. A szerelőcsarnok másik végén egy hatalmas tó kéklik, melynek partján nyugágyon fekve napozik gyermekem.

Kényszerpályán – 1.

Tódor Ferenc minden reggel Pestre utazott. Nem jókedvéből tette, bejárók, ingázók életét kényszerült élni, mert munkát csak ott kapott. Most múlt negyven éves és egy műszaki cikkeket forgalmazó cégnél volt raktáros. Rendszerint a héthuszonnyolcas zónázó vonattal utazott.

Egy tiszta lelkű ember – 5. rész

Leánykérés – Köszi, ennyi! – Hú, azért modellt ülni sem könnyű! – szusszantott a tanítónő. – Hadd lássuk, milyen vagyok szerinted! – lépett kíváncsian a vászonhoz. – Ez vagyok én? – nézett kikerekedett szemmel a fiatalember képére. – Nem tetszik?

A kert

Ádám napkelte óta dolgozott, csatornát ásott a sivatagban. Estére a csatornából kiszáradt a víz, Ádám hazaindult. Asszonya a szőlőlugasban fogadta, mellén éppen elaludt a gyermek, ezért halkan súgta Ádámnak: – Kerestek. – Ki? – kérdezte Ádám kíváncsi szeme. – Hát ő!

Mesék a Rozsdás Szélkakasból – A királyi díszkert

Egyik este így áradozott Lantos: – Ó, az a szépséges királyi díszkert. Az a szépen kimért, mértanilag elrendezett, pompás kastélypark, ami minden királynak dicsőségére válna, aminek híre messze a tengeren túlra is eljutott. Ó, az a kert… – De hiszen a királyi díszkert maga a káosz.

Bölcseleti-misztikus próza – 35.

A földesurat valósággal elbűvölte a gyermek éneke, ahogy terelte a tucatnyi libát a hűvös kora nyári alkonyatban, zsákból fércelt pendelyében, mezítláb. Tíz-tizenkét éves lehetett, borzas hajából ítélve lány. Egészen a tanyáig követte a lován, anélkül hogy az észrevette volna.

Az eltűnt képernyőkről

Régi már a mondás: szabónak nincs tisztességes ruhája, a cipésznek cipője, az órásnak pontatlan az órája, a kőműves házán lóg a vakolat, de sorolhatnám még tovább.



Archívum

Hirdetés