Szépirodalom - próza Archives • Oldal 5 a 185-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2769

Viktor és Viktória – 15. rész

Eltelt öt év. Az 1990–1995 között végbement társadalmi folyamatok rendkívül hullámzóak, pozitív és negatív irányzatok keresztezik egymást. Megvalósul a filozófiai, gazdasági, ideológiai, kulturális és vallási pluralizmus. Privatizálják az állami szektor nagy részét.

Viktor és Viktória – 14. rész

Ez a Tatabánya melletti városka lett volna a harmadik befogadó állomás, ahova általában azok kerültek, akik menekült vagy oltalmazási státuszt kaptak az államtól. Itt ellakhattak volna akár egy évig is, nagyjából ugyanolyan körülmények közt, mint a cívisvárosban.

A méltatlan gyerek

A kollégium könyvtára még mindig elbűvölte Marcit, pedig már hatodik hónapja élt az ódon falak között. Nagyobbacska bakonyi faluból érkezett a híres iskolába. Hálával gondolt Géza atyára, aki a püspök úr támogatását is megnyerte tanulásához. Tízéves fiúcska volt.

Szólj szépet!

„Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt.” (Wass Albert)
Még a nyár folyamán történt, hogy a városatyák úgy döntöttek, sétányt alakítanak ki a helység központjában. Hát mit mondjak?

Rókacsapda

A szilvafáról fűrészeltem le az elszáradt gallyakat, egy kis ápolás mindenkire ráfér. Törik és döf a szilvaág, ki hitte volna róla. Morgolódtam vele valamelyest, aztán a fa tövénél halomba raktam a széjjelhullott gallyakat. A két nagy ág villájában vettem észre valamit, úgy szemmagasságban.

Viktor és Viktória – 13. rész

Debrecen. Négy óra alatt ott voltak, s még aznap este új táborban hunyták álomra a szemüket. Táborban? Inkább panzióban, szociális otthonban, miután itt nem éktelenkedett már semmiféle égig érő fal, kerítés. A szobák hat-tízágyasak, mindenütt rend, tisztaság.

Húsvéti gondolatok

Korán világosodott. Az utcák, a sikátorok két oldalán magasodó házak tapasztott, hol vörös, hol homokszínű falai mentén sokasodni kezdtek a mezítlábas saruk, a színes leplekbe burkolózott, elgyötört arcú emberek. Voltak, akik ismeretlenül is megfogták egymás kezét.

Viktor és Viktória – 12. rész

Fél óra múlva megérkeztek. A befogadó állomás egy elkerített, emeletes épületben működött, mely leginkább laktanyára hasonlított. Egyébként az is volt, egykori szovjet kaszárnya, amint utóbb Viktor is megtudta. A menekülteket az ügyeletes szociális munkás fogadta.

Vásárba ment a hold

Fürgén futott medrében a folyó, mintha kergetné saját magát. A partnál azért mindig megállt, tükröt tartott a fűzfáknak, amelyek lábujjhegyre álltak, és a tükör fölé hajoltak. A vízből felugrott egy-egy apró hal, széjjeltörte a tükröt, de a fűzfák csak bámultak, és bólogattak tovább.

Úttörőcsapat, táborok és az újság (2)

A második nagytábornak Szarvaskő adott helyet. Ez a település ma az ország legszebb falusi települése. Ez a tábor 1952-ben nyitotta meg kapuját. Innen a Bükk hegyei között izgalmas és szép gyalogtúrákat tettek meg az őrsök. Volt olyan nap, hogy Toncsi bá az őrsöknek egy-egy térképet nyomott a kezükbe és más-más területeket kellett becserkészni.

Viktor és Viktória – 11. rész

A férfi jóslata hamarabb bevált, mint gondolták: kezdett a kanász pimaszkodni a leánnyal. Hol a kezét simogatta, hol a fenekéhez dörgölődzött, persze csak úgy véletlenül. – Na, idefigyeljen, Herr Holzberger! – öntött a lány tiszta vizet a pohárba.

Kinéztem az ablakon

Hosszúpuskát 225-230 cm-re saccolom. Alkoholista. Kocsmába és valami szociális foglalkoztatóba jár néha. Dülöngélve ment hazafelé a kocsmából, meg-megállt, nagyot szívott a cigarettájába, majd rövidebb-hosszabb szünet után ment tovább. Leengedtem a redőnyt.

Úttörőcsapat, táborok és az újság (1)

Az embert élete során körbeveszi a kacatok sokasága. Már később megörül annak a bizonyos mozijegynek, amellyel lángoló szerelemmel fiatalkorában egy lányt vitt el egy moziba. Akkor – mint emléknek – óriási értéke volt. Most, hogy kinyitotta a bőröndöt és megtalálta a mozijegyet, egy pillanatra Piroska, a szerelme jutott eszébe.

Viktor és Viktória – 10. rész

Amikor reggel fölkeltek, Edömér már réges-rég elrobogott az építőtelepre, és Dorina is menni készült a színházba. – Ugyanis itt dolgozóm, mint díszlettervező – magyarázta menet közben a festőnő. – Reggeli az asztalon. Ha szükségetek van még valamire, kukkantsatok a frizsibe.

Vadlibácska

Lőrinc nagyon szerette ezt a kisvárost, ahogy csak kisvárosokat lehet szeretni. Szerette a vasútállomásról a városközpontba vezető fasort, a főtér szökőkútját, a malomtavat a tündérrózsákkal és a kövérre hízott aranyhalakkal. Szerette a Királylány szobrát, aki csibészesen ül az utcakorláton.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS