Idén a Semmelweis Egyetem tanárának, Rihmer Zoltánnak ítélték a Hemingway Alapítvány díját, amellyel az orvostudomány területén kimagasló érdemeket szerzett hazai szakembereket ismerik el. A professzor orvosi diplomáját 1971-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerezte. A Hemingway Alapítvány 1998-ban alapította a neves orvosprofesszorról elnevezett díjat.
Leesett az első hó. Kocsis Tibor felvételei ma reggel készültek Jásdon, a Bakonyban.
Pécsett mindig történik valami, ezt már szinte megszokhattuk 2010-ben. November 26-án a Mecseki Mikulás tartott konferenciát a belvárosban; az esemény középpontjában a közelgő ünnep teendői álltak. Már a Mecseki Mikulástól szerkesztőségünkbe érkezett meghívó szövege is sokat sejtető volt: „Kedves Mikuláslelkű Barátunk! Ha úgy érzed, hogy egy jófej Mikulás vagy, netán még csak Mikulás-(ön)jelölt egy klassz piros sapival, – lehet, hogy éppen egy Manónak vagy egy csintalan koboldnak érzed/képzeled magad, (vagy pontosan az vagy!) – akkor itt a helyed!”
Eljön az idő, amikor minden asszony fejére felkerül a fekete keszkenő. Kivétel nélkül, mindenikére. Csak azt nem tudom, mikor. Talán egy rokon, barát, szülő, gyerek, szomszéd halálhírére? Mindig is ott lapul a belső szobák naftalinos fiókjában, molyoktól óvottan? Nem tudom. De az biztos, hogy egy kor után észrevétlenül ott is marad, napi használatra. Praktikus okból ilyenkor több keszkenőre, vagy legalábbis kettőre van szükség. Egy a hétköznapokra, egy meg a vasárnapokra, ünnepekre.
Egy, a Népszabadságban olvasott cikk nyomán kellemetlen emlék tolult lelki szemeim elé. Nyári délután volt, a kánikulai napok egyike, minek folytán a kelleténél talán egy kicsivel több hideg sörrel igyekeztem lehűteni magam.
1994-től kétévenként kerül megrendezésre a Mohácsi Képző- és Iparművészeti Szalon. Életre hívásának az volt az apropója, hogy a város és környéke nagy művészeti hagyományokkal rendelkezik, és magas színvonalon alkotók élnek itt. Ezzel a kiállítási lehetőséggel megszűntek a különböző művészeti ágakban alkotók közötti életkori és alkotásbeli különbségek, s eltűnt az amatőrök és hivatásosok közötti megkülönböztetés is.
Nem tudom, a híres-neves nyugati elit-középiskolák diákjai hogy vannak ezzel, mi utáltuk a diáksapkát. Gyanakszom, az egységesítő sapkaviselet – ha van még ilyen egyáltalán – akkor sem egyértelműen örömszerző tényező, ha a sapka hivalkodó jelképe is egyben a „valahová” tartozásnak, nemcsak fejfedő. A valamikor létező szocializmus középiskolái esetében eléggé mindegy volt, ki melyikbe jár, egyik akárcsak a másik, a diáksapkák is egyformák voltak hát, csak körméretükben különböztek egymástól.
Sajátos könyv. Azért az, mert valójában Szarvas Istvánról szól. Magáról az újságíróról, az emberről. A szerkesztői ajánlásban Zmeskall Z. Tamás ír a kötet szerzőjéről. Ahogy olvassuk a sorokat, egy életút bontakozik ki előttünk. Ahol találkozások vannak, olyan találkozások, amelyek nem sok embernek adatnak meg. Ezt meg kellett érdemelni. Így jöhettek létre a beszélgetések, az interjúk a Kossuth-díjasokkal, miniszterelnökökkel, közjogi méltóságokkal, sportolókkal, orvosokkal, közéleti személyekkel.
Budán a Quintess Gyógy-Centrumban 2010. november 12-én került bemutatásra Professzor Márton István Meddig akarsz élni? című több mint kétszáz oldalas könyve. A professzorral a könyvbemutató után beszélgettünk.
Csendes, eltévedt, röpke téli szél,
Hallgat a város, alvó szenvedély
Nyugszik arcán, elhal, elvegyül,
Felgyűlik, kitör, s szenderül.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
