Szépirodalom - próza Archives • Oldal 5 a 176-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2628

Szalóki Sándor, a kovács

Szalóki Sándor az apja első házasságából született. Egyetlen gyermek volt a családban, akit mint fiúgyermeket, szigorú rend szerint neveltek és szerettek. Harminc éves volt, amikor apja megözvegyült. Nehezen viselte el édesanyja elvesztését. Pedig már nem volt gyerek, de a halál nem egy szerény eset, amelyet csak úgy megemlít az ember. Ketten éltek egy darabig, amikor az öreg úgy döntött, megnősül és asszonyt hoz a házhoz. Ebből az új házasságból két gyerek született, egy leány, meg egy fiú.

Egy háremhölgy meséje

Élt a távoli keleten egy háremhölgy, aki éppen kiosont a palotából, ügyesen kicselezve a már álmos őröket. Suhant le a márványlépcsőn, egyenesen a kertbe. A hosszú fátyla finoman libbent utána, csíkot húzva a szantálfa illatától tömény levegőben.

Tanács gilisztáknak

– Tudod, aranyoskám, manapság még a magadfajta egyszerű embernek is agyafúrtnak kell lennie. Úgy is mondhatnám, igazi diplomatának. Mikor például azt kérdezik tőled, melyik focicsapattal vagy párttal szimpatizálsz, rántsd elő hamar a zsebkendődet és hosszasan trombitálj bele.

Álomnapló (részletek) – 45.

Idegen országban halt meg néhány hete, azonban nem kaptunk koporsót, a hazaszállítást sem vállalták. Megállapodtunk a helybeli hatóságokkal, hogy ott az arab homokdűnék valamelyikében helyezik őt végső nyugalomra. A testet plédekbe csavarják, majd fehér turbános arabok cipelik felváltva a hátukon.

Utópia

A csatornafedél alól lassan szivárgott fel a meleg pára. A gomolygó gőz rátelepedett a városra és burkot vont köré. A búra alatt élők észrevétlenül szívták be a mocsokkal teli láthatatlan levegőt, mérgezve magukat önkéntelenül. Az alattomos köd tudtukon kívül gyengítette őket.

Egy város néz le ránk…

Reggel fölmentek a Lőportoronyba. Lőrinc kihajolt az ásító mélység fölé, Viola óvatosan megmarkolta a férfi könyökét. Lőrinc a lent nyüzsgők felé mutatott: – Nézd, ott egy csomó diák bámul fölfelé. Minket néznek.
– Persze, minket…

Védőbeszéd

Zárjuk rövidre ezt a beszélgetést! Ismertetem az érveimet és Ön egészen biztos megérti, hogy önmagam számára a legjobb megoldást választottam. Felment és utamra enged, így a tevékenységem szakember által is elismert lesz és legálissá válik.

Bölcseleti-misztikus próza – 53.

Ők voltak az eszményi házaspár a rokonok és ismerősök szemében. Mindenkor a kölcsönös tisztelet és megbecsülés hangján szóltak egymáshoz maguk között is, sohase vitatkoztak, nem is élcelődtek egymással. Ha valamiben nem értettek egyet, mindkettejük készségesen engedett.

Álomnapló (részletek) – 44.

Iskolámban a régi termemben várom a gyerekeket, újra osztálytanító lehetek annyi kihagyott év után. A tanulók még az udvaron gyülekeznek becsengetéséig, ekkor ismerős hang üti meg a fülemet. Valaki azzal dicsekszik, hogy milyen gyönyörűek és okosak az unokái. Reméli, hogy a tanítás során észreveszem majd kitűnő adottságaikat.

Hazugság

– Hű, de meleg van! Elmegyek a folyóra, és úszom egyet.
– Majd holnap, Jankó, előbb szedd le a nagyanyó meggyét úgy, ahogy megbeszéltük.
– De…
– Nem mész?

A galamb

A csepp szem riadtan pislogott. Nem találta az irányt, fogságba esett a panelház második emeleti erkélyén. Beröppent a szobába, ahol ujjongva fogadták a lakók. Partvisnyelet nyújtottak neki, azzal hadonásztak, de ő csak állt a fotelben felejtett könyvön és kereste a megoldást.

Bölcseleti-misztikus próza – 52.

A remekmű – A két író egy-egy szélsőséges példáját testesítette meg mindazon személyiségbeli és jellembeli sajátosságoknak, amelyek általában megkülönböztetik a művészt az ösztönösen is az arany középúthoz igazodó, józan, derék többségtől.

Gyönyörű népdal

A leggyönyörűbb, amit valaha hallott. Annyira szép, hogy bár idegen nyelven van, és egy szót sem ért belőle, de megtanulta. Tudja, hogy magyarul van, mert Budapesten vette a lemezt, és most elénekli nekünk hálából – mondta holland vendégünk. Forrt a világ akkoriban.

A célba ugrás mestere

Anna hajnalra döntött. Elmegy a villából. Örökre. Férje meg keressen magának más porcelánbabát, akit beültethet ebbe a rohadt aranyketrecbe.  Reggel azért kicsit izgatottan keverte a kávéját a teraszon és észre sem vette, hogy az alig ébredt nap, már maximumra állította a fűtést.

Vendéglátói mustra  

Jocó úgy mozgott Fehérváron a városban, mintha ezer éve, István király óta bolyongott volna a régi várfalak, fogadók között és évszázadok különböző borainak ízét hordozná nyelve alatt. A nagy székesegyház előtti kockaköveken botladozva rójuk utunkat a közeli, régi vármegyére keresztelt utca közepén, a pincébe meghívandó, sem borozónak, sem étteremnek nem mondható búfelejtőbe.



Archívum

Hirdetés