Szépirodalom - vers Archives • Oldal 6 a 236-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3534

Egymás mellett

Busszal utaztam. Még sosem láttam
a vonásokat ilyen élesnek,
sötétnek az arc körül a hajat,
pirosnak a rúzst, szédítőnek a
közszemlére tett félcsupasz mellet.

A nap utcái

Porból van, lélegzetcsík,
Folyik a bőr alá, halványlila erek,
Emberszínű, húsállagú,
Tükröződő szivárványhártya.
Nézem a kék eget,
Minden felhő rózsaszín

Kisss éji zen

A csend cseppjei hullanak
A sápadt estre
Kerge légy kereng merengve
Pókné eszegeti pók urát mélán
Éji szellő ringatja fakó álmaink

Pityóka

A borból áradnak hordalék-képek:
bokára csomózott csengettyűszó –
nők sétáltak a vizen,
a csónak homlokán könyörgések –
belerepít a villám a kékbe.

Tanulságok 2. (Öregség)

Mi hát a feladat? Elengedni a
vágyakat, megannyi sosem
látott tájat, érintéseket, és
találkozásokat. Az örökké
beteljesületlen kívánságot

Visszanéző

Mit is kívántunk
annyira, egymást vagy a
szerelmet együtt?

Hajnali pillanat

A fák még fekete árnyak,
ágak is aludni vágynak.
távol dereng a szürke ég,
szempillája már szűkre ég.
Távolban hegy szíve dobban,
olyan, mint sóhaj egy dobban

Tarot-ciklus V. – A Próféta

Emlékem Aquileiából

én pátriárka voltam
egy igen régi korban
alabástromtrónon ültem
üres templomhajóban

Tubi or not galamb

Döglött patkány hátáról aratott petrezselyem
Vak tyúk szeméből köszörült éleslátás
Halott lovak patájában rozsdásodó szögek
Tengerszem iszapjában
Élvetegen agonizáló angolnák

Vége felé

Rajongok még, ha akad miért,
hiszek, amiben anyámnak
is hinni kellett volna, hogy
oly olcsón, és oly gyorsan
mégse verjen dobra,
eltaszítom hűtlenségét

Vivaldi

Jégvirág szívében
pattan meg az alkony,
lázító zenévé
szerveződnek hangok

Kis felelősségszünet

A korcsmáros beleájul a pultba
és jelentkezik,
hogy a számlát ő maga rendezi
a végső elszámoltatáskor.

Várakozás

Elnyíltak a rózsák
sárgán pereg a múlt.
Görgeti, zizegteti a szél.
A bokrok zöldje szürkébb,
reggel van, de álmosak a fák.

Őszi szél támad

Rozsdás levelet ringat a fa
ágán a szél, rég vártalak, ősz!
Lám, megérkeztél. Már rozsda
pettyezi, sárgára festi ablakom
előtt a fák levelét.

(F)ordítok – 50.

Kamarás Klára: Vigasztalás
Ne szólj! Ne sírj!
Az álmok,
a gondolatok úgyis megmaradnak.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS