Szépirodalom – vers
Baskai pillanatok
Harangszó csobban a vízbe,
hullámok messze sodorják,
s fodrozó szellő fuvallatok
csillámló tarajukba fonják.
Nyári zápor
A lépcsőházban álltam, még nem zártam be
az ajtót, élveztem a kellemes hűvös huzatot.
Ekkor megszólalt bennem, a lelkem mélyén,
pont ott, ahol szokott, a belső hang: vigyél
magaddal esernyőt
Tigrisszem
A Nap fényfogát a felhőkbe vájja,
szeme a hajnal bársony pupillája:
kerek, ábrándos, és semmi rés,
finomra csiszolt kaboson ébredés.
Vadász vagy, és zsákmány, semmi tévedés!
Munkamegosztás
a mester üljön a barlang szájánál
és beszélgessen az égiekkel,
hozza-vigye a híreket
oda föl és ide le
ha vannak
Tojásleves
Már persze húsz éve a Mennyben
De Ratkó anyánk késztetésére
A romantikus ötvenes években
Csak megszült valahogy
Az én jó anyám engem(?) –
Négy kiló hússzal
Kis ébresztős játék
Siklik az álom a kis patakomban,
röpteti szárnyát, serceg a nád,
meglesi közben az ég hegye-dombján,
én kicsi szívem ébred-e már?
Kis-Balatonban a tócsa lubickol,
hold süti hátát, hajlik a nád,
József álma Máriával
Szomorú Isten a hegyen
belátná régen a lehetetlent,
s most egy barlangmély koponya
a Teremtés hibáit szóba hozza
Áldott október
Kora hajnalban támad a hőség,
kicsiny szobámba a redőny résein
át a forró nap rendületlenül küldi
sugarait. Már akkor megérzem: ma
sem lesz könnyebb
Improvizáció
Ugyanaz a kór emészti testünk,
egymás súlyát keresztként viseljük
bár erősödik a világvégi huzat
értem odázod a halállal alkudat.
Intelem önmagunkhoz
Szívekben húzódik egy örök limes,
tikkasztó nyár is rejthet esőcsodát,
amit legenda mindig tovább hímez,
kvádok földjén így vagy idegen, nomád.
Horizont
Tudom, hogy közelít a perc,
mikor minden megáll.
A horizont, a kéklő, édes messzeség,
mint felkiáltójel hasít az égbe,
s szürkére árvult, rezignált közöny
Elbocsátó, szép üzenet 2.0
Minden a hiányával mérhető
Ez még a rám szállt
Lepke árnyékának is érthető
Én voltam, vagyok
S leszek Neked
Bár még csak egy napja
Igen
Talán ha nem lennél,
talán ha én se lennék,
ha semmi nem lenne,
csak akkor lennék nyugodt.
Zsarnok az érzés,
mert zsarnok, önző az ember,
Kegyelmi víz
Sírnak a fák, a templomok,
hogy Isten egykor elhagyott.
Fekete kalapok emelnek rám –
Jobb napot!
Partnereink
