Psota: Este levettem a púpomat, és elmentünk mulatni • Hetedhéthatár

Színház

Psota: Este levettem a púpomat, és elmentünk mulatni

Beszélgetés a Nemzet Színészével

Psota Irén és Szarvas István

1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és még abban az évben leszerződött a Madách Színházhoz. 1980-ban a Népszínház, majd 1983-ban a Nemzeti Színház tagja lett, de 1990-ben visszatért a Madáchba. Komikaként és drámai szerepekben is nagyot alakít, számos filmben szerepelt. Többek között a Frédi és Béni című rajzfilmsorozat Vilmájának kölcsönözte jellegzetes, mély hangját.

A budapesti Palace Páholyban került sor „Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!” című legújabb Psota Irén által írt könyv sajtóbemutatójára. A könyv a művésznő sorrendben második férjéről Molnár József belsőépítésszel eltöltött másfél esztendőről szól.

A dedikálások után nehezen, de nagyon kedvesen a Hetedhéthatár rendelkezésére állt.

Művésznő, pár évvel ezelőtt Haumann Péter művész úrral beszélgettem, és azt kérdeztem, hogy kit tart a legnagyobb átváltozási művésznek, és azt mondta: a Psota Irént!

Imádom a Pétert! Minden előadáson, amin együtt játszottunk, egy párban, hál istennek jó párszor előfordult. Én ott álltam a színfalak mögött, mikor csak ő volt a színpadon, és halálra röhögtem magam rajta. Nagyon szerettem vele játszani.

Bizonyára emlékszik rá, hogy 1966-ban volt egy filmje, Gertler Viktor rendezte, És akkor a pasas volt a címe. Ebben nagyon sok átváltozása volt. Emlékszik hány?

Azt nem tudom, hogy hány volt, de mindig irigyeltem az akkori partneremet, Sinkovits Imrét, aki a filmben egy rendezőt játszott, és olyan édes volt, annyira szerettem. Imre a film végén egy öregembert játszott, én meg egy koldusasszony voltam. Benéztem az ablakon karácsonykor, azt mondtam neki: „Te mindig szebb vagy, mint én”. Imádtuk egymást. Én azt hiszem, hogy nagyon jól voltam a partnereimmel. Hála istennek.

A sok fergeteges alakítás közül is kiemelkedik Makk Károly 1958-ban készített filmje, a „Ház a sziklák alatt”. A púpos Tera szerepe nem volt könnyű, hogy lehetett átélni?

Hát édesem, este levettem a púpomat, és elmentünk mulatni Badacsonyba. Itt fedeztek fel: a következő filmben bárénekesnőt játszottam, ennek a címe volt a „Felfelé a lejtőn”.

Ebben volt a Művésznő a Sebes Maca énekesnő, és itt énekelte a kor nagy slágerét, A barna bőrű hableányt.

Visszatérve az átváltozásokra. Én láttam a Törőcsik Marika egy olyan átváltozását, amit egy orosz A betűs rendező darabjában csinált Szolnokon, ezt soha nem felejtem el. Mari egy 60 éves színésznőt játszott. Lement a függöny, és amikor újra felment 16 éves kislány lett. Őt tartom a legfantasztikusabb átváltozónak.

Ön kétszer is kapott Kossuth-díjat, 1966-ban és 2007-ben. Ilyen színésznő nem sok van. Tetszik emlékezni az átadási ünnepségekre?

Természetesen. 1966-ban a Jermáért kaptam, ebben Agárdy Gábor volt a partnerem. Nagyon sok támadás ért a kollégák részéről, hogy ilyen fiatalon kaptam meg. Ugyanígy járt Sinkovits Imre is. Gyűlöltek minket.

Művésznő, bizonyára ismert Ön előtt, hogy Huszti Péter rendezte a Karinthy Színpadon a Szomorú vasárnapot.

Persze halottam róla. Imádom a Pétert!
Én is nagy tisztelője vagyok. Mikor beszélgettem vele a darabról, elküldött a Müller Péterhez.

A közeljövőben lesz két előadása a Szomorú vasárnapnak, jöjjön el, ha érdekli.

Kíváncsi lennék a művésznő véleményére. Müller Péternek is mondtam: keveslem, hogy három szereplővel játsszák. Rontja az illúziómat, hogy a pincér úgy váltja a szerepeket, hogy ki se megy átöltözni.

Ez így helyes!

Ezt mondta a Müller is, hogy csak ez lehet a megoldás.

Psota Irén és Szarvas István

Hát Édesem! A Müller az egy tüneményes pali, most lesz vele dedikálásom a Madách színház Tolnay termében. Visszatérve a darabra: ez egy háromszemélyes mű, van a zongorista, a Seres, a felesége és a pincér. Mi baj van, hogy nem megy ki átöltözni. Ez nem illúzióromboló. A pincér játssza több ember szerepét. Én imádom ezt, a világon a legnagyobb dolog, hogyha egy színész meztelenre vetkőzik, már nem a szónak a szoros, hanem nemes értelmében. Ez a legnagyobb dolog: azt nézni.

Ezt mondta a Müller is. Biztos bennem van a hiba.

Egyetértek, magában van.
Hogyan jutott eszébe ez a zseniális könyvcím: „Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!”?

Tudja, a végrendeletünkre azt írjuk, hogy csak halál után bontandó fel, ugye? Gondoltam, mi ennek az ellenkezője, csak halálom előtt olvasható el, de ez egy csacsiság. Ennek van egy felcsengje és egy tudományos megfogalmazása is, csak halálom után bontandó fel. Ez az eredeti. Ezt én kivicceltem, ezt nagyon sokat csinálom. Képzelje, van, aki azt mondja, ugye nem akar meghalni a művésznő?

Na de, aki szellemileg ilyen friss és ilyen fiatalos, mint Ön!

Nem úgy értem, de komolyra veszik.

Körülbelül öt éve szerepeltem egy filmben, ahol a művésznő is játszott, nem tudom a címét, a filmgyárban volt a forgatás. Nagy élmény volt. Hadd mondjak egy őszinte vallomást: sokkal jobban néz ki, mint akkor és fiatalosabb. Ismerte a rendezőt, mert állandóan Önnel foglalkozott!

Nem ismertem, halálra idegesítettem őt, és ezért mindig hazaküldött korábban. Most is nevetnem kell, ha eszembe jut. Olasz film volt és képzelje, a jelmeztervező belém szeretett és megkérte a kezemet.

Ebből a nagyon sok filmből tud kiemelni egy-kettőt, amely nagyon közel áll Önhöz, vagy mindegyik egyformán kedves?

Nem helyes így megfogalmazni a kérdést! Mindegyikben volt öröm, mindegyiket én szültem, az én gyerekem volt. Magyarul: simogattam, babajgattam, egyiknek rossz volt a kis keze. Egyszóval én szültem.

Magát a szerepet?

Igen, a szerepet, az én gyerekem volt.

Szóval egy rendező megadja, és akkor Ön csiszolja?

Nem csiszolom, rögtön tudom. Elolvasom és tudom. Kiss Manyi volt ilyen fantasztikus, bejött egy olvasópróbára, fogalma sem volt, hogy miről szól és már úgy olvasta a figurát, mintha rég ismerte volna.

Beszéljünk a 2007-es Kossuth-díjról! Én is ott voltam a parlamentben, mindenki örült neki és óriási taps volt!

Igen, így volt. Felhívott a Kovács András, aki benne volt az odaítélő kuratóriumban. Azt mondta, 30 éve ül ott a helyén. Soha ekkora tapsot nem kapott senki, mint én.

Végül beszéljünk a kutyusról, hány éves?

Azt hittem a Raksányi Gellértet mondja, mert őt is nagyon szeretem. A kutyusomat imádom, 13 éves.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS