Szépirodalom – vers
Legendárium
Szerelem volt, boldogság, és remény,
fiatalság, vágy és együttlét. Tarack és akác
nőtt a telken a majdani ház helyén. Aztán
házasság volt, és lett ház is, kert, virág, meg
vetemény.
Bronzember
hajdanán lehetett volna
ágyú félelmet ásító torka
vagy gyónásra hívó harang nyelve
de soha nem volt elve
mindig magára maradt
ha az ég leszakadt
(F)ordítok – 60.
Pilinszky János: Bűn és bűnhődés
Sheryl Suttonnak
A befalazott képzelet
még egyre ismételgeti
Mintha már
Mikor elalszik kint a lámpasor,
s a pirkadatban pislákolnak a hajnali
abalakok, és ásít a paplannal kicsiny lakója,
kezében ott szorong apró kis manója
az időnek és megbillent mutatója rám
figyel
Hit, veszélyek közepette
Tátong a mély,
átjár a nagy szakadék szédülete,
s én ezen a pillesúlyon röptömben élem
a világ kavalkádját
Kertészkedés. Kelbimbók emlékeimben
Tegnap délután beszéltem a fiammal, mondta, hogy a párjával
kertészkednek éppen, s ettől én olyan boldog voltam! Megrohantak
az emlékek, a Saláta utcai utolsó boldog évek
Kell lenni egy hídnak
Valahol lenni kell egy hídnak,
amerre csak szép szavak hívnak,
amelyik sok embert összeköt,
nem rombolják le vad ösztönök,
nem húzzák kétfelé oldalak
Égbekiáltó vagyok
Harsány papírsárkányokat
Reptetek szökellve
Cuki léggömbök közé
Szállnak háborodott szavaim
Az égbe – S ha majd lassan
Elfogy a kerozin,
Föloldódás
Ó! Te Pillanat, velem maradtál.
Váratlan értél, magadhoz hívtál,
s érzem, szeretsz, úgy, miként
vagyok, és amiként lehet, elűzve
a gondom, mikor a bánat kikezd,
mintha én lennék az egyedüli
Koordinált őrület
a szomszéd tízemeletes felső szintje
kiégett
öt ablak vakon, mint összevarrt szemek
(F)ordítok – 59.
Karádi Kázmér: Szikla
Esős kert sziklája,
Holdfény a múzsája
Fekszik csendben,
Búsan, bölcsen,
Tündérek énekelnek rajta.
Kandúrversek / Éltető szeretet
Kandúrkám öntörvényű jószág,
erős jellem, kissé távolságtartó.
Bevallom, néha ellöki simogató
kezem. Szeszélyes, ám van,
amikor elviseli az én váratlan
szeretet kitöréseimet.
Egyetlen kívánság
Pisztrángosban áll egy medve,
halat fogni sincsen kedve.
Azt dörmögi: – Nem is csoda!
(beteg otthon a kis bocsa)
Mind elúszik, megy az idő,
az égen sok csillag kinő,
Partnereink
