Szépirodalom – vers
Egymás mellett
Busszal utaztam. Még sosem láttam
a vonásokat ilyen élesnek,
sötétnek az arc körül a hajat,
pirosnak a rúzst, szédítőnek a
közszemlére tett félcsupasz mellet.
A nap utcái
Porból van, lélegzetcsík,
Folyik a bőr alá, halványlila erek,
Emberszínű, húsállagú,
Tükröződő szivárványhártya.
Nézem a kék eget,
Minden felhő rózsaszín
Kisss éji zen
A csend cseppjei hullanak
A sápadt estre
Kerge légy kereng merengve
Pókné eszegeti pók urát mélán
Éji szellő ringatja fakó álmaink
Pityóka
A borból áradnak hordalék-képek:
bokára csomózott csengettyűszó –
nők sétáltak a vizen,
a csónak homlokán könyörgések –
belerepít a villám a kékbe.
Tanulságok 2. (Öregség)
Mi hát a feladat? Elengedni a
vágyakat, megannyi sosem
látott tájat, érintéseket, és
találkozásokat. Az örökké
beteljesületlen kívánságot
Hajnali pillanat
A fák még fekete árnyak,
ágak is aludni vágynak.
távol dereng a szürke ég,
szempillája már szűkre ég.
Távolban hegy szíve dobban,
olyan, mint sóhaj egy dobban
Tarot-ciklus V. – A Próféta
Emlékem Aquileiából
én pátriárka voltam
egy igen régi korban
alabástromtrónon ültem
üres templomhajóban
Tubi or not galamb
Döglött patkány hátáról aratott petrezselyem
Vak tyúk szeméből köszörült éleslátás
Halott lovak patájában rozsdásodó szögek
Tengerszem iszapjában
Élvetegen agonizáló angolnák
Vége felé
Rajongok még, ha akad miért,
hiszek, amiben anyámnak
is hinni kellett volna, hogy
oly olcsón, és oly gyorsan
mégse verjen dobra,
eltaszítom hűtlenségét
Kis felelősségszünet
A korcsmáros beleájul a pultba
és jelentkezik,
hogy a számlát ő maga rendezi
a végső elszámoltatáskor.
Várakozás
Elnyíltak a rózsák
sárgán pereg a múlt.
Görgeti, zizegteti a szél.
A bokrok zöldje szürkébb,
reggel van, de álmosak a fák.
Őszi szél támad
Rozsdás levelet ringat a fa
ágán a szél, rég vártalak, ősz!
Lám, megérkeztél. Már rozsda
pettyezi, sárgára festi ablakom
előtt a fák levelét.
(F)ordítok – 50.
Kamarás Klára: Vigasztalás
Ne szólj! Ne sírj!
Az álmok,
a gondolatok úgyis megmaradnak.
Partnereink
