Mess Béla professzor – szerzőtársunk – szenvedélyeiről a most megjelent kötet alcíme ad felvilágosítást: tudományos kutatás és vadászat. Mindkét téma igen vonzó, azoknak is, akik egyiket sem művelik, hiszen izgalmas, sokak által ismeretlen területekre ad bepillantást a szerző. Az alábbi idézet a 79. életévében lévő professzor életpályáját bemutató könyv Javakor vagy fénykor című fejezetéből való:
„Az 1960-as esztendő meghozta életem első nyugati utazásának lehetőségét. Nagy szó volt és igen nehéz akkor egy nyugat-európai utazás engedélyezésének megszerzése, kongresszusi részvétel, még nehezebb hosszabb tanulmányút céljából. Fél, egy évvel a tervezett utazás előtt kérvényt kellett benyújtani az Egészségügyi Minisztériumhoz. Az utazás engedélyezésének sok egyéb mellett egyik alapfeltétele volt egy olyan meghívólevél csatolása, melyben a meghívó intézmény vezetője, vagy a kongresszus elnöke igazolta, hogy az utazás és az ott tartózkodás minden költségét a meghívó vállalja. Az engedély megadásával csak 5 dollár értékű, úgynevezett tranzit valutát lehetett saját pénzen a Nemzeti Bank valamelyik fiókjánál vásárolni. Ennek is megvoltak persze a maga bürokratikus, szigorúan kötött szabályai. ma már azt is nehéz elképzelni, hogy valaki megérkezik egy idegen országba összesen 5 dollárral a zsebében.
Nagyon büszke és boldog voltam, amikor meghívást kaptam a IV. Európai Golyvakonferenciára Londonba, 1960 nyarára, egy előadás tartására. Minthogy a kongresszus szervezőbizottsága garantálta összes költségem átvállalását, meg is kaptam az engedélyt.
Előadásomra nagy gonddal és izgalommal készültem föl, hiszen ez volt életemben az első angol nyelvű előadásom…
Előadásom jól sikerült, több érdeklődő kérdést, hozzászólást és elismerő szót kaptam. A kérdések megértésével és megválaszolásával nem voltak nehézségeim angol nyelvi és kongresszusi rutintalanságom ellenére sem. Csupán egy fiatal texasi kolléga hozzászólását nem tudtam megérteni, aki az erősen texasi dialektusa mellett pipáját sem vette ki szájából beszéd közben. Itt szerencsémre segítségemre sietett az ülés elnöke, aki egy idősebb oxfordi belgyógyász professzor volt. Az oxford-englishére nyilván büszke öreg angol – mint a szünetben elmondta nekem – egyébként is haragudott az amerikai angol elfajulásaira. Ezért a következő nem túl udvarias mondattal fordult az ifjú texasihoz:
– Lenne szíves megismételni a kérdést valódi angol nyelven?
Ezen a kongresszuson több ismerőst és néhány barátot is szereztem. Külön örömömre szolgált, hogy többek bemutatkozáskor megkérdezték, hogy én vagyok-e a Szentágothai könyv szerzői négyesének az egyik tagja? Könyvünket általában ismerték, és többen gratuláltak hozzá…”
(Alexandra Kiadó)
Szóljon hozzá!