Reéh György
Tisztelt Hetedhéthatár olvasók! Most egy igen érdekes, régi pécsi kirándulásra szeretném Önöket meginvitálni. Ne ijedjenek meg, nem kell tartani a fáradtságtól. Tessék csak kényelmesen elhelyezkedni a süppedő fotelban, és mindjárt indulunk is.
Idegenvezetőnk egy régi, és annak idején igen közkedvelt pécsi személyiség lesz, Reéh Gyuri bátyánk, az egykori Pécs legendás alakja. Reéh Gyurit nem kell külön bemutatni nekünk, pécsieknek. Számos monográfia készült életéről, munkásságáról. Szülőházát a Jókai téren emléktábla ékesíti.
Én csak néhány rövid idézettel szeretném kiegészíteni, teljesebbé tenni azt a képet, amely segít emlékét előttünk felidézni.
„Reéh György rendőrkapitány, a „Tettye koronázatlan királya” minden rendezvényen részt vett, vidám, szellemes ember volt, ez a típus ma már nincsen, sokat lehet róla írni. Nekem a legfessebb táncosom volt, minden bál elején a gyorspolkát velem táncolta, de akkor félre is állt mindenki az utunkból, édesanyám oda sem nézett, mint a nyíl repültük végig a termet. Szép idők!”
Így idézte fel Reéh Gyuri emlékét egy hajdani pécsi, békebeli polgárasszony… (Egy pécsi polgárasszony emlékei a városról. Gosztonyi Gyuláné, született Pilch Erzsébet visszaemlékezései a 19. és 20. század fordulójáról.)
Vagy talán néhány mondat abból a nekrológból, amely a „Dunántúl” c. pécsi napilapban jelent meg 1932. február 22-én:
Reéh Gyuri díszmagyarban
„Jellegzetesen hosszú, szikár, kissé hajlott alakja többé már nem tűnik fel a pécsi utcákon, ahol minden lépésénél ráköszönt az őszinte tisztelet: Van szerencsém Gyuri bátyám… Derűs mosolya már nem árad szét komorrá vált pécsi környezetében, nem mond többé csattanó adomákat, pohár sör vagy csillogó aranysárga bor mellett sem meghitt, úri társaságban, sem nótahangos pécsi szőlőkben, sem felejthetetlen szerelmén, amelynek koronázatlan királya volt, a tettyei fennsíkon. Sem baráti köre, sem tisztelői, sem ismerősei, (az egész város) nem látják többé szikár alakjában visszajárni Pécs múltját, azokat az időket, amikor Pécs még álmodó, boldog, gondtalan város volt.”
Reéh ház a Jókai téren régen
Most adjuk át a szót a nosztalgiázó Reéh Gyurinak:
„Most midőn a nagy természet téli álmát alussza, midőn a fák zúzmarás ágain csak szegény fázó és éhező dalos madaraink egyhangú, szomorú csicsergése hallatszik, – most szólítlak ki kedves olvasóm a jól fűtött szobából és vezetlek vissza a múltba, verőfényes tavaszi nap ábrándjaiban olyan helyekre, amelyeken a múlt és régmúlt időkben boldog elődeink, vagy már jó magunk is, egy ifjabb és akkor szebb korban, mulattunk, enyelegtünk, szórakoztunk, – városunk régi és régibb és részben már feledésbe ment kiránduló és ezzel kapcsolatos szórakoztató helyeire.
Nem bánt a vágy, történetírónak kijáró babérok után, és nem ösztönöz a ritkán tollforgató embereket gyötrő láz, hogy a leírt gondolataimat nyomtatott betűkbe merítve láthassam, az egyedüli, amit kis cikkemmel elérni akarok, hogy mindaz a mihez magamnak és kortársaimnak félszázadot meghaladó múltunk minden kedves emléke fűződik, ne múljon el velünk együtt. Hirdesse egy-két nyomtatott sor a jövendő korok kutatói előtt, ha másutt nem, hát a múzeumok poros polcáról, hogy hol és hogy éltünk, hogy gondolkodtunk, hogy éreztünk.” (Reéh György: Pécs régi kiránduló helyei. Dunántúl, 1923. december 25.).
A Reéh ház napjainban
Mielőtt virtuális sétánkat megkezdenénk, egy kis útmutató segédlet, nehogy eltévedjünk saját városunkban.
„A mai elnevezésekből, csak a következők maradtak fönn, már t.i. úgy, hogy ugyanazon utcának szolgáltatnak jelzőnevet.
Mária-, József-, Anna-, Nepomuk-, Ferenciek-, Flórián-, Malom-, Mindszent-, Felsővámház-, Káptalan-, Szeminárium-, Boldogasszony-, Harangöntő-, Megye, Rókus-, Ágoston-, és Gábor-utcák.
Természetesen ezeknek és a többi utcáknak is németül hangzanak az ő neveik abban az időben, amelyről most szó esik.
Hauptgasse (Főutca), Franzischkaner Gasse (Ferenciek utcája), Obere-Mauthgasse (Felsővámház utca), Glockengiessergasse (Harangöntő utca), Kapitelgasse (Káptalan utca) stb.
A városháza és a plébánia templom akkor a Hauptplatz –on (Széchenyi tér) állott. A villamos vasút például 1817-ben vagy már 1777-ben is a Haupt Gasse -en, a Marktplatz -on (Vásártér) és a Donau Gasse –en (Pálya utca) át ment volna ki a Zsolnay gyárba, ha Zsolnaynk őse bíbelődött volna afféle cifra korsók készítésével, mint az ő zseniális utódja.
Reéh György emléktáblája a házon
Aztán megint a Hauptgasse sarkától a Hauptplatzon (Széchenyi tér) át leroboghatott volna a villamos a Kapuciner Gasse –en (Irgalmasok utcája), de annak a végén aztán útját is állta volna a város fala, vagy bekanyarodhatott volna az a Lemonie Gasse -ba (Citrom utca), s átvághatott volna az Aloe Gasse –ba (Kert utca), onnan uttalan utakon átsurranhatott volna a Szigeter – Vorstadt Hauptstrasse -jára, amely a mai Makár utca.
Reéh Gyuri sírja a pécsi temetőben
Az akkori idők postája a Postgässl -ban volt, amely az óta Ó-posta utca, majd Perczel utca lett.
Az Apácza utcát akkor Pálról, a Kígyó utcát és Lyceum utcát, mely egy utca volt, Paulinusról, a Kisfaludy utcát Rafaelről, a Zrinyi utcát Arnold-ról keresztelték el, ellenben az akkori Academie Gasse –ból nevesedett meg a mai Kardos Kálmán utca, az akkori Schueller gässl –ból a Szepesy utca, a Jordan Gasse –ból Mór, a Dominikaner Gasse -ból a Kazinczy, a Benedicktiner Gasse –ból a Deák-, az akkori Apácza utcából Nonnen Gasse, a Hunyadi-, s Jesuiter Gasse –ből Vörösmarty utca.
A mai Plébánia utca a Kaposvár nevet viselte, a Plébánia köz, a téltől (Téli utca) kölcsönözte nevét. A mai Sörház utca a mai Mindszentek utcájával együtt képezte az akkori Minden-Szentek (Allerheiligen Gasse) utcáját.
A Petrezselyem utca, pedig a Kálvária utcával együtt véges-végig Jozafát völgye néven volt ismeretes 1817-ben.” (Pécsi Napló. 1898. január 30.)
Hozzászólások