Atomerőműveknek keresett földrengésbiztos helyet Görögországban egy amerikai geológus, eközben véletlenül elindította az ókori delphoi jósda titkának feltárását. Igazi véletlen szerencse, hogy a geológus olvasta Plutarkhosz kétezer éves leírását a híres jósdáról, ahol a papnő a mélyből feltörő kábító hatású gázok hatása alatt jósolt.
A késő délután megnyújtja az árnyékokat, a fűzfák szomjasan hajolnak a vízre. A bányató bokrokkal benőtt partján minden állás foglalt, egy kivételével. Ülünk a füstfelhőbe és szúnyograjokba burkolózva. Pontyom behúzta a szákot a gyökér alá, és beletörődött sorsába.
A Hetedhéthatár előző számában ért véget Svájci körutazásunk. Az utat ott folytatjuk, ahol két héttel korábban megálltunk. A svájci-olasz határt átlépve, bő 60 kilométernyi utazást követően érkezünk Olaszország második legnagyobb városába, Milánóba. A város nevének hallatán leginkább a művészetek jutnak eszünkbe – a pazar kőcsipkés Dóm, a Scala, a kettő között húzódó fedett Galleria, vagy Leonardo nagyszerű alkotása, az Utolsó vacsora. Milánó azonban nem csupán a kultúra központja, hanem hosszú évszádok, sőt évezredek óta a gazdaságé is.
A vadászat gyakori téma a képzőművészetben és eme képzőművészeti alkotások, rajzok, festmények rákerültek a képeslapokra is. Egy-egy vadászjelenetet, vagy a réten legelésző, őzsutáit terelgető őzbak, esetleg magasba kapó fácánkakasok, vízre beszálló vadrécék ábrázolása a képeslapok nagyon népszerű témája.
Mit szeret jobban: a szarvasgombát vagy a glutaminsavat, esetleg annak mono-nátrium-glutamát származékát (ismert angol rövidítésével MSG)? A kérdés ostobának tűnik, a válasz pedig magától értetődőnek: mindenki a szarvasgombát szereti (szeretné) jobban!
Svájc déli részén terül el a nagy tavairól és enyhe éghajlatáról nevezetes Ticino kanton. Nevének csengése elárulja, olaszok lakta területen járunk. Nem csak a földrajzi nevek, hanem a táj képe is mediterrán hangulatot áraszt. A szép tóparti városokban magas pálmafák alatt, színpompás virágok és nagyra nőtt kaktuszok között sétálhatunk. A kristálytiszta vizű tavak rengeteg turistát vonzanak, a nyári melegben jól esik a fürdés bennük.
Nincs még egy olyan megnyilvánulása az embernek, amivel annyira sokféleképpen mutatná meg magát akaratlanul, mint a nevetése.
Nyitrának, az egykoron királyi, majdan püspöki városnak – történelmi fontosságához mérten – sajnos kevés a jelentős képzőművészeti alkotása, pontosabban köztéri szobra. Ám a felsővárosban, a Pribina téren, közel a várhoz két szobrot is találhatunk.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes
