A Tisztelt Ház a 2003. év utolsó ülésnapján 354 szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül pontot tett e döntésével egy több mint egy évtizeden át tartó gyötrelmes, olykor már reménytelennek tűnő jogalkotási folyamat végére. A szavazás után a filmszakma két jeles képviselőjét faggattam arról, hogy miként értékelik ezt a nagyszerű eseményt. Először a 82 éves, Kossuth-díjas (1973) Jancsó Miklóst kérdeztem, aki a következőt válaszolta:
– Természetesen nagyon örülök neki, ez azt jelenti, hogy jobb minőségű filmeket lehet gyártani, mivel több pénz áll rendelkezésre. A minőség azért is fontos, mert a magyar piac kicsi, olyan filmekben kell gondolkozni, amelyeknek külföldön is piacuk van. A pénz viszont nem minden, fontos a politikai és a szakmai konszenzus, ami végre megszületett!
A 67 éves Kósa Ferenc az MSZP országgyűlési képviselője, az 1967-es Cannes-i Filmfesztivál legjobb rendezési díjának tulajdonosa az alábbiakat mondta:
– Tizennégy éves álmom vált valóra, amióta országgyűlési képviselő lettem, erre vártam. Szeretném hangsúlyozni, hogy a filmszakma szereplői a rendszerváltás óta sürgették ennek létrejöttét. A Medgyessy-kormány az első, amelyiknek programjában nagyon hangsúlyosan szerepelt a filmtörvény mielőbbi elfogadása. Meg kell mondanom önnek, a megszületését hónapokon át tartó tárgyalások, viták előzték meg.
Képviselő Úr! Mire terjed ki a törvény?
A legmagasabb szintű jogszabály hatálya a magyar, illetve a magyar részvétellel készülő filmalkotások előállítására és archiválására, valamint a magyarországi filmterjesztésre.
A jóváhagyott tízmilliárd forinttal többszörösére nő a támogatás?
A mozgóképszakma állami támogatása az első évben, 2004-ben kétszeresére, 6,5 milliárd forintra, 2005-ben nyolcmilliárdra, majd 2006-ban tízmilliárd forintra növekszik.
Ez azt jelenti, hogy több film készül?
Több, és remélhetőleg minőségileg jobb, ezenkívül sok embernek ad munkalehetőséget.
Szóljon hozzá!