Szépirodalom - próza Archives • Oldal 4 a 172-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2577

Bölcseleti-misztikus próza – 47.

Beleszerettem, pedig semmit se tudtam róla. Nem beszélt magáról, én meg nem kérdeztem. A nevét se árulta el. Azt mondta, sejtelmesen, válasszak neki én, ha akarok. Tanácstalan voltam. Fájt a gondolat, hogy csak futó kaland vagyok számára, bár kedves volt hozzám, gyengéd és odaadó.

Címre vártan maradó

Idén meglepően meleg az ősz, és a még mindig kacér esték kései nyaralókat csalnak le a tóhoz. A nap zajától távol, megcsöndesedve a gyalogtúra kellemes fáradtságában egymást átkarolva ülünk a Balaton-parton. Már sokkal korábban sötétedik.

Barna Szemek

Születésnapodra (2021. május 19.) – Azt mondják, hogy a barna szemszín az ég kékjének és a legfényesebb napsugárnak egymásra találásából fakad. A Barna Szemek kékes, lenge léghullámokból álmodtak őszinte jövendőt. Piros, sárga, csíkos és zöldes színű almák értek a fákon…

Bölcseleti-misztikus próza – 46.

Három feladvány – Egy alkalommal a tanítvány azt kérdezte a mesterétől, végtelen-e az emberi képzelet. Ő ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy igen. – Korántsem – válaszolta a mester. – Akár mi magunk is kiötölhetünk olyasmit, amit elképzelni viszont nem tudunk.

Különös albérlet

Napjaink nem ritka sajtóhíre, hogy N. Sándor 52 évi házasság után, 81 éves korában elvált feleségétől. Szétbútoroztak, elhidegült a kapcsolat. Nem csoda, hiszen 52 év nem kis idő. N. Sándornak azonban nem volt külön lakása, így albérletbe kényszerült.

Tízmillió betű

Siklott a fekete festékbe mártott ecset a sima, fehér papíron. Nem állta útját rostbucka, könnyen feküdt fel az ábécé első jele a füzetbe. Fényesen csillogott az „a” betű vékony, majd vastagodó enyhén hajló szára. A „b” betű pocakja után már készült is a „c” betű ívére.

Mindenható konyha, avagy Nagy lében kis kanál

Módfelett szórakoztat, hogy egyesek mindent tudnak: például azt is, hogy miként vakarózik Isten, ha valamin erősen agyal. Ha mondjuk elmész a paphoz, és szőréről szálára bevallod az elmúlt éjszaka nem éppen ortodox eseményeit, az kijelenti, hogy a Mindenható azért Minden és azért Ható mert a körmöd alá is belát.

Vakarcs

Esős volt a tavasz – mesélik. Fagy riogatta, hó simogatta a fákat. A köd meg a pára a barlang szájáig merészkedett, a színek szürkébe mosódtak, a hangok elhalkultak. Ha a hideg mégis közénk tolakodott, megjelent a gondozó, és nagy csörömpöléssel becsapta a barlang vasajtaját.

Bölcseleti-misztikus próza – 45.

Átvállalás
Mária és Magdolna ikertestvérek voltak, és viszonylag késői jövevények egy köztiszteletben álló, sokgyermekes családban, ahol a szeretet, a derű és a harmónia az igaz istenhit kiapadhatatlan forrásából táplálkozott – a szülők szavaival élve.

A kígyó

A kertben élni kellemes volt. Mindent megkaptam, amire szükségem lehetett. Ott élt a férfi is. Barna szem, barna haj. Vonzott. Anyaszült meztelen járt az állatok közt, kimagaslott. Mindenki felnézett rá, hisz megtestesíti Őt. Én sem voltam különb. Senki sem állhatott fölöttem, egyenlőek voltunk.

Bölcseleti-misztikus próza – 44.

Alaposan megfigyelte a szokásait és az időbeosztását. A hétfői nap kínálkozott a legalkalmasabbnak. Akkor a klubban tölti az estét, és éjfélig ott marad. A klub parkolójának gyér a világítása, és nem vigyázzák térfigyelő kamerák. Azt is sikerült megfigyelnie, hogy miután beszáll a kocsijába.

Álomnapló (részletek) – 43.

A kőbányai tévé riportere felhív telefonon, hogy interjút szeretne velem készíteni az otthonomban. Elfogadom a felkérést, örülök, hogy annyi év után eszébe jutottam valakinek. Takarítok, fodrászhoz is megyek, a megbeszélt időpontban megérkezik a stáb.

Ezüsthíd

Furcsán csendes volt az este. Senki sem járkált a parton, a kísértetiesen sima vízen visszatükröződtek a csillagok. Nyugodtnak érezte magát. Nemrég kétségbeesetten imádkozott a változásért, bármiért, csak hadd tűnjön el innen. Imádkozott Istenhez, az istenekhez, a démonokhoz.

Meghibásodott kapcsolat  

Vasárnap összeveszett Beával, pedig nem akarta ezt. Furcsa kábulat vett rajta erőt. Haragudott önmagára, hogy ilyet tett. Hétfőn nem emlékezett semmire. Egész nap csak gondolkodott. – Mi is történt tulajdonképpen.
– Kedden fogunk találkozni! – mondta önmagának Kázmér.

Diszharmónia

A busz ablakából bemerészkedő szél élénken lengette az ezüst hajszálait, amely már rég nem egységes pamacsként ült a fején. Ha kedvem szottyant volna, akár meg is számolhattam volna őket, hisz oly kevés volt belőlük. Az arca meggyötörtnek tűnt, a napi robot őt sem kímélte.



Archívum

Hirdetés