A vágy ára

Mindig várunk valamire
Mindig vágyunk valakire
A valami eljön
A valaki elhagy
Ha fúj a szél
Az avar elszáll

Az első és utolsó helyért

Fesztiválunk margójára
A könny elsírta magát vacogva a szélben.
Nem ezt várta, így nem zuhant még a mélybe.
Fojtogató füst tapadt idegtépőn a torokra,
tanyát ütött görnyedt lelkek savanyú szagán,

Lelkes Miklós emlékére

Június 10-én lett volna 84 éves dr. Lelkes Miklós költő, barátunk és szerzőtársunk, a Kaláka, a Hetedhéthatár és még számos internetes irodalmi portál munkatársa. Őrizzük meg emlékét és elveihez mindig hű életművét. – Kamarás Klára

Csillagvágyak hajnallatig

Nyereg alá kerülsz!
Villám-kéjem beűz
emlők tavaszába –
szirmok havazása!

Egy kirándulás képei

Dabas, 2022 áprilisában

Békák kórusa
felesel a rigókkal
száll a víz felett

Ölbe való

A reggel még nyalábnyi fény,
de a függönyön áthatol.
Szememben pillog kis remény,
már ölelném is át vakon.
Míg nem ébred, csend a társam,
de látom holdezüst haját,

Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok

Kassáknak
Azon a napon megölt minden elsőszülöttet
üldözni kezdte fontos szavaimat
átgyalogolt minden éledező erdőn
minden tisztáson
minden ligeten

Percepció

Minden percben – Meghalok
Mikor nem ölel – Két karod
Minden perc – Hiába telik el
Mikor a Szerelemnek – Lába kel
S minden perc átölel

Akit alig vártam

(Szülikére emlékezve)
Szénaboglya, gyalogút,
idefut meg odafut
rajta fut két fürge láb,
hogy siet, hogy szaporáz.
Lebukóban már a Nap,
de sugara még simogat,

Orate pro eis

Bú és öröm, már összetört szavak,
még beléptek hozzánk akaratlan,
és a megbillent csönd beléremeg,
ahogy a zord robaj ölébe ejt.
S kihajolva a rügytelen égre,
a füstös szemek üresek, félnek,

Álmodsz

Csóktükör a vállad.
Újjászülettem a kád
magzatvizében
s most mégis
sóhajokkal telve
heverek az ágyon

Madárvilág

Mintha csak madárvilág volna,
olyan nagy az emberi csend ma.
Hazafelé nem hallok más hangot,
csupáncsak madáréneket

Beláttam már…

Minek nekem a nyomtatott betű?
A költő sorsa röpke életű,
tiszavirág szerelméhez hasonló.
Késő dicsőség nem vigasztaló!
A mű tovább él, vagy nem él tovább?
Kétségek közt vívódni ostobább,

Nyíló pünkösdi rózsa

Pünkösdre nyíló kis rózsa,
te vagy évezredek óta
a tavaszba ringó élet,
a remény is veled éled.
Régi ünnepből áradó
örök lángnyelv, hitet adó,

Panta rhei

Minden mozog
De főleg a Minden
Kotor leginkább
A rozoga is kocog
A koca persze makog
Makk hetessel