Brazília kék ege alatt – 6. • Hetedhéthatár

Nagyvilág

Brazília kék ege alatt – 6.

Szabó László könyvében sok magyar név szerepel, ezeket mind nem tudom felsorolni, de egyet még meg kell említenem.

Buenos Aires város védőszentje magyar szent. Magyar voltát sokan kétségbe vonják ugyan, de ha igaz az, hogy honfoglalásunk régebbi keletű, akkor az ő magyarsága sem lehet kétséges. A szombathelyi születésű Szent Mártonról van szó, a római századosról, aki mint a franciaországi Tours város püspöke fejezte be életét.

Amikor Juan de Garay (nem magyar) másodszor is megalapította Buenos Airest 1580. június 11-én Trinidad név alatt – Buenos Aires csupán a kikötő neve volt akkor -, a telepesek elhatározták, hogy városoknak, az akkori idők szokását követően, védőszentet fognak választani.

Ez pedig úgy történt, hogy a legismertebb szentek nevét egyenként kis papírszeletekre írták, amiket többrét hajtva egy sisakban összekevertek. Az egybegyűltek közül valaki a sisakba nyúlt és találomra kihúzott egy cédulát, amelyen San Martin de Tours neve volt. A választás senkinek sem volt ínyére – -talán a szent állítólagosan francia volta miatt -, olyannyira, hogy azt azonnal megismételték. Újabb összekeverés és húzás: ismét San Martin jött ki. Az alapítók között nagy volt a megrökönyödés, de nem adták be a derekukat, hanem egy harmadik, utolsó húzásra határozták el magukat. Azt hiszem az olvasó már kitalálta: San Martin győzött. Harmadszor is az ő neve jött ki a sisakból, aminek láttán mindenki elnémult és keresztet vetett.

Állítólag ehhez hasonló magyar legenda még sok forog közszájon Dél–Amerika különböző országaiban. (Írja Szabó László az említett könyvében a 214-215. oldalon)

A következő napon egész nap szabadprogram volt. Mindenki mehetett oda, ahová akart. (Este elmentünk egy riói éjszakai mulatóba, természetesen külön kellett fizetni, mert ez már nem volt bent az előre kifizetett utazási költségekben.)

Capacabana - tengerpart

Reggeli után ismételten kimentünk a tengerpartra a Capacabana csodálatos homokjához, meglátogattuk a Capacabana környékén lévő üzleteket, ahol különböző ajándéktárgyakat próbáltunk vásárolni. Sajnos Brazíliában az amerikai dollárt nagyon rosszul váltották, és így a forinthoz viszonyítva minden nagyon drága volt. Mivel minden hétvégére nem tudok eljönni Rióba vásárolni, így kénytelen voltam drágán is néhány ajándékot venni, hogy a kedves hozzátartozóimat brazil dolgokkal megajándékozzam.

A délutáni pihenés után este fél kilenc tájban mentünk el egy esti night-klubba, amely tulajdonképpen egy revüszínház volt. Úgy vettem észre, hogy a magyar turisták mind eljöttek erre az estélyre.

Először vacsoráztunk. Levest a brazilok ritkán fogyasztanak. Leves helyett előételként inkább olívaolajjal és borecettel ízesített salátákat esznek. A saláták alapanyaga a fejessaláta, zöldpaprika, paradicsom, hagyma. Egy nagyobb tálban nekünk is ilyent szolgáltak fel. A hazai viszonyoktól eltérően külföldön általában ez az első fogás. Aztán második fogásként válogatni lehetett a különféle halak és rákok, vagy a sült marhahús között. A brazil édességek magyarok részére túlságosan édesek, ezért érdemesebbnek tartottuk a trópusi gyümölcsöket megkóstolni. Utána pedig a drága bor helyett inkább jó minőségű brazil sört ittunk.

Revütáncos

A vacsora után kezdődött az előadás. Rengeteg táncosnő volt, a vékonytól a molettig, a fehérbőrűtől a csokoládébarnáig, alacsonytól a nyúlánkig, a fantasztikus ruhakölteményektől az alig ruhákig mindenféle előfordult. Rengeteget fényképeztem, mert a különlegesen gyönyörű ruhakölteményeket meg akartam örökíteni. Mindig szerettem a népi táncokat. A brazil táncok többsége pedig indián vagy afrikai örökségként jelenik meg a brazil életben.

A táncok olyan gyorsan követték egymást és olyan változatosak voltak, hogy nem tudtam követni, hogy melyik volt afrikai vagy melyik volt indián eredetű. Csak gyönyörködtem a szép, kecsesen táncoló lányokban, a szép, díszes, színes tollakkal díszített ruhákban, vagy a pergő, dinamikus pattogó brazil zenében. A táncosok saját maguk improvizálják a szinte akrobatikus mutatványnak tűnő táncfigurákat, de a frenetikus ritmusok mégis egységet teremtenek a táncoló csoportokban. Az előadás körülbelül 5-6 óráig tartott és szinte bódultan mentünk vissza a szállodába a csodálatosan csillogó fényben úszó városon keresztül.

*

Szentiványi Árpád EFIAP, PSA** fotóművész felvételei

Következő rész


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS