Szépirodalom - vers Archives • Oldal 5 a 211-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3162

Ég és kereszt

Na hogy vagy fiú?
Látom rosszul. De ugye nem haragszol, ha nem tudlak sajnálni.
Öreg vagyok. Láttalak gyermekkorodban, és nem is tudom miért, de féltettelek gondolataimban. Hiába.
Kivágattad magadat, mint egy vén szikomorfa, megkínzattad magad, mint egy félresikerült fakír.

Az utolsó bölcselet

Az élet jutalomjáték
A természet megajándékozta
Magát Veled
S ha néha úgy érzed
Átkozott a Világ
S benne léted kiált

Restaurálás

Múltidéző kifestőm javítgatom
Ismeretlen arcok néznek vissza rám,
erős kontúrjuk van bennem, s csak véltem:
látom őket, színeim árnyalatán.
Szalonigény, füstös réteg alól
kopnak régi kényszer aktok,

Álomrészletek

Bebocsáttatásért esedezek
egy kívülről barátságosnak tűnő
idegen házba

Könnyed verse

gálic-kékkel szűrt színarany
a reggel fénye   hajnalon
liturgia az ébredés
szemet nyitja simít hajat
elidőz cseppnyi harmaton
szellő  jön egy kis szökevény

Örökké

Azt mondják ez már mindig így lesz.
Örökké tart a félelem,
figyelni egymást maszk alól is.
Ki közel áll, árthat nekem.
A tünetek! Mindenki mást mond.
Érzed-e még az ízeket?

Ég és kereszt

Egyszer úgyis elmúlt volna minden
Rongyos sápadt öregségben
Zavart elmével, akadozó szívvel
De elmentem volna egyszer úgy is innen
Most mégis jobb így meghalni
Hisz atyám mellett gyermek leszek újra

Szeptember végén,

avagy: kétezer-huszonegy nullakilenc huszonegyedikén
Petőfi variáció
Még élnek a fények, a nap tüze árad,         
és tátog az árnyék e kis ligeten,               
de múlik a kánikula, heve fárad,        
és hallgat a lárma, lazít idebenn. 

Hal-álom

Az élet csak egy álom
Vagy egy porló lábnyom
Egy mennyei tengerpart
Csiklandós homokjában
Ám ha jő a jövő
A gőgös dagály

A sír mellett

Édesanyám,
döbbenten bámulom
drága arcodat,
várom vigasztaló
szavadat, de a kő
elnémítja hangodat.

A sündisznók magánya

Kilenc év társtalansága után olyan
lett az életem, mint a jól ismert
sündisznók magánya: lassacskán
beletörtem az egyedüllétbe, már
nem riaszt a „most már mindig így
marad” gondolata

Ballada a balladáról

Élj a mának, és légy vidám!
Végre egy kor, hol nincs tabu,
nyer, ki minden szabályt kihág.
A vesztes lelke nyílt kapu,
egy tiszta szó s útilapu,
ha az igazat vallanád.

(F)ordítok – 33.

Vörös Viktória: Agnus Dei
Felhő száll alá az égből
Bárány istene
Vigyázva vattába borítja
ezt a megfordított földet
Hogy mire felébred
lásson csodát

Ennyi

A gyerekkor mégiscsak gyerekkor!
Békében, háborúban eltelt.
Édes keserűség annak,
ki nem éhezett, nem fázott,
a lövegek robaját átaludta.

Ég és kereszt

Mikor lendült a katona keze, akkor jöttél rá: élned kell.
Midőn szilánk vágódott sápadt arcodba, gondoltad leveled jött: rövidesen menned kell haza, egyenest az ég felé.
Most már tudod, ha szeretni kellett volna – nem tetted igazán.



Archívum

Hozzászólások

DISQUS