Szépirodalom - vers Archives • Oldal 3 a 229-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3426

Baskai pillanatok

Harangszó csobban a vízbe,
hullámok messze sodorják,
s fodrozó szellő fuvallatok
csillámló tarajukba fonják.

Nyári zápor

A lépcsőházban álltam, még nem zártam be
az ajtót, élveztem a kellemes hűvös huzatot.
Ekkor megszólalt bennem, a lelkem mélyén,
pont ott, ahol szokott, a belső hang: vigyél
magaddal esernyőt

Hallucinációk

A piszkosszürke
égbolt gyémántkontúros
felhőt úsztatott.

Tigrisszem

A Nap fényfogát a felhőkbe vájja,
szeme a hajnal bársony pupillája:
kerek, ábrándos, és semmi rés,
finomra csiszolt kaboson ébredés.
Vadász vagy, és zsákmány, semmi tévedés!

Munkamegosztás

a mester üljön a barlang szájánál
és beszélgessen az égiekkel,
hozza-vigye a híreket
oda föl és ide le
ha vannak

Tojásleves

Már persze húsz éve a Mennyben
De Ratkó anyánk késztetésére
A romantikus ötvenes években
Csak megszült valahogy
Az én jó anyám engem(?) –
Négy kiló hússzal

Kis ébresztős játék

Siklik az álom a kis patakomban,
röpteti szárnyát, serceg a nád,
meglesi közben az ég hegye-dombján,
én kicsi szívem ébred-e már?
Kis-Balatonban a tócsa lubickol,
hold süti hátát, hajlik a nád,

József álma Máriával

Szomorú Isten a hegyen
belátná régen a lehetetlent,
s most egy barlangmély koponya
a Teremtés hibáit szóba hozza

Áldott október

Kora hajnalban támad a hőség,
kicsiny szobámba a redőny résein
át a forró nap rendületlenül küldi
sugarait. Már akkor megérzem: ma
sem lesz könnyebb

Improvizáció

Ugyanaz a kór emészti testünk,
egymás súlyát keresztként viseljük
bár erősödik a világvégi huzat
értem odázod a halállal alkudat.

Intelem önmagunkhoz

Szívekben húzódik egy örök limes,
tikkasztó nyár is rejthet esőcsodát,
amit legenda mindig tovább hímez,
kvádok földjén így vagy idegen, nomád.

Horizont

Tudom, hogy közelít a perc,
mikor minden megáll.
A horizont, a kéklő, édes messzeség,
mint felkiáltójel hasít az égbe,
s szürkére árvult, rezignált közöny

Elbocsátó, szép üzenet 2.0

Minden a hiányával mérhető
Ez még a rám szállt
Lepke árnyékának is érthető
Én voltam, vagyok
S leszek Neked
Bár még csak egy napja

Igen

Talán ha nem lennél,
talán ha én se lennék,
ha semmi nem lenne,
csak akkor lennék nyugodt.
Zsarnok az érzés,
mert zsarnok, önző az ember,

Kegyelmi víz

Sírnak a fák, a templomok,
hogy Isten egykor elhagyott.
Fekete kalapok emelnek rám –
Jobb napot!



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS