…Csak egy álom voltál
De jó volt látni a szemed
Amikor testem a testedben
Játszott szerelmet veled
Cicáztunk, tán mint a franciák
Cikáztunk, mint részeg páriák
Megbújt a sarokban egy apró kisleány,
kezében gyertya, a hajában szalmaszál.
Szeme lecsukva, amíg szépet álmodik,
életében e karácsony alig csak második.
Égi ménes ereszkedik alá
a hegytetőn a városokra,
nyihogásuk fölveri az utcacsendet
– az alvók arcán eső permetez’.v
Oda az év, vele a nyár,
hideg már a deres határ,
a szél mindent felkavaró.
közeleg a hótakaró.
Oda az év, vele az ősz,
Nap néha még velünk időz,
Kamarás Klára: Búcsú
Maréknyi fény, tengernyi bánat
és döbbenet maradt utánad.
Maréknyi fény kúszik szívembe:
bár a tegnap csak holnap lenne…!
Séta a fejemben, suhanok
Mint madár a fellegekben
Zivatarok alatt, felett
Megúszni szárazon
Hal álom? – Lehetetlen
Vajon ki vagyok én
Messziről érkezett, az esti fények hozzák,
hétmérföldes múltból, időn innen és túlról,
duruzsoló hangok és nyugodt mozdulatok
vetülnek kedves emlékek finom íriszén,
Amikor az atyai szellem
elhagyja a fiúi lelket,
zavaros szemekbe nézel –
lehet, hogy két flaska must.
Szürke egyformaságba zárva
telnek napjaim, csak az
évszakok váltakozása hoz
némi változást az életembe.
Napra nap, éjre éj, múlnak
az évek, elszáll a remény.
Advent
A Nap már nagyon messze ring,
néhol már hópihe kering.
A hegyen hallgat a fenyves,
lent a fűszál fénylőn nedves.
A horizont ma oly tiszta,
a reményt tükrözi vissza.
Délután testközeli élmény,
tömött busz suhan a parton,
lomhán bólogató pálmafák
árnya mozdul az aszfalton.
Könyék nyomul puhán a hátba,
bent és kint bábeli hangzavar
Én csak Végtelenül
Tehát Védtelenül
Tudok szeretni
Ha a múltat unod
Úgy a jövőt is
Tudnod kell feledni
E Gondolat
már járt itt korábban.
Tüzek és zűrzavar
hátán lovagolt,
s míg megkerülte értünk
e végtelen világot,
szükség van növényre
orvos írja vényre,
váltsd ki patikában,
s ültesd be a kertbe.