Szépirodalom - vers Archives • Oldal 3 a 200-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2996

Ajtó

René Magritte: La victoire című festményéről
Szerdán azt mondtad,
amikor legközelebb megérkezel, az ajtó előtt állsz majd és kopogtatsz.
Zörgetsz, így mondtad. És hogy az ajtót nekem kell megnyitnom.

Hajnal hasad

Csak szél tudja
Merre visz a hajók
S a madarak útja
Az idő szekerét
Is a szél fújja

Búcsú a fenyőtől

A kerítés mellett föl a magasba
nyújtogatta ágát a tűlevelű fa
a zöld fenyő.
Ha az égi kék fagyot hirdetett
a magány lombjai közé költözött

Az értékes idő

Reggel még fölgyúltam,
estére elfogytam, mint
gyertyaláng csordul
a templomi csöndben,

Lassan távozik

Ahogy mostanában sétálok az utcán,
a dermesztő félelem, és szorongás
hónapjai után, végre valami remény

Visszaszámlálás

Még negyvennyolc óra
a szabadságból,
negyvennyolc óra pont.

Csillagledek mögött

A földi létnek másutt párja nincsen.
Lehet, szférák zenéje volt a kotta,
amikor szeretetből megalkotta,
de nem játszotta meg az embert Isten.

Karantén-víziók

Vendég vagyok, vagy megtűrt idegen?
Karantén rabja, vagy egy szigeten
raboskodom, vagy tán’ szabadon élek
a maszk mögött, mint kósza lélek

„Tekintsenek önmagukra hölgyeim és uraim!”

Aztán a „felvonásokra” és szereplőikre.
Na rajta!
Sajnos innen is látszik
hogy rossz helyre építették
„hulladékból, morzsalékból, törmelékből”

Pygmalion-ciklus

A szobor elégedetlen Pygmalionnal,
hangot ad Huf Nágel István iránti titkos vágyódásának
Hát, nem tudom, mire gondoltál, amikor megalkottál engem.
Úgy szeretsz, ahogy vagyok, meg minden,

Közömbösek

Átnézünk egymáson
Mint fény az árnyékon
De sem elszaladni
Sem elszakadni
Nem tudunk

A Madarakért

Nem értem ezt a világot,
hogy éljek holnap Vele,
ha zaklat a képtelenség,
még utolérhet a veszte.

Éhség

Elnézem magunkat, ahogy ott állunk a
kifőzde előtt, a járdán várakozó sorban.
Napra-nap, pár perc várakozás csupán,
kis izgalom, mégis lassanként mintha
ismerősként üdvözölnénk egymást.

Versek

Az emlékezet mezőin
ekéim estéről estére
ugyanazt a mélybarna
földet szántják…

Igazi nyár

Odafentről igazi hőség árad,
hűsére csábít a selymes árnyék.
A reggeli gond is magába fárad,
csak röpke sóhajt piheg a szándék.



Archívum

Hirdetés