Szépirodalom - próza Archives • Oldal 5 a 179-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2672

Via Giorgio de Chirico

6. Vándorlások… Ez volt az a belső monológ, ami ájultságomból felélesztett. Nem fájt semmim, nem voltam éhes, se szomjas, nem űzött semmiféle szükség… Mintha érzéstelenítettek, vagy érzéktelenítettek volna… „De nem baj – motyogtam magamban.

A napfény városa

Az elkövető latinó volt, észak felé tartott a Vermonton, egy kilencvenhatos kék Forddal. Ahhoz képest, hogy egy piti szarocska lehetett – pár száz dollárt rabolt egy mosodából –, nagyon is elszánt volt, mintha meg se akarna állni a Valley-ig.

Bevált taktika

Felnézett rám, valósággal csodált, bálványozott. Itta a szavaimat. Folyton a kívánságomat leste, kiszolgált, kényeztetett, óvott, féltett. Értem élt. Szeretett. Igazán, teljes szívéből, lángoló szenvedéllyel. Mégse mondta soha, hogy hozzám költözne, amit utólag mégis furcsállok.

Lélekgyógyító séták – Részben Rozi

Május végén írtam utoljára az én lélekgyógyító sétáimról, közben is voltak kisebb-nagyobb séták, de megírni való téma nemigen mutatkozott. Ma viszont kivasaltam az én 30 éves királykék ruhámat, amit a vak véletlen adott a kezemre.

Kavalkád

Jó, tudom, ha most egyszerre olvasok és zenét is hallgatok közben, az olyan lesz, mint amikor bekapcsolom a zenét és kimegyek a konyhába húslevest főzni, egyszerre kettőt nem lehet, csípi a szemem a vöröshagyma, ragad a kezemre a fokhagyma héja.

Test és Lélek

A terápia utáni második nap félve indult a fürdőszobába, hogy lemossa az arcára száradt vért, amely a gézlap alól csordogált ki. A színek gazdag palettáját látta visszatükröződni a homályban, pont úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló az utolsó menetben.

Via Giorgio de Chirico

5. Mintha kiszálltam volna a megszokott világból… Szögletes, merev színfoltok és kontrasztjaik lepték el a tájat, és egy térre vezettek. Fakó, koszos, okkersárga-változatok, és ugyancsak fakó sötétbarnás, földszerű, geometrikus pacák, sokszor kaotikus rendetlenségben  pásztázták át azt a világot.

A szélharang

Amikor megérkeznek, első dolguk, hogy a szélharangot kiakasztják a nagy diófa legalsó ágára. A halkan csilingelő hangszer egész nyáron innen szemléli a kertet és lakóit. A nagy diófa már öreg, árnyéka több mint diója, a mókus mégis ezt a fát szereti.

Igaz mese nőkről, férfiakról, az életről

Soha nem értettem a férfiakat, az ő világuk teljességgel ismeretlen felségterület volt a számomra! – sóhajtotta Róza, és tovább mesélte barátnőjének, Zsuzsinak a régi történetet. Arra próbált rájönni, akkor már hetek óta, hogy miért maradt végül egyedül.

Vasárnapi csendélet 

Nagypapa már elszunyókált. A pokróca – a ló majd csak jövőre kapja meg – a konyha döngölt földjére csúszott. A kandúr álmában dorombolt rajta. A keresztgerendáról a házi egér bámészkodott lefelé, aki két éve, hogy idehozta a ritkaságszámba menő albínó menyasszonyát.

Via Giorgio de Chirico

4. Egy kis séta az ember alatti világban – Mostanában egyre többször álmodtam rémes dolgokról, emberekről, thriller-szerű képek villództak át fáradt agyamon. Azt mondják, hogy ezekre a dolgokra legjobb a séta… Hosszú szép nagy séták valahol a szabadban…

Holtomiglan-holtodiglan

Ők voltak az eszményi házaspár a rokonok és ismerősök szemében. Mindenkor a kölcsönös tisztelet és megbecsülés hangján szóltak egymáshoz maguk között is, sohase vitatkoztak, nem is élcelődtek egymással. Ha valamiben nem értettek egyet, mindkettejük készségesen engedett.

Királylányos mese

Történetünk abban az időben játszódott, amikor hármas szövetség élt az Öreg Királyok, az Ifjú Lovagok és a Rettenthetetlen Sárkányok között. A szerződést hét pecsét és egy különleges, megtörhetetlen bűbáj védte.

Sok kis malac

Már este volt, amikor Regős Péter hazaért a napi fuvarból. A helyi téesznél dolgozott, mint sofőr, de a gazdaság kölcsön adta a tejipar itteni cégéhez. Reggelente ő gyűjtötte be a tejet a környező gazdaságokból. Ezen a gépkocsin, mint sofőrök, ketten voltak.

Kellemes pihenést!

A szuperszonikus tengeralattjáró nesztelenül hasította az óceán vizét. Utasai gyönyörködve merültek a víz alatti táj szépségeibe, megbámulták a bíborszínű tengeri rózsákat, az ablakokon bekukkantó halakat, aztán nyugovóra tértek. Éjfél körül úszóhártyás, szigorú tekintetű vámőrök özönlöttek a hajóra.



Archívum

Hozzászólások

DISQUS