Szépirodalom - vers Archives • Oldal 5 a 194-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2909

Kései sirató* – újra töltve

Elnézlek benneteket.
Meghal a költő – Valaki
és ömlenek belőletek
az emlékezés dicsérő szavai.

A 23. napon

Ablakot nyitottam a világra
a huszonharmadik napon.
Kint harsogó napfény árad,
én a lakásba zárva

Lásd meg a szépet

Ne kelj fel jajjal, ha itt van a hajnal,
örömed lelje minden ébredés.
Legyen tiéd dalban, ne unott zajban,
álmodban elmentett reménykedés.

Nincs menekvés

Azt hittem meztelen
talpam a feledés
útját tapossa régtől,
de egy-egy izzó hajnal
mindent visszaforgat!

(F)ordítok – 22.

Az utolsó nyári este volt.
Gesztenyefák alatt álltam,
hallgattam, hogy zúgnak a
csillagzatok.

Ezüst hajnal / Silver dawn

Felszáradnak az ember könnyek
Csendes eső áztatja a szívet
Hullanak a madarak a megtépázott fákról
Lassan elnyomja a sötétet az álom

Harmadnap

Láttam magamat
A Nap fényében.
Láttam dübörgő,
Bömbölő energiát,
Mely széttépte testemet.

Meghitt

Szél sustorog, már este van,
a veranda fényes virág.
Árnyék bujkál az udvaron,
kabátban lófrálnak a fák.

Sebhelyek

A fájdalomnak is van íze
Mikor csontjaidban bizsereg
A gyötrelem gyönyöre
Váj beléd fűszeres mámort

Nem használ semmi

Nem használ semmi,
kiabálsz, nem hallja senki,
könyörögsz, oda se néznek,
dühönghetsz. észre se vesznek.

Évszakaim

Mikor kertre nyílt még az én ablakom,
tudtam, hogy a tavasz bont forró nyarat,
s hallottam, az ősz prüszköl épp a téllel,

Élményvers XXX.

Az öt vallás értelme
az öt érzékszervünk.
Ha valakiben törés
állt be, nem funkcionál.

Oltás után

Álltam a buszmegállóban, bal karomban enyhén
sajgott az oltás helye, álltam, és vártam, közben
magam számára is váratlanul sírni kezdtem

Én tiszta márciusom

Virágok nyílnak,
vállalva nyíltan,
szirmuk, ha tarka,
selymük, mint barka,
szívet-lelket melenget.

Rezgések között

Az ember érzi – már aki –
az apró rezdüléseket,
álarca mögött ki sunyít,
s meleg szavak közt hűvöset…



Archívum

Hirdetés