Szépirodalom – próza
Álomnapló (részletek) – 68.
Magányosan sétálok, egy hatalmas dombról nézek le a völgybe, érdekes módon felismerek egy baranyai hostelt, sőt a kertben hajlongó idős szomszéd nénit, aki már fél évszázada halott. Örülök, hogy élőnek látom, le is kiabálok neki, ő néz felfelé, kezét a szeme fölé emelve, de nem lát engem, ezért újra dolgozni kezd. Mintha krumplit szedne a földből, azokat kupacokba hordja, hogy azt majd gyermeke hordja be zsákokba töltve.
Visszatérő motívumok
Hajnali négy óra. A vastag hótakaró mozdulatlanná szögezi az út menti fákat, s két oldalt, még minden ablak sötéten ásít a házfalakon. Személyre szabott álmok nyomasztják őket, s a kihűlt kályhák nem szárítják föl sem a könnyeket, sem a didergő izzadságfoltokat.
A kívánságfa
Ez a kívánság nem poshadt meg a többi száz mellett, ez folyamatosan és kitartóan világított. Próbálta kicsikarni a sorstól hisztivel, erőszakkal, bűbájjal és fondorlattal, de hasztalan, nem adta a természet. Nem törte meg a sikertelenség.
Látogatóban a zöld bölénynél
Most észak felől indult neki a hegynek. A hegyek észak felől sötétebbek, mohosabbak és meredekebbek. De meg kevesebben is járnak errefelé, távolabb esik a városoktól, a vasúti fővonaltól. És kisvasúttal döcögni jó, a tömegből kimenekülni jó.
Feszített víztükör
Néha olyan érzésem van, mintha egy gyorsuló liftben szorongnék sokadmagammal, az pedig megállíthatatlanul zuhanna valahova. Csupán a számok villannak emelkedő rendszerben. Lám, már el is hagytam a negyvenet, aztán az ötvenet, majd villámgyorsan a hatvanat!
Tíz csomag zsebkendő
Azt kérded, hol van az az 5 kicsi csomag papírzsebkendő, ami a nagy csomagból hiányzik. Pont a fele annak, amit tegnap magadnak vettél, csak úgy, hogy legyen neked, mert télen az ilyesmi nagyon fogy. S akkor én felére kezet teszek, egyetlen szó nélkül.
Bronzlelkek közt galambposta
– Szia, barátnőm! Így nevezlek, pedig nem is ismerlek. De láttam a fényképedet az újságban. Mintha magamat láttam volna, vagy inkább, amilyen én szeretnék lenni. Ott ültél a szép városban, a nagy folyó partján, a vaskorláton. Irtó jól nézel ki, ingerlően rövid a szoknyád.
Álomnapló (részletek) – 67.
Német vendégeim vannak, egész jól megértjük egymást. A fiatalasszony szeretné néhány magyar ételkülönlegesség elkészítési módját megtanulni. Örömmel tanítgatom, együtt főzzük az ételeket, nem győzi köszönni, hogy itt gyakorolhat, és eheti a finom magyar ételeket.
Magammal
Magammal kellene házasodnom. Erre jutottam. Amúgy is divat. Kár, hogy a végtelenbe nyúló finom fehér fátylamat vissza kellett adnom az unokanővéremnek, mert ő meg a lányának tartogatta, aki ugyan nem használta fel… de lett volna mit.
Hegesztő leszek
Ármányos Feri három hónapja lépett be ebbe a gyárba, ahol vas szerelvények összeállításával foglalkoztak, nagy tételben. Itt csak hegesztő munka volt, meg anyagmozgatás, garmadában. A szerelvényeket nem is tudta, hol használják majd, az összehegesztés után. Nem is érdekelte, neki a munka volt fontos, meg az érte járó pénz.
Miatyánk, ki vagy a mennyekben
Volt egyszer egy Kolozs megyei falu. Laktak benne magyarok, románok s itt-ott egy-két cigány. Akadt hely bőven, össze is fértek volna, ha időnként egymásra nem uszítják őket. Hol a moşier (földesúr), hol a pártok vagy maga a kormány manipulált még itt az isten háta mögött is.
A rezervátum
2025-ben egy addig ismeretlen törzset fedeztek fel a Mecsek egyik völgyében, a Jakab hegytől északra. Az első hetekben még egy veszélyes hajléktalan bandáról cikkeztek az újságok, amely kezdetleges fegyverekkel levadássza a Mecsek kisebb-nagyobb vadjait, kirabolja az arra járó turistákat.
Álomnapló (részletek) – 66.
Vendégségben vannak nálam V. és az anyja. V-nek szülési fájásai vannak és nálam az én ágyamon gyönyörű kisbabának ad életet. Anyja és a szomszédasszonyom serénykednek a baba és az anyja körül, azt mondják, mentőt sem kell hívni, mert megy minden, mint a karikacsapás.
A fából faragott számítógép
Egy verőfényes reggel Gölöncsér bácsit az áramszolgáltató kisüzemből elbocsátották. Pedig harminc évig szorgalmasan kerékpározott egyhelyben, bekapcsolt dinamóval. A portás fenéken se billentette a kapuban, csak barátja, Huszár Bandi kapott egy irtózatos nagyot az ülepére.
Borozó a semmi partján
A lugas keresztléces deszkázatáról fáradtak lógtak le a zöld műanyag levelek. A létra alatt egész kupac gyűlt már össze belőlük. A valódi levelek fonnyadtak voltak, sárgák és a peremük felkunkorodott, az élettelenek, a zsírpapírból kivágottak – holtukban is hibátlanok.
Partnereink
