Hajnali derengésben
nyújtóznak a fák,
álomba gémberedett
ágaik közt sikló madárkák.
Előbb csak hang nélkül cikáznak,
röptük izgatott villanás,
majd tán egy-egy cinke
megfújja a nyitányt.
S mikor az ég alján felgördül a nap
s tüzes szekeréből a fény kipattan
s a sejtelem árnyékként már a földön szalad
a sárgán szétterülő fényben
a madársereg harsányan dalra kel
s a bokrok, fák rejtekéből felzeng
az élet himnusza.
Új nap, új remény !
Hozzászólások