Szépirodalom - próza Archives • Oldal 5 a 188-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2820

A láda

Halásznak szakmáját tekintve semmi köze a halakhoz, burkoló és kőműves. Gyakran mesél, mi mindent találtak építkezéseken. Tükör mögé rejtett lehallgató helyiséget, szőnyeg alatti csapóajtót és titkos üreget, egyszer egy elcsavargott ékszerteknőst, emberi lábszárcsontot, falba épített magnókazettát, de a legkülönösebb a mennyezeti gipszkarton alatt penészedő freskó volt, ami egy hattyúval ölelkező meztelen nőt ábrázolt.

Tanulni kell magyarul és világul

Közhelyekkel lesz tele az írásom. Úgy vélem a közmondások bölcs egyszerűségével nem versenyezhet semmi. Olyan, mint a megvetett fű, aminek kimondatlanul hálásak vagyunk, mikor a talpunkat simogatja. De a tanult ember magasan hordja az orrát és ritkán néz lefelé. Inkább szét, hetedhéthatárra. Reméli, talán többre viheti. Nem rossz az.

Az új élet

Évekig egy olyan házban lakott, ahol az emberek ismerték, sőt, számon tartották egymást. Tudtak ügyes-bajos dolgaikról, ha kellett, segítettek az esendőknek, öregeknek. Nemcsak köszöntek egymásnak, hanem gyakran meg is álltak a lépcsőházban egy kis csevegésre.

Az őrszolgálat

Az őrszolgálat alatt ez volt az egyetlen szórakozásunk: az a régi hálózat, az a hogy is hívják… Internet?! Igen, azt hiszem ez volt a hivatalos neve. Béla szeretett ebben az ősi archívumban elmerülni, amiben aztán mindenféle hülyeségekre bukkant: négylábú, ragadózószerű állatok (macskák?) bolondoznak, emberek esnek pofára meg ilyesmik.

A szekérút

Esztergomban, a Honvéd utcában ma is áll még a ház, amelyben egykor nagymamám élt szüleivel. A kapuban a kerékvetőt sem bontották el, amely leginkább egy kidomborodó kőgömbhöz hasonlítható. Fontos feladata volt: a falat és a kaput védte akkor, ha a szekér rosszul fordult rá a bejáratra.

Eltévesztett temetés

Kunos Lajos és felesége egy alföldi kisvárosban élték nyugdíjas éveiket. Lajos bácsi hetvennyolc éves volt, még a felesége – Rozika – csupán egy évvel volt fiatalabb férjénél, most töltötte be a hetvenhetediket. Még jókedvében viccelődött Lajos bácsival.

Legyező

Nyugi, már csak egyetlen lépés választ el a diplomától. Az elmúlt fél évtizedben túléltél mindent. Zárthelyik és kollokviumok, könyvtári és levéltári gyakorlatok, múzeumok éjszakái, ásatás. Hé, ember, emlékezz! Az egész csapatból egyedül neked sikerül római pénzérmét találnod a löszben.

Férfi – esernyővel és kutyával

Valójában nem tudom, hogyan kezdődött, sőt azt sem tudom, hogyan folytatódott a dolog. Ha folytatódott egyáltalán valami is! És a vége…! Napok óta mindannyian láttuk már a férfit, amikor valaki szóvá tette. Milyen különös, esernyővel és kutyával…

Ígéret szép szó

Mindössze huszonnégy éves volt, mai szemmel nézve szinte kislány, de már friss fiatalasszony, aki a férjével együtt nagy fába vágta a fejszéjét: házat építettek. Albérletekben eltöltött évek után végre úgy érezték, elkezdődhet számukra a fantasztikus jövő, amiről annyit álmodoztak.

Pénzt, vagy az életet? (rablós írás)

Ezen írás címében feltett kérdésre a legjobb választ Ady Endre: „Az élet” című verse szolgáltatja, amely 1899-ben „Versek” című, Debrecenben megjelent kötetéből való. Írja: „Az élet a zsibárusok világa, / Egy hangos vásár, melynek vége nincs.”

Maa-ma!

Kopp, kopp, kopp – kopogott az eső a mohos sírköveken. A fiatalember álmosan meredt a lobogó lángokba. A szél pajkosán cincálta a nyárfák üstökét, időnként végigsüvöltött a kidőlt-bedőlt sírbolton, és rálehelt a legényre. De csak a lángok táncoltak feljebb, maga a fiú érzéketlen maradt.

Minden jót neked

András éppen lapozott könyvében, amikor a villamos nagyot zökkent. Önkéntelenül felpillantott, és észrevette, hogy az ajtó mellett álló kreol bőrű idősebb férfi őt nézi. Kevesen utaztak a villamoson, lehetetlen volt félreérteni a fürkésző szemeket. Gyorsan lehajtotta fejét, mintha tovább olvasna.

Szomszédság, török átok

Tóth Feri, negyvenes szobafestő, Török Laci, aki szintén negyvenes lakatos és Kiss Tamás huszonöt éves segédmunkás, vidám fickó, megbeszélték, hogy minden hétvégén, pénteken, amikor befejezik a melót, találkoznak. A hely, melynek neve Topogó, vagy Hornyák Csaba kocsmája. Felirat, cégtábla nincs kitéve, de mindenki tudta, hogy az Akácfa és az Ady Endre utcasarki épülete ez a hely, ahol mindig friss, hideg csapolt sört mérnek.

Lizi lázadása

Lizi mosogatott. Közben időnként a karjával próbálta az arcát törölgetni, de hiába, mert újra és újra eleredtek a könnyei. Persze! Mindig az asszony tudja meg utoljára. Mennyit pletykálhattak a hátam mögött az ismerősök… és senkiben nem volt annyi jóérzés, hogy figyelmeztessen…

Nyíltan, őszintén, veled együtt

Az emberiség megléte óta kommunikál, persze nem egyformán és egyforma szinten. Más volt az ősemberek korában és más ma. Az érintkezés, a protokolláris viszony századok óta fejlődik, átalakul. Ha ezt tényként fogjuk fel, akkor nem volna baj, megértenénk egymást.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS