Szigetvári János – a Szigi – ránézett a romos épületre, és már nem is azt a düledező építményt látta, hanem azt, hogy milyen lesz: fehér falú, zöld ablakos, barátságosan hívogató. Az ő tervei alapján valósult meg a tájház, amely most az ő nevét viseli. Amikor három éve Hetedhéthatáros asztaltársaságunk tagja volt még ő is a pécsi Iparos Vendéglőben, jókat derültünk azon, hogy akármelyik település került szóba, Szigi már mondta is, hogy ott éppen mit tervezett: templomot, intézményt, házat. Nem mertünk volna fogadni arra, hogy tudunk olyan helységnevet mondani, amelyik ne viselné a keze munkáját. Heccelődésünket is humorral fogadta, mert tudta, hogy büszkék vagyunk rá és munkáira. Arra meg kivált büszkék vagyunk, hogy mások sem felejtik el őt, a mindig tettre és segíteni kész, vidám építészt. A Szigetvári János Tájház olyan, mint amilyen Szigetvári János volt: tiszta forma. Az épületből árad a harmónia – jó ránézni is. Már nem is fontos, hogy ki kinek adott: Patapoklosi Szigetvári Jánosnak vagy Szigetvári János Patapoklosinak. Összetartoznak. Kívánjuk, hogy minél többen keressék fel a tájházat, és ha nem ismerték, kérdezzenek rá: ki is volt Szigetvári János, az Ybl-díjas építész, akinek nevére és szeretett személyére nagyon sokan jó szívvel emlékezünk.
Legyen Ön az első hozzászóló!
This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.
Szóljon hozzá!