Szépirodalom - vers Archives • Oldal 5 a 233-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3490

Jobban szeretem

Jobban szeretem a kutyákat, leginkább a vizslát.
Jobban szeretem a csokit.
Jobban szeretem az egészmogyoróst, mint a nyomokbant.
Jobban szeretem a voltaképpent.

Vadbarométer

Ő csak jön, megy
S néz nagyokat bután
A becsapott kocsmaajtó
Dörömböl hangja után
S nem érti, hogy ő nem

Döntéseim

Csak egyetlen
szemvillanásra
magára hagytam
magamat, és az én
bensőmben most
nem izzanak lobogni
készen a rőzselángok.

Virágágyban

Anyámnak a fájdalomtól
lecsupaszult a karja,
már mozdítani sem akarja.
Befeküdt hát egy virágágyba,
álma eleven muskátlifáklya.

Hétköznapi történet

A megtörtént dolgok ott válnak
egyre fájóbb emlékké,
ahol az emberek egymás mellett
kulcsra zárják magányukat.
S a szépnek hazudott nyár

(F)ordítok – 48.

Kamarás Klára: Őszi levél…
Ez már a másik ősz… a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló, szép levelek
tarka varázsa?

Helyre, tétre, befutóra

Véletlenül születtem
S vélhetően
Vétlenül halok meg
De tán nem tétlenül
Éltem le kissé huzatos
Lottó ötös életem

Apa

Apa,
kondás-ősünk feltarisznyált
sóval, kenyérrel, varjú-tollal
– balról űzött s tűzött a Nap –
s bakacsizma-kolonccal nyakadban
a Tejút tájait végiggyalogoltad.

Mai

Patkányék nyakon csípték a szerencsét.
Patkány úr jól finanszírozott cég vezére,
Patkányné üzlete is virágzik.

Álmodozás

fákra hajtja fejét az est
már magányosul az árnyék
az öreg toronyóra rest
okát vesziti a szándék
okozat álmos s tétova
függni kell okától tudja

(F)ordítok – 47.

Karádi Kázmér: A Keresztelő
Hallgatom a csöndet,
Szépséges éjszakám virágát,
Hűs köveken forró lábam nyugszik,
S fejemet a falnak támasztom,
Kívül reked a világ.

Mantra I., II.

légy engedelmes jó fiú
tudod fáj a lábam
nehezen járok
hozz tejet kenyeret nápolyit
itt van pénz
ihatsz egy bambit is

Elveszett emberek tengere

Ha egyszer másképp
Néz le rád az ég
Azt mondja, zöld vagyok
Piros, vagy az Isten tudja
Bíbor kurvaanyja – Purple rain
Már nem vagyok kék

Szóljatok szép szavak

Ha majd az égről, csöndben lehull
az utolsó, elfáradt kis csillag,
ha majd Isten, tenyerén már
csak a megtért lelkeinket tartja,
amikor nem kell már az anyag,
a végtelennek adathordozója

Pásztor

Felhőkre függesztett kertek
gyümölcs-szájukkal a Nyárról
énekelnek



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS