Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 3
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2695

Szeretni ezt a tájat

Nagybánya és környéke tiszteletére – Szonett-koszorú
Fűszál, fények ragyogtak,
Színes harmatcsepp gyöngyök,
Párából szőtt göröngyök
Rejtett kincseim voltak.

Két négysoros*

amott a fán barázda lép
pőre ágon ránc az alma
madárhalál az őszi ég
talpamon holt tócsa karca

szerelem

szerelmes szavak,
mélyben úszó halak,
magasan repülő madarak,
ölre menő hadak,
titkos áramvonalak

A remény

A folyó úszik, a kő marad
Az idő múlik, ám te maradsz
Ki mindig voltál
A Kies Örökkévalóság
Kopár szigetén

Múlik csendben

Halottaim között hányan is vagytok,
kikért szívem szakadhatott volna?
Anyám, apám, ha nem volt, rég volt,
már nem ér utol bennük a fájdalom

(F)ordítok – 16.

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,

Élményvers XI.

A szemgolyó értéke abban rejlik:
lemerül tárnamélybe, tengerkékbe,
a magas égboltozatot is látja,
és az embereknek van belátása.

A fák halhatatlanok

A sétányon halálra ítélt, és kivágott nyárfák
torzói kivétel nélkül mind kihajtottak.
Méternyi magas bokrokká varázsolta őket 

Őszi nyolcsoros

Hiába csábítod magadhoz,
bárhogy is ragaszkodsz, ravaszkodsz,
mint a fog, kihull, ami kinő:
az örökbe fogadott idő!

Cél nélkül

Aki soká él,
sok rejtvényt fejt meg,
csomókat oldoz,
titkokra lelhet…

Bús gitár

A félhomály ölén
Bús gitár dala száll,
Szellő kavargásában
Keringőt játszik
Az árnyékvilág.

Őszi harmat előtt*

Költöző nyár helyén ősz battyog nincs remény,
begombolom ablakom.
Fák karja kéreget, szél dúdol szépeket,

mozi

szárnyat rak rám,
feldíszít,
mint egy karácsonyfát,
fejem helyén villanykörte,

Erdőkerülők

Míg gyökereink a mélyben
Ágaink az égben – Összeérnek
Törzseink, mint két konok bolond
Egy Jegenyelegény

Virtuóz variációk Istenre és Emberre

Valahol, mindentől távol
még végtelen csend volt.
Lent dúlt és harcolt,
pusztított a fémszerű lét,



Archívum

Hirdetés