A pécsi sör dicsérete

Az 1800-1900-as századfordulón három sörgyára is volt Pécsnek. 1853 óta működött a Sörház utcában Scholz Antal és fia sörgyára, a mohácsi út melletti „Új Sörgyár”, amely ifj. Scholz Antal tulajdonában állt, és az ugyancsak 1853-ban alapított rókusaljai Hirschfeld S. Sörgyár.

A három pécsi gyár azután hatalmas, élet-halál konkurencia harcot vívott egymással. Küzdelem folyt annak érdekében, hogy a legjobb minőségű sörrel minél több pécsit nyerjenek meg Gambrinus király hívének.

A gyártulajdonosok már akkor is tudták, hogy a jó sör sem nélkülözheti a reklámot. Egy ilyennek lehetünk tanúi a „Pécsi Napló” c. helyi napilap hasábjain (1902. augusztus 3.) meghirdetett, a pécsi sört népszerűsítő verspályázat győztesének kihirdetésekor.

Íme a legsikeresebbnek ítélt pályamű:

A pécsi sörről való nóta

Régi vendéglő

Aranysárga, habzó sörtől
Csordultig a serleg:
Ily italtól ki ne kapna
Darutollas kedvet.

A perzselő nyár hevében
Pécsi sörrel élünk,
Azért is van olyan nyájas,
Barátságos képünk.

Azért fakad ajkainkon
Csitítgató nóta –
Ezért nincsen orrunk hegyén
Piros bazsarózsa…

Három sörgyár füstöl Pécsen
S mind igyekszik szörnyen
Nincs is hiány soha nálunk
Jégbehűtött sörben.

A vén Mecsek irigykedve
Reánk mordul néha –:
„Bort igyatok, hálátlanok,
Nincs már filoxéra…”

És dörgését megismétli
Naponként vagy tízszer –
Nyakunk közé csak úgy szakad
A jó nyári spriccer…

Mindhiába: meg nem értjük,
Mert csalódtunk benne,
Sört iszunk, de bort termelünk:
Ez a dolog rendje…

Fehér habos: gyöngyös, fodros
A sörünk minékünk,
Akkor iszunk, mikor tetszik –
S ha van rája pénzünk.

Kínálgató hűvös ital:
Csillog-villog habja,
Ivás után bajuszunkat
Frissen behavazza.

S míg a kancsók összeérnek
Vígan csengve-bongva
Rózsaszínű fátyol lebben
Minden búra, gondra…

Szemeinkben kedves, ittas
Szikrák fénye játszik,
Mázsás érvek s jelszók szállnak
S mind zseninek – látszik:

Egyik honát boldogítja
S érte hal a – másik
A harmadik sötét tervek
Magaslatán mászik

Olyan is van, aki könnyez
Szárnyszegetten, árván,
Kiborong a messze múltban,
Virágok közt járván

A negyedik a lovagias
És duellál folyton, –
S foghúzásnál egyéb párbajt
Ki nem állt, – ha mondom

Mind a hány van: annyiféle
S valamennyi kedves,
A képzelet, mid a pille
Ide-oda repdes:

Lengyelország bús rabságán
Keseregnek lágyan:
Valamennyi részt vesz majd a-
Fölszabadításban

Pazar módon áldoznak a
Honfi vérből, – sörből
Kinek üres a kancsója
Zokogva – dörömböl…

Aranysárga pécsi sörtől
Csordultig a serleg: –
Ily italtól ki ne kapna
Édes, nótás kedvet.

Természetesen a pályázat első helyezettje is sört nyert, mégpedig 50 üveggel.

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.