Szépirodalom - próza Archives • Oldal 4 a 188-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2820

Gyászolok

Szomorú vagyok.  Meghalt a világ legundokabb, legirigyebb, legszemtelenebb, legkomiszabb, legfölényesebb, legdurvább, leggyanakvóbb és leggonoszabb embere, akivel valaha is összehozott a sors. Gyászolom a szomszédomat, aki minden nap kiállt a kapuba, pont akkor, amikor én havat hánytam.

Tényleg minden jó

A mai nap tökéletes lesz. Felszeletelem a paradicsomokat, felforrt a víz, beleszórom a tésztát. Ma minden jó lesz, mindennek sikerülnie kell. Három év, három egész jó év, igaz, voltak nehéz időszakok, de túl vagyunk rajta, már minden rendben van, nem panaszkodhatok.

Dédi levele

Mama betegágyán ültem, fogtam hideg kezét, szorítottam göcsörtös ujjait és néztem, ahogy könnyeim a kézfejére hullanak. Utolsó mondatát alig értettem, valami dobozról beszélt a komódban, hogy ne nézzek bele, fogjam meg és dobjam ki. Karácsony után temettük el.

Hegyaljai Himalája

Egy nyári reggel Muskotály András bevonult a lefüggönyözött tisztaszobába, maga elé tett egy köteg papírost, tollat ragadott, és írni kezdett. A háromoldalas mű címe ez volt: Maliharaszt, a ságréti Himalája. A rövidke írás a falu fölé emelkedő domb szépségeit írta le.

Ne menjetek fel a Zengőre…

…főleg ne viharban, főleg ne két idióta hosszúhetényi ikerrel. Sőt, egyáltalán ne menjetek fel. Én biztos, hogy nem megyek fel oda többet, de még a Mecseket is nagyívben elkerülöm. Viharos nyári este volt, az ikrekkel ültünk a teraszukon.

Zsófika elszállt

A 80-as években szigorú szabályok alapján engedélyezték a terhesség megszakítását. Sok volt az indokolatlannak tartott abortusz, de az indokokat nem a terhes nők, gyermeket vállalni nem tudó családok igényei szerint határozták meg.

Vágyakkal, célokkal, vagy azok nélkül?

Ezen tematikus téma boncolgatása tárgyául választott két fogalom: a vágy és a cél, nagyon széleskörű. Számtalan mozzanatban körülfonja életünket, a születéstől az elmúlásig. A vágy: lelki törekvés, valaki utáni, vagy valamire való vágyás. Nem konkrét, azonnali beteljesülést jelent, inkább egy hosszabb lelki gyötrelmet.

Jancsi

Sok családtagról írtam mostanig: nagyanyámról, Albi bátyámról, dédnagyapámról stb., itt az ideje hát, hogy a másik bátyámról, Jancsiról is írjak külön valamit. Hogy eddig miért nem írtam? Ér­dekes kérdés. Csupán azért, mert… Most megfogtak: becsszavamra nem tudom.

A Betyár halála

Gimi harmadikban kezdtünk el járni barátommal egy magyar őstörténeti előadássorozatra. Havonta három alkalommal tartották az Ifjúsági Házban, csütörtök esténként. És ha már a városban voltunk, miért ne ültünk volna be valahová? Fiatalok voltunk, bohók, pezsgett a vérünk.

A megbabonázott puding

Van nekem egy könyvem, valamikor réges régen egy antikváriumban bukkantam rá, és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megvegyem, mert olyan finom míves a külseje, maga, mint könyv, magához vonzotta a tekintetem. Pedig semmi különös, drágának sem mondható.

Nagymama éléskamrája

Jánost leküldte a felesége az ÁBC-be, hogy pár dolgot vásároljon. Ami kell, azt felírta egy cetlire. – Nézd meg, hogy ezek közül mit lehet venni és mennyit. A cukor, a liszt és az étolaj érdekelne – hangsúlyozta Erzsi, a felesége. Jánosnak erre a mondásra, mivel közel volt a nyolcvanhoz, eléggé rossz emlékek jutottak az eszébe.

Papírlapok

Koszfolt, üveg, szakadt levélpapír. Apró galacsinok, foszlányok, darabok, szeletek a mindenségből. Angyalszárnyak, tejes tea, tündérporba mártogatott kalózhajó. Pára az ablakon, párába rajzolt kivehetetlen ábrák, színes tésztacsíkok, sárga, zöld, rózsaszín, fehér betűtészta.

Iskolajacht az autóbuszon

Valami hitvány dara hullott, a járdán otromba csizmanyomok, az úttesten végtelen keréknyomok. A szél – akármerre fordultak – szembe fújt, a dara szembe hullt. Az autóbusz percekig várakozott az előző megállóban, aztán csigalassúsággal közeledett, a kátyúban oldalra döccent.

A klubkártya

Egy csinos csaj lép hozzám az egyik sor végén.
– Van klubkártyád? – kérdi mosolyogva.
– Nincs – mondom.
– És akarsz?
Akarlak, gondoltam magamban. Itt néhány pillanat szünet következett. Elgondolkodtam.

Baklava versus mititéj

Rögtön a rendszerváltozás után történt, hogy a negyvenöt éve tartó bezártság szomjától hajtatva, kihasználtuk az első kínálkozó alkalmat és elmentünk egy „kapitalista” országba. Tudniillik saját szemünkkel akartuk látni hogyan él a köznép egy olyan társadalomban, mely az ember ember általi kizsákmányolásán alapszik.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS