Szépirodalom - vers Archives • Oldal 2 a 263-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3934

Húsvétkem

Keresztem a Szerelem
Én magam ácsoltam
Puncius Hiátus alatt
Néha léhán feltámadok
Böjtölök, majd flörtölök
Élveteg pácolt húsokkal

Ősz hajú szirén

…a pillanatba simít a szellő,
érintése puha, elcseni a kendőm,
kíváncsi kertek alja, kirándulás,
kondul a harang, bérmálkozás,
delel a vasárnap, a kisfalú lakta tér

(F)ordítok – 70.

Gulisio Tímea: A kereszt
Annyira meg akartalak
Tartani
Hogy kiszakadtál belőlem

Félálom-mise

                               Kibontott
hajadnak csengőszavára
                térdre esnek a szarvasok
                      az ordas Hold is szelídül

Csalogató napfény

Fentről, a hetedikről csak a
sétára csalogató napfény
látszott, de az erőszakos szél
valamiképpen rejtve maradt.
Csak amikor a lépcsőházból
kiléptem, akkor taszított meg

A király kincses ládikája / Újbánya

Madaras ölén szelíden egyesül
két kis patak vízével a nagy Garam
hol békén él őz, hiúz, sas, vadgalamb,
és a múlt békés emlékké nemesül.
A fekete galamb immár egyedül
csőrében már nem csillog semmi arany,

Mert ugye…

…Lehettem volna tűzoltó
Kalauzt megváltó vasutas
Piromániás parkoló ellenőr
Tökfőzelék tükörtojással
Napfelkelte, idegbeteg eső
Visszaeső tömeggyilkos

Pax dicit: Mea culpa, mea maxima culpa

Mi az, hogy nincs mód magasabbra,
többre, mennyi áru, áll a sor, míg téblábol
a füstölgő szájú, hontalan gondolat, mit
hagyott a polcon, ettől oly nyugtalan,

Istenkeresésben

Átrezeg a csönden a hárs.
Szólaltat: Ostyafelmutatás.
Angyali őrzők szárnya alatt
tenger. Szembeszelek huzatában
kiönt az álmok Nílusa.

Tápászkodik bennem

Érzem, ahogy a mindent
betöltő hajnali csendben
félrever a szívem, így üzen
nekem, ismét morzejelekkel.
Miközben tápászkodik bennem
a lélek, rádöbbenek:

Atlantisz titkai

Talán legenda, talán mégis csak igaz,
titkát lepecsételte idő-viasz,
elnyelte Özönvíz vagy az óceán,
Poszeidónnal őrzi sok hableány.
Lehet, hogy tanmese, amit írt Platón,
de oly hitelesen, kornak bíztatón,

Szabadításért való könyörgés zsoltára / Ének grádicsokon

Uram, védelmező ölelésedből kiengedtél.
Azt mondtad: felnőttem, repüljek magam.
Nem tudtam, hogy minden madár elköltözött már.
Nem készítettél föl erre.
Nélküled értelmetlen bolyongás.

Vészbejárat

Menekülni soha nem késő
Égő házból, süllyedő hajóról
Megtanulhatsz az árral úszni
Tűzmadárral szembeszállni
Sorsodat megírták már okosok
Ám-bátor légy, könnyen lehet

visszavágyás

és fölsír a testből
kiszakadt kis élet
mezítelen jószágon
fordítatlan képek
kabátkája vézna
kitárt karján feszül

Megtérés-korban

A kiszellőztetett templomokban
lovat áldoznak
merthogy a Nap
ragyoghat



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS