Szépirodalom - próza Archives • Oldal 4 a 183-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2734

Viktor és Viktória – 6. rész

Mialatt egyik oldalon újabb és újabb, radikálisabbnál radikálisabb tervek kieszelésén dolgoztak, másik oldalon pedig az ország, most már Bukaresttel az élen folytatta a harcot egy demokratikusabb rendszerért, Viktor nyugtatókat szedve heverészett, és olvasott. De már nem volt egyedül.

Műremek

Ronda egy história volt. Ronda, mert érthetetlen. Logikátlan. Ha meg mégis volt logika benne, akkor pedig egyenesen félelmetes. Hogy mik történnek manapság! Már az első nap is furcsán indult. Marci megérkezett – és mégsem érkezett meg.

Viktor és Viktória – 5. rész

A temesvári felkelés híre villámként futott végig az országon, és hiába volt hírzárlat, lassacskán az egész világon. Az események nyomán további zavargások törtek ki Moldovában, Olténiában, a Körösök vidékén… A Kárpátok Géniusza dühtől tajtékozva repült vissza december 20-án Bukarestibe.

Purgatórium

Egy ideje fekete-fehérben látok mindent. Olyan ez, mint a régi tévék képei vagy a napilapok fotói. Bármerre is járok, bármi vesz körül: burjánzó tavasz vagy színpompás ősz, én mindezt csak a szürke sok-sok árnyalataiban látom. Meg lehet szokni, bár kicsit furcsa.

Megbékélés

Egyik önéletrajzi ihletésű, hosszabb elbeszélésemről beszélgetve nemrégiben egy ismerősömmel, elárultam neki, hogy semmi se úgy történt a valóságban, ahogy megírtam, sok minden pedig meg se történt. Eléggé elcsodálkozott, majd némi tűnődés után szóba hozta az elbeszélés egyik epizódját.

Viktor és Viktória – 4. rész

A város éjfél után kissé lecsihadt, hogy aztán másnap, dec.17-én a feldühödött nép haragja annál nagyobb erővel söpörjön végig a városon. A zendülők elözönlötték a megyei pártszékházat, és minden pártdokumentumot, kommunista témájú könyvet meg Ceauşescu-portrét kihajigáltak az ablakon.

A hirdetés

A nénike aprókat lépegetett a járdán. Amint az útkereszteződéshez ért, mindkét irányba óvatosan körülnézett. Mire ismét a lámpára emelte szemét, az már pirosat mutatott. A néni lassan érkezett el az átjáróig és nehezére esett, hogy állva maradjon a járdaszegélynél.

Megbízás a túlvilágról

A próza műfajában nem megy ritkaságszámba az önéletrajzi ihletésű regény, melyben a szerző megörökíti élettörténetét, vagy annak csupán egy-egy fontos, emlékezetes epizódját, akár hűen a valósághoz, akár – ahogy én is szoktam – gazdagítva, kiszínezve a képzelete által.

Ez nem cím, csak egy felirat!

Az irónia széles körben ismert. Amikor nem lehet, vagy nem ildomos egyenesen kimondani azt, amit mondani akarunk, vagy azt szeretnénk, ha mondandónk telitalálat legyen, beszédünket ironikussá változtatjuk. Az ironikusság tudatlanságot színlelve kérdező személy, színlelő szóból képzett, elvont főnév.

Viktor és Viktória – 3. rész

A rendőrségen, mint egy megbolygatott bolyban a hangyák sürögtek-forogtak a rend derék őrei. Egyik autó jött, a másik ment, tülkölés, parancsszavak… Viktort nyomban bezárták egy meglehetősen népes cellába, aztán feléje sem néztek reggelig.

Szerelmes levél

Elizabeth Barrett Browning lírája után – Édes Kincsem! Még fel sem kel a nap, de már az éjszakát várom. A szellőt, a lágy fuvallatot, amelyen a lelked az ágyam felé lopakodik. Csendben érkezel, bús éveket feledtetsz, árnyakat űzöl el.

Mikor „szédül” az ember?

Győrvári Lajos elmúlt ötven éves. Először érezte, hogy szédül. Felkelt az ágyból és keringett vele a szoba.
– Már űrhajósnak sem lennék jó!
Aztán a lépcsőn lefelé szintén szédült. Kapaszkodnia kellett.

Az örökség

A vaskos tölgy évtizedek óta építette a birodalmát, az égbe nyúltak az ágai, a mélybe terjeszkedtek a gyökerei. Férgek és madarak otthona volt, mint a mesebeli ötujjú kesztyű, amelybe beköltözött a béka, a pocok és az öreg rövidlátó hangya.

Viktor és Viktória – 2. rész

Eltelt egy hét. Idő: 1989. december 15., 12 óra körül. A Timotei Cipariu utcában, itt lakott Tőkés László tiszteletes, mintegy 200 főnyi tömeg tolongott. A lelkész lakását, illetve templomot rendőrkordon védte a tömegtől, a házon belül a hívők, akik meg beljebb nem eresztettek senkit sem.

A szalamandrák

Noé ideje óta nem volt akkora vízözön. Gőzölögtek a földek, és füstölögtek a hegyek. Az erdő nagy csöndességben állt és egyre zöldebb lett. Egyre tisztább. Mi, városiak, szólni alig mertünk, amikor hallottuk, milyen néma az erdő, és amikor láttuk, milyen tiszta a világ.



Archívum

Hozzászólások

DISQUS