Szépirodalom – vers
Életem bére
Születtem Anno
Hazámban, egy üregben
Apám Rákosi, Anyám Ratkó mutti
A Mesés ötvenes évek
Föld alatt repültek a Denevérek
Versolvas
Oh, lírai,
szarka-izmos gondolat,
veretes jellem rajza nő,
és cikáz az égből lehívott
villámcsapás
Élményvers XXIX.
A madár a por férgeitől gyarapszik
s az éj magasából száll alá.
A bányász a föld gyomrában beszélhet
ismeretlen ércek, kőzetek tündéreivel.
Rezzenéstelen a csend
Álmosító ez a délután a szürke birodalmában,
ahol szürke a föld, és szürke az ég, közte szürke
házak állnak, és rezzenéstelen a csend. Sehol egy
ember, még kutyát sem sétáltat senki
Boldogságmenedék
Nőnapi szonett
Múlik az élet, a boldogság örök,
és nem biztos, hogy fordítva volna jó!
Vigyázz a tűzre, míg ég a kandalló,
Leszünk-e?
Leszünk- e még, mint gyermekek fehérek
s őszinték, mint egy vízzel telt pohár?
Most minden árnyék, végtelen mocsár
Zorbasz segíts, mert megint baj van!
„Mert hülyék vagytok!
Amikor röhögni kellene, sírtok, ha röhöghetnéktek van, akkor meg bőgtök,
ha igazat kellene végre dadognotok, akkor hazudtok,
és folyvást elhiszitek lódításaitokat!
kikapcsolom
villognak a vakuk kattognak a gépek
hogy ne keverjenek össze másokkal minket*
a sajtó is izgatott
a hetedik sor közepén ülök
Csepp
Hányszor bontotta haját az este
kesze-kusza gondolataim között,
s hullámos setétjében föloldva
őrködött szivárgó könnyem fölött.
Élményvers XXVIII.
Betöltöm életem hiányát.
Ami van, meghalhat belőlem.
Mint ahogy árva, fut a szerencse,
és nem lesz betöltekezés.
Mit tartogat az élet?
Egy napon úgy ébredtem, hogy megéreztem,
elmúlt belőlem az a különös sürgetés, melyet
addig mindig, nyugtalanítóan éreztem.
(F)ordítok – 21.
Kamarás Klára: A Duna partján
Sosem jutott védő, simogató kéz,
család melege és szépség elég.
A hideg gangot soha nem feledte,
s hogy gyárak füstjétől sötét az ég.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások