A Dóm kapuja
A dalmát tengerparton tett túránk soron következő ékköve Trogir lesz. A város ősi magja egy kis szigeten helyezkedik el. A régmúltban félsziget volt, a görögök idejében választották el a szárazföldtől egy csatornával. Az óváros így napjainkban is csak hajóval vagy hídon keresztül érhető el. A szárazföld felől a 17. századi reneszánsz kapun át jutunk be a városba, és ha szabadjára engedjük a fantáziánkat, akkor az időben is megteszünk visszafelé jópár évszázadot.
Az óratorony
Rövid séta után jutunk a főtérre – népszerű neve számunkra is beszédes: Pijaca. Itt áll Dalmácia egyik legszebb román stílusú műemléke, a Szent Lőrinc dóm. Helyén már építését megelőzően is templom állt, a Nagy Konstantin uralkodása idején emelt egykori ókeresztény templom. A bejáratnál a középkori szobrászművészet egyik legnagyszerűbb alkotása vonja magára a figyelmet. Ez a Radovan-kapu, trogiri mester alkotása az 1240-es évekből, bibliai képekkel. A korabeli emberek közül kevesen voltak írástudók, így a fantasztikus alkotás egyfajta „képes bibliaként” is értelmezhető: láthatjuk Ádámot és Évát, szentek figuráit, a betlehemi istállót a pásztorokkal és a Háromkirályokkal. A templom belsejében itáliai és dalmát mesterek alkotásait csodálhatjuk meg. A belső tér az egymás után következő stíluskorszakok jellegzetességeit tükrözi, a román mellett a gótikus, a reneszánsz és a velencei stílus is képviselteti magát.
A városháza
A főtér déli oldalán áll a városi loggia, mely a reneszánsz korban az ítélkezés színhelye volt. Mellette magasodik a zömök óratorony, az egykori Szent Sebestyén templom tornya, a szent szobrával. A teret keleti oldalon a városháza zárja. A 14-15. században épült, ez volt akkoriban a velencei helytartó palotája. Udvarán díszes lépcső vezet a felső szintre, az udvar közepén szárnyas oroszlán díszítésű – Velence jelképe – kúttal. A tér nyugati oldalán, a templom bejáratával szemben, egy másik díszes homlokzatú, szintén itáliai stílusú épületet láthatunk, a nevében is olasz Cippico-palotát.
A parti sétány
A közelben húzódó hangulatos sikátorokban több míves épület, köztük kedves kis templomok is láthatók. A Trogiri-csatorna felé sétálunk tovább, úgy 200 métert. Itt széles, pálmafákkal szegélyezett sétány fogad bennünket. Végigsétálva a „promenádon” a tengeri életet szemlélhetjük, vitorlások jönnek-mennek, sirályok szállnak le és fel a kikötőben. Jobbra régi épületek egymás mellett. Közülük figyelemre méltó a Lučić-palota, a mellette induló utca képezte egykor a gazdagok (nemesek, vagyonos polgárok) és a szegények (halászok, napszámosok) közti határvonalat. A sétány legnagyobb épülete a 14. században épült Domonkos-rendi kolostor.
A Kamerlengo-vár
A város nyugati részén, a parti sétány végén áll a Kamerlengo-vár. Az erődítmény építése a 13. században kezdődött, de igazán jelentős várrá a velenceiek bővítették. Amíg Trogir keleti részében szebbnél szebb palotákat láthattunk, addig itt a vár környékén, az egykori „szegénynegyedben” egyszerűbb épületek vannak. Azonban ennek a városrésznek is sajátos hangulata van, a sikátorok és a kis belső udvarok sok szépséget rejtenek.
(a szerző felvételei)
Hozzászólások