Szépirodalom - vers Archives • Oldal 3 a 255-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3813

Csak pár sor / Doar cateva versuri

Van úgy, hogy a mély gondolatokat pár sorba is bele lehet sűríteni. Elena Liliana Popescu költőnő négysorosai ennek az ékes példái.   /    Sunt cazuri cand gandurile profunde pot fi stranse in cateva versuri. Catrenele poetei Elena Liliana Popescu sunt exemple elocvente.

Rongyos idő

Kilyukadt a feslett múlt
Stoppoljuk a festett jövőt
Elfolytak varázs álmaink
Elfogytak dicső vágyaink

Az alkony

Az alkony úgy szeret, mintha ma utoljára.
Ahogy végéhez ér lassan az előadás,
Mert látja naponta, ennyi, és nem lesz tovább,
A függöny most is lehull, s váltják az éjszakák.

Versírás IV.

Elmondhatatlan.
A Lélek mindig versre tör
s a szavaknál megreked.

Októberi reggelen

Ablakom előtt a fák
levélruhájukat üde
zöldről már sárgára
váltották. De még
a helyén van minden
levél

Utóirat egy falevélen

Jel nincs, mi mutatna utat,
talány minden kis fordulat.
Nem is maradnak itt nyomok,
avarba hullnak mítoszok.
Idő völgyében köd lebeg,
hiába pásztáznak szemek,

Kék ébredés

A sötétség megriadt
Nem látott több rút bút
A bánat árnyéka is elbújt
Álmaimban felfénylett
A hajnal csalfa csillaga
Az ígéret ingoványos földje

Versírás III.

tó vize
hold tava
álmok angyala

Alkalmazkodás

Jéghideg őszi estéken
az ágyam közepén
alszik a macskám.
Úgy bújok mellé,
hogy fel ne ébresszem.

Október novembere

Váratlan megreccsen,
fagyos a november, botlik a lábam,
rőt avar alá bújt, sorsom rég figyelő
vén platánfa ága. Alig idő múlt el,
derekát öleltem, szemed figyeltem

Másik világ

Sorsok útján csak vándorbot az élet
elején biztat a végén már sajog
égre néz ahol a vélt örök ragyog
az itt és most a holnapjába mélyed
Talán vannak világok között rések
csillagutazásra nyíló járatok

Pusztulj, világ!

Te elszeretted a kedvesem
Én elraboltam a gyermeked
Te felgyújtottad a házamat
Én megvédtem a hazám
Ropognak a kéjsóvár fegyverek
Puskaporos szívekbe tüzelünk

Ars poetica

Költő, ne jajongj!, hogy foganásod hajnalán,
föléd hajolt egy rosszarcú, koros sarlatán,
és port kevert, valami rontás félét mormolt,
itt vagy, élsz, és nem riadsz a sanyarú sorstól.

Versírás II.

Szimmetriáját vesztett teremtés.
Saját gyökerükbe botlanak a fák.
A dőlés vad rémületéből hirtelen
hatalmas rántás állítja őket: ágak.

Őszi minták

Elmúlás
mintáit
hímezi
az ősz



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS