Szépirodalom - vers Archives • Oldal 2 a 194-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2907

Érzem

Még mindig
rab, rab, rab vagyok,
porrá zúzni kéne,
s leterítni a falakat,
mi körülvesz bennem
Téged.

Végső utak

Sokféleképpen marad magára az ember,
hogy aztán végül egyedül induljon el az
utolsó útra, mikor majd érte ring tova
Kháron ladikja.

Eszterlánc

Nincs tökéletes út,
sem egyetlen, a biztos.
Nincs tiszta forrás sem,
ha álmod már piszkos.
Gonoszban is van jó,
ahogy jóban a gonosz.

Zalában csönd van

Zalában csönd van, bús, régi vére
volt cselédsorból került a fénybe.
Földes szobáját elfeledtette
autója, háza, virágos kertje.

Gombóc Artúr csokinaplója

Azám, azám csoki te mindenem, tudom, hogy a kilókat neked köszönhetem!
Zenét nem hallgatok, csak ha Mozart golyó,
Nyelvemmel, fogammal kottázom, csokiszonátás jójó. 

hullám

hullám ütöget görbülő idő moccan
könnyű kotyogás bőröm résein csepeg
szó suhog indul visszatér szitál  
lépeget lebeg homlokom járatlan útjain

Légy, ami lehetnél!

Zöld lomb, zöld gally közül szárnyra kelek én,
kelő nappal ébredtem ágak rejtekén.
Oly szép a világ és tágas a tér!
De a réten számomra nem nő babér!

Vallomás

Előttem, köröttem
Bennem fénylett
Gyöngy ízű
Meztelen tested
De te nagykabátban
Bújtattad a lelked

Anya! Anyaaaaaaaaa!

Megjött a tavasz! – nézünk egymásra,
Mire is gondolhatnánk másra,
Hisz ordít a kislány odakint, ni,
Mint tavaszonként mindig-mindig,
Mikor fent felejtett valamit.

Konklúzió

Lassít a perc, magam vagyok.
Billentyűm zaja a csendtörő,
nincs hangfogó, betűn ró a benső,
és ez, így egyértelmű és igaz.

Olyan fiatalok vagyunk

Órák óta keresek egy régi fotót, közben szembejön
velem képeken az egész életem, de hiába tudom,
kik voltak azon a hajdani képen, mikor készült,
és ki volt a rég megholt fotós

Április

Ez a vers vidámabb
színben kívánt
kitűnni a hosszú,
kesernyés sorozatból

Áprilissal a tengeren

Április bújt meg karjaimban,
Virágokat szórva szerteszét a kertben,
Cidrizik, vacog, véres ajkú csókjaimban
S elsodródunk a tengeren.

Régi dal

Darumadár egyszer régen
integetett fent az égen,
messzi-messze a fű zsenge,
tartsak vele, azt üzente.

Ne hallgass!

Hallgatsz? Hallgatni kell,
inkább hallgatni, mintsem
mások fogják be szánkat.
Hallgatsz, akár a sok halott,
köztük rokon és régi, jó barátok.



Archívum

Hirdetés