Szépirodalom - vers Archives • Oldal 5 a 200-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2996

Egyre csak

Egyre csak érkeznek a
félbevágott, kacska mondatok
akár a háborús sebesültek
vonszolódnak a kórházi sátor felé

Heuréka

Hazugság kis ajtaján tört be Róma,
békét ígért a halált hozó tóga.
Homokban csak a széttaposott körök,
az utolsó mondat mégis oly örök!

Sárkányosdi

A régi mesék elavultak,
a sárkányok is maszkot húznak,
s amíg közöttünk dúl a járvány,
nem lehet tudni, ki a sárkány.

Stádium-töredékek

Félbeszakadt mondat, szétszakadt szó
Nyitva maradt ajtó, leesett lakat, visszatartott lélegzet.
Stádiumok.
Valahogy, valahol, valami mindig töredék marad.

véres

ha lehunyom a szemem az összes víz vérré válik körülöttem látom magam ahogy itt a fürdőkádban ülök vörös a fürdővíz vérben ülök ellep a vér bevörösödik a bőröm a szemem a hajam a körmeim de még a szempillám is és a törülköző is csupa vér amiben megtörülközöm

Meztelenül esztelenül

Lábatlan kusza kezek
Mámort izzadó tested
Rügyező hegyek
Mézzel folyó
Kéjesen álmodó

Új nap hasadt

Sötét erdő sűrűjében,
három kis patak fakadt,
s felszínén, hogy ideér,
valkűr és valcer kacag.

(F)ordítok – 26.

Sebestyén Péter: Pengő utca, Budapest
H. Évának
Ez egy forró délután, ez egy déjá vu.
Mégis a pohárba fagyott, kopog a víz;
Elmarad az a szép, újratapsolt revü,
Megkeseredik az a finom, fanyar íz.

Valamit akartam…

Visszapillantani néha oly jól esik,
kutatunk a múltban, aztán rádöbbenünk,
hogy sír a lélek, mikor emlékezik.

Regény utcai múzsa

A Sors úgy hozta, hogy ma
sok év után újra, a Regény
utcai megállóban szálltam át,
mint régen, sok éve van már.

Mégis

Tudom, jó lenne sírnom, jól is esne,
mikor rám telepszik a léha este.
Ahogy elmúlik a sok közül egy nap,
mint száradt kóró, áll mögém a tegnap.

Ne kérdezd!

Hogyan szeretlek?
Mint nyáron a tavaszt,
mint ősszel a nyarat,
mint az őszt télen,

Halotti beszéd

A halál csak egy játék
Az élet játszik veled
S Te persze rulettezel
Különféle Istenekkel
Hogy ki nyer a végén

De mi végre?

Meghányja-veti magát a próbatétel,
még nem elég sokadszor bukott el
tudós vizsgáztatók előtt, nem legelt
figyelmesen a leckén tintafestékből

Valami megváltó gondolat kellene

Ma sem írok korszakalkotó, világmegváltó verset,
arra nem futja, fáradt a lelkem, alszanak a múzsák
egy ideje, ritkán látogatnak meg engem mostanában,



Archívum

Hirdetés