Interjú Lévai Katalinnal, az esélyegyenlőség miniszterével
A tárcanélküli miniszter 1954-ben született, Budapesten. 1976-ban a Külkereskedelmi Főiskola angol-német szakán szerzett diplomát. 1987-ben elvégezte az ELTE szociológia és szociálpolitika szakát. Ferge Zsuzsa akadémikus tanítványa volt, akivel azóta is együtt szerkeszti az Esélyt. 1993-ban az ELTE Bölcsész Karán megszerezte a doktori fokozatot, majd a szociológiai tudomány kandidátusi fokozatát. 1998-ban Szabad Sajtó-díjjal tüntették ki. 1987 és 1990 között tudományos kutató volt az MTA Szociológiai Intézetében. 1991-től egyetemi docens a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1991-1996 között oktatott a BKE-Századvég Politikai Iskolán.
1990-től 1994-ig az Esély Családsegítő Központ vezetője, 1996 és 1998 között a Munkaügyi Minisztérium Egyenlő Esélyek Titkárságának vezetője volt. 1998-tól 2002-ig az Egyenlő Esélyek Alapítvány elnökeként tevékenykedett. 2002-től a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőség Főigazgatóságát vezette, mint miniszteri biztos. Az NB I-ben kosarazott. Több könyv szerzője. Második unokája a kinevezése előtti héten született.
A miniszter asszony a kormányszóvivői tájékoztató után készséggel válaszolt kérdéseimre.
Ön szerint mi az oka, hogy ennek a minisztériumnak a létrejöttét minden párt támogatta?
Nagyon örülök annak, hogyha a pártok támogatják, mert ez kifejezi azt az elképzelést, amit én magaménak vallok, illetve azt a szemléletet, hogy az esélyegyenlőség kérdése keresztbemetszi a pártérdekeket, a pártok felett áll. Itt mindenkinek érdeke az, hogy az esélyegyenlőtlenségeket, a diszkriminációt megszüntessük. Hogyha ebben van egy konszenzus, az nekem nagyon sokat segít, ezért nagyon hálás vagyok akkor, ha ez létezik. Erről igyekeztem meggyőzni azt a két bizottságot is, amelyik meghallgatott. Nagyon nagy örömömre szolgált, hogy elmondták: mind a két bizottságban ellenszavazat nélkül, egyhangúlag megszavazták a programomat. Úgy érzem, hogy jelenleg megadták az esélyt nekem arra, hogy dolgozhassak. Ezt köszönöm.
Tudomása szerint van-e a világon ilyen, esetleg hasonló minisztérium?
Amikor végiggondoltuk ennek a minisztériumnak a tervét, akkor támaszkodtunk más országoknak a gyakorlatára. Nagyon sok olyan Európai Uniós ország van, ahol találtunk erre példát. Legrégebben az északi országokban működnek ilyen önálló minisztériumok, de Ausztriában, Olaszországban, tehát a hagyományosan konzervatív jóléti államokban is önálló minisztériuma van vagy a nők és férfiak esélyegyenlőségének, vagy az esélyegyenlőség kérdésének általában. Hollandiában ugyancsak találtunk hasonlót. Úgyhogy mi most ezzel az Európai Uniós mintát is nagyon szépen alkalmazzuk.
A jövőben az Ön által vezetendő területnek együtt kell működnie három másik minisztériummal. Ezek álláspontjai sok kérdésben merőben eltérnek egymástól. Ezt hogyan kívánja áthidalni?
Önnek igaza van, több minisztériummal együtt kell működnöm, nem is csak hárommal, hanem többel. Ezek között vannak ellentétek. Nyilvánvalóan az érdekek nem mindig egyeznek. Nekem az lesz a dolgom, hogy az egyeztetések során, ami egy nagyon lassú, aprólékos munka, megpróbáljunk közösen kialakítani egy olyan legkisebb közös nevezőt, ami mindannyiunk számára elfogadható, és valamiféle közös politika szülessen meg. Erre én most garanciát vállalni nem tudok. Ezek az ellentétek menet közben fognak felmerülni. Nyilván minden esetben majd erre vissza lehet térni, hogy itt most sikerült-e a közvetítő szerepet ellátnom, avagy nem.
Medgyessy Péter miniszterelnök úr az esélyegyenlőség kérdésében külön szólt a negyven éven felüliek munkahelyi elhelyezkedési gondjairól. Erről van-e Önnek valami különleges elképzelése?
A negyven éven felüliek számára külön programokat indít az Európai Unió. Tehát hogyha elkezdődnek ezek a programok, amelyeknek még a nevében is benne van, hogy egyenlőség, esélyegyenlőség-teremtő programok, akkor ezeknek egy kitüntetett célcsoportja a negyven vagy negyvenöt éven felüli réteg. Az Európai Unióban úgy fogalmaznak, hogy a nehezen foglalkoztatható munkaerő. De tudjuk, hogy az Európai Uniónál kiemelt prioritása van annak, hogy a foglalkoztatottságot növelni kell. Az Európai Unió összes többi országához hasonlítva az aktív-inaktív arány Magyarországon a legrosszabb. Ezen változtatni kell, és ez egy kiemelt kormányzati stratégia. Akkor is az lenne, hogyha nem lépnénk be az Európai Unióba. Így, hogy belépünk, ehhez még muníciót is kapunk.
Tegnap ugyanitt Kiss Péter kancelláriaminiszter arról szólt, hogy a miniszter asszonynak az első, legfontosabb feladata a civilekkel való kapcsolattartással foglalkozó új törvény végrehajtása lesz. Beszélne erről?
A civil alapról szóló törvényt éppen a tegnapi kormányülés tárgyalta. Számomra megnyugtató módon olyan döntés született, amivel már korábban jeleztem, hogy egyetértek. A civilek által befizetett 1 százaléknak a megduplázásáról van szó, vagyis a kormányzat ugyanannyit tesz hozzá, amennyit a civilek befizetnek. Nyilvánvalóan a parlamenti vita még nagyon sok módosítást fel fog vetni. Azt ígérem, hogy nagyon nyitott leszek azokra a módosító indítványokra, amelyeket a parlamenti vitán majd hallok. És nyilvánvalóan ez az első feladatom, miután itt, most lépéskényszerben vagyunk.
Kovács László külügyminiszter és pártelnök nekem azt mondta, hogy biztos abban – amit már a miniszterelnök úr is bejelentett és Kiss Péter, korábbi munkaügyi miniszter is megerősített -, hogy a rugalmas nyugdíjrendszer bevezetésével Ön is foglalkozni fog. Azt kérem, hogy ezt erősítse meg vagy cáfolja.
Azt hiszem, hogy nem egyedül az én feladatom, hogy ezt végiggondoljam. Itt nyilván Csehák miniszter asszonnyal együtt kell működnünk. Erre én most még hadd ne tegyek ígéretet, hogy ez a jövőben hogyan fog eldőlni. Annyit viszont már most mondhatok: végig fogjuk ezt együtt gondolni.
*
Kiss Péter kancelláriaminiszternek feltettem a kérdést arról, hogy hogyan értékeli azt a tény, hogy a korábbi minisztériuma egyik főigazgatójának tevékenységi területe kibővítésével új tárca nélküli miniszteri poszt született, és az a tevékenység, amelyet a kancelláriaminiszter korábbi minisztersége alatt – 1994 és 1998 között – végzett, az jelenleg már négy minisztérium között oszlik meg.
Kiss Péter: – Valójában arról van szó, hogy a kormány működésének centrumába esnek mindazok a tevékenységek, amelyek a szuverenitás, az egyes emberek életkörülményeinek alakítása és életminősége szempontjából ma fontosak. Ez nyilvánvaló a munka, a teljesítményhez való hozzáférés és természetesen az ezt meghatározó körülmények szempontjából, magyarán a startvonalra állás a hátrányos helyzetben lévők számára, és ennek a teljes eszközrendszere mindaz, ami a tudás alapú társadalom kapcsán ma fontos Magyarországon. Ezért én rendkívüli módon örülök annak, hogy létrejön egy ilyen tárca nélküli miniszteri poszt. A személynek is örülök, mert úgy hiszem, hogy egy olyan ember nyerte el ezt a megbízatást, aki nem a széke miatt lesz rangos, a most betöltött funkciója miatt, hanem azon tevékenysége és életpályája, szakmai tudása révén, a civil szférában betöltött komoly szerepe miatt, ami mögötte van. És ez rendkívül fontos a következő időszakra nézve is, hiszen ezen időszak kihívását éppen az jelenti a kormánnyal szemben, hogy ne csak azt tudja megoldani, ami közvetlen közigazgatási, kormányzati feladat, hanem ezekhez a fontos programokhoz, mint az esélyegyenlőség segítése, társadalmi hátteret tudjon szervezni. Az tud társadalmi hátteret szervezni, aki abban a civil és szakmai körben a korábbi életében is hitelt tudott szerezni magának, és nemcsak a mai pozíció súlyával kezdeményezi ezt. Lévai Katalinban én ilyen tudóst és közéleti szereplőt ismertem meg, ezért is szívesen dolgoztam vele együtt 1995 és 1998 között, meg legutóbb, az előző feladatkörömben. Úgyhogy kifejezetten szerencsés és jó döntésnek tartom személyesen is az ő kinevezését.
Szóljon hozzá!