
Mária
Szép neved halk ima.
S bár rám zárhatják vak
szívem kolostorát –
ablakán fény tör át…
Szép neved halk ima.
S bár rám zárhatják vak
szívem kolostorát –
ablakán fény tör át…
Barkó György 1931-ben született a Brassó megyei Pürkerecen. 1950-ben érettségizett a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban, ugyanebben az évben sikeresen felvételizett Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe. 1954-től 1989-ig a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja volt, Harag György társulatának vezető színésze. 1989-ben települt át Pécsre, az akkori színházigazgató Lengyel György invitálására. 1989 márciusától nyugdíjazásáig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, ahol számtalan fontos szerepben láthatta a közönség. Játszott a Pécsi Harmadik Színházban és a Janus Egyetemi Színházban is. A pécsi színházi munkák mellett sok hazai filmszerepben is láthatta a közönség, többek között a Sátántangó, a Witman fiúk és a Glamour című alkotásokban.
Amikor ebben az életben utoljára
megengedtem magamnak, hogy
szerelmes legyek, csak a gyönyörű
lelkét láttam valakinek. Nem tudtam
semmit, még fotót sem láttam róla,
Őrült szavakkal
komolyan játszani csak
bolondnak szabad.
Minden hófödte hegycsúcs az égre néz,
ahol a Végtelen Tejutat porolt,
és ösvényén sok csillag az űrzenész,
jégbarlangban kincset keres sok kobold.
Fagyott világban kutatott sok merész
remélt szép talizmánkövekért loholt,
Forgatom a kezemben anyám gyűrűjét. Aranykarikán egy foglalatba szorított kék színű kő. Mindig azt mondta, hogy ez az egyetlen igazi értéke, s úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére. Idejét se tudom, mióta volt az ujján, azt hiszem, erre szokták mondani, hogy amióta az eszemet tudom. Ha magam elé képzelem Anyám alakját, akár fiatalon, akár idősebb korában, akkor ez a gyűrű mindig az ujján van.
Interjú Orbán Viktorral, a FIDESZ frakcióvezetőjével. Orbán Viktorral, a Fidesz frakcióvezetőjével 1993. augusztus 15-én beszélgettem Budapesten a Vajdahunyad várban egy kiállítás megnyitóján.
B. Tomos Hajnal: Idén töltötted be nyolcvanegyedik évedet. Olyan kor ez, amikor az ember már kezd visszapillantgatni megtett életútjára: mit és mennyit vitt véghez abból, amit az út kezdetén – valamikor a gyermek- és serdülőkor mezsgyéjén – megálmodott.
Mindazok után, ami tegnap a kora esti órákban történt vele, nem akarta elhinni, hogy ma is egy új nap virradt rá. Még most is sajgott minden porcikája, erősen szédelgett és lábai helyén, mintha csak átázott rongycsomók csüngtek volna.
Nézd, kék lebeg kint – szótlan égi kút,
még szunnyadozva, lassan kortyolom,
mert szárnyavesztett, tépett sorsodon
fon csöndeket a néma mélabú.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes