Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában - 8. • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 8.

Pécsi gasztronómiai utazás az Apáca utcától a Kazinczy utcáig

Pécsi Figyelő 1891. 06. 20.

Most folytassuk kalandozásunkat Reéh Gyurival, ezúttal a régi pécsi vendéglátás múltjában. Izgalmas élményeknek nézhetünk elébe:

„Úgy mondják vendéglőben jól és olcsón táplálkozni, ma ismeretlen fogalom.

Jer hát kedves olvasóm velem, elvezetlek a mi girbe-görbe utcáinkon át olyan helyekre, ahol, igaz több évvel ezelőtt, jól és olcsón lehetett enni és inni. Ne félj, ha alacsony, pipafüstös helyiségbe lépünk: – nem kell ott soká tartózkodni. Jól eszünk, jól iszunk, keveset fizetünk és megyünk.

Az Apácák-utcája 7. szám alatt, ahol ma Schlitt Ferenc asztalosmester műhelye van, a hatvanas években állott egy pici házikó, ebben vendéglő nyílott, mely csakhamar híressé lett jó főztje és jó itala révén. Valami Kőnig János nevű Znaimból ideszakadt polgár nyitott ott vendéglőt. Kőnig Jánost, mint kitűnő szakácsot hozta le Pécsre Ribay Ferenc akkor a Nádor-szálló bérlője Wienből, s valami dolog felett összekülönbözve önállóvá lett. 40 fillérért akkora bécsi szeletet lehetett kapni, hogy annak szélei a szó szoros értelemben lelógtak a tányér pereméről, tiszta jó bort mért, itt jó pesti sört is mértek. Alacsony, szurtos helyiségei voltak, melyekben akkor a 18.000 lelket számláló városunk polgárai tértek be napi munkájuk között vagy után egy pohár búfelejtőre. Katonatisztek, ispánok, kereskedők, iparosok voltak rendes látogatói.

Pécsi Figyelő 1885. 12. 24.

Bora, söre jó, olyan jó volt, hogy bizony polgártársaink között nem egy többet volt a vendéglőben, mint üzletében s nem egynek lett ez a vendéglőződés anyagi tönkremenésének okozója.

A sétatér alsó része akkori időben vásártér volt, ez volt a gabonaárusító tér a jó falusiak, főleg a német elem is szeretettel kereste fel e helyet a jó sör miatt, minek folyománya volt, hogy mindig frissen csapolt, jó sört lehetett kapni.

Ez a vendéglő a haladó korral lépést tartva újjá épült, de ezáltal s főleg azért is, mert a búzapiac itt megszűnt, megcsappant látogatottsága s a nyolcvanas évek közepén meg is szűnt vendéglő lenni.

Mint érdekes dolgot említem fel, hogy a város hatósága az Apácák-utcáját heti vásárok alkalmával, annak szűkös volta miatt láncokkal záratta el, úgy, hogy azon csak gyalogszerrel lehetett közlekedni.

A Széchenyi-téren a mai Takarékpénztári palota helyén 1896. év végéig egy emeletes ház állott Czindery László pellérdi és németladi földbirtokos háza. Czindery László annak idején nagy házat vitt, a város előkelőségének volt találkozó helye. II. József császár, a kalapos király, midőn 1770. május 2-án városunkat meglátogatta e házban szállt meg.

Régi kifőzde (illusztráció)

1869. augusztus 8-án vette meg a házat Czindery örököseitől a pécsi Takarékpénztár, s rövid időn belül az emeleten Ribay Ferenc pécsi lakós fényes kávéházat nyitott, a tér felé nyíló hatalmas vasoszlopokon nyugvó teraszt emelt, melyen több mint 100 ember is könnyen elhelyezkedhetett. Forró kánikulás napok estéjén igen kellemes volt az ottani tartózkodás, de a kávéház is nagy látogatottságnak is örvendett.

A földszinten az Apácák-utcája felé, hol egykoron Czindery híres lovainak istállói voltak, – ki ne hallott volna a híres Czindery négyesről – kellő átalakítás után vendéglő nyílott. Liebl Andor volt a tulajdonos, vagy amint ő magát tréfásan nevezte löblentei Liebl Andor, itt gráci puntigami sör lett mérve, amellett jó és olcsó volt a főztje. Lieblt, ki Pécsről Bajára költözött, Ercsényi Antal váltotta fel a vendéglőben. Szép, hirtelen szőke leánya volt. Ennek eltávozása után Neusiedler József vette át a vendéglőt, azt bővítette és elsőrangúvá emelte. A vendéglőhöz szép árnyas kert tartozott, melyben hetenkint kétszer a városi zenekar hangversenyezett, a hét egyéb napjaiban Dankó Gyula, majd Darázs Miska híres cigányprímások fülbemászó zenéjében gyönyörködtünk.

A Kazinczy-utcában, a mai Polgári Casinó helyén Tomanek Károlynak volt szép kis árnyas kerttel rendelkező vendéglője, neje volt a szó szoros értelmében a legjobb szakácsnő Pécsett. Férje korai halála után maga vezette tovább a jól menő üzletet. 1882. december 10-én a „Fünfkirchner Zeitung” számában hirdetést is tesz közzé, mely szerint havi bérlet köznapokon délben három tál étel, vasár- és ünnepnapokon négy tál étel, vacsorára pedig egy tál friss húsétel kenyérrel együtt 30 korona.

Ribay kávéház

A Kammermayer-féle cukrászdában, Bedő és Ribay-féle kávéházak pénztáránál pedig utalványokat lehetett vásárolni, egy utalvány négyfogásos ebédre egy korona, ötfogásosra pedig egy korona húsz fillér volt.

A Széchenyi-téren, a mai Loránt-palota helyén állott Sztepanek József hentesmester igen érdekes manzárdtetős háza, melyben ő maga hozta forgalomba ízletes hentes áruit. E házban volt az első kölcsön könyvtár is. Sittig Zsigmond volt a tulajdonosa, ki emellett angol és francia órákat adott. Kár, hogy ez a felette érdekes ház nem lett képben megörökítve az utókor részére. A kapubejárattól jobbra volt Weindorfer Fülöpnek a „Zenélő órához” címzett vendéglője, főztje nagyon jó és ízletes és nagyon jó borokat mért. E ház lebontatván az Irgalmas-utcáján, a mai „Béka-bolt” helyén folytatta iparát. A vendéglőnek két bejárata volt, az egyik az Irgalmasok-utcáján, ahol a nép járt be, a másik a Teréz utcán át, itt az „urak” jártak be.”

És hol vannak a régi korhelyek, a víg cimborák? Hol vannak az egykori Nádor törzsvendégek? Lehet, hogy csak álom volt az egész…?

A gasztronómiai kalandozás folytatódik…

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS