Régi pécsi farsangok
Előjáróban néhány farsangi gondolatot szeretnék felidézni a „Pécsi Hírek” 2004. január 15-én i számában megjelent egyik cikkéből (szerző: Pánics György):
„Végül is erre valók a bálok, amióta világ a világ, ezek a társadalmi élet olyan eseményei, amelyekre jó visszaemlékezni szürke hétköznapokon. A hölgyek ruháira, akik szerint azért kell minden évben újat vásárolni, mert mindenki emlékszik a tavalyira, s nincs annál nagyobb szégyen, mint ugyanabban a ruhában megjelenni, ráadásul ugyanabban a társaságban.”
Bizonyára mindenki pontosan tudja, mikor van itt a farsangolás vidám időszaka. Csak a rend kedvéért: A farsang január 6-tól, az Epifánia (megjelenés), azaz Vízkereszt, vagy Háromkirályok ünnepén kezdődik és a böjt előtti hamvazó szerdáig tart.
Bálozók (illusztráció)
A „Pécsi Napló” 1898. január 8-i számában így adja meg a választ az egykori tudósító:
„Az alig várt bál-szezon Carnevál herceg ő felségének örök víg uralma, a mai nappal veszi kezdetét. Holnaptól van leghivatalosabban megengedve a bálozás. Hány üde arcocska várta immár ezt a napot, hány eladó eper ajakról hangzott el a mamát vegzáló kérdés:
– Milyen hosszú édes mama a farsang?
Megmondhatjuk. Az idei farsang, amely január 7. kezdődik és húshagyó kedden ér véget: negyvenhét napig tart. Milyen hosszú idő! S ha még elgondoljuk, hogy ezek nem közönséges rövid éjszakák! A nap ugyanis immár 4 óra 41 perckor nyugszik és csak 7 óra 33 perckor kel. Mennyit lehet majd táncolni, mulatni és hány kisasszonykának lehetne ez idő alatt csinos férjet összetáncolni, ez igazán kiszámíthatatlan.”
A farsang eredete a régi római időkbe vezet vissza bennünket, amikor a nép a Saturnália ünnepeket, vagyis a tavasz ébredését ugyancsak zajosan ünnepelte meg. Az egyház megpróbálta ezt a pogány ünnepet száműzni, de nem sok sikert ért el.
A farsangi vígságok a mai napig világszerte nagy népszerűségnek örvendenek.
Magyarországon a bécsi udvar a XVIII. század közepétől engedélyezte a farsangi bálozást.
1780 előtt (mint köztudott, ettől az évtől lett Pécs szabad királyi város) Pécsett nem voltak nyilvános, előkelő báli mulatságok. Természetesen a főurak kastélyai, udvarházai kivételt képeztek, de ezeken a fényes farsangi összejöveteleken, bálokon csak a meghívott notabilitások és azok családtagjai vehettek részt. A krónikák több ilyen bálról tudnak, amelyek közül is legjelentősebbek voltak a Főtéri (Széchenyi tér) Czindery palotában lezajlott, vendégeskedéssel összekötött, előkelő bálok.
A reformkor magával hozta a pécsi báli mulatságok gyakoribbá válását is. A korszak előkelő táncestélyeinek a Nemzeti Kaszinó és a mellette lévő Fehér Hattyú Vendégfogadó bálterme adott otthont.
A legemlékezetesebb pécsi farsangi bált 1847-ben a Nemzeti Kaszinóban tartották. A bált a liberális párt rendezte, amelyen azonban a város minden nevezetesebb személyisége részt vett. Ez volt a híres (kalapdíszük miatt) „vörös bogyósok” bálja. A mulatság iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a szomszédos Fehér Hattyú Vendégfogadó nagytermének falát is át kellett törni, hogy mindenki elférjen.
Mágocser
Azután ott volt a Polgári Kör, a német színház, és a mai Jókai téren Scheckenberger szálló bálterme (Elefántos ház).
Persze a szegényebb polgárok, iparosok és céhbeli mesterlegények sem akartak kimaradni a farsangi mulatozásokból. Őket az 1800-as évek elején a Mágocser táncterem (a bőmische Derfl-ben) várta.
Ahogy a város fejlődött, a lakosság száma növekedett, egyre nagyobbak lettek a bálozással és a mulatozással szemben támasztott elvárások is.
Már nem feleltek meg a régi, jól bevált báltermek, újabbakra, nagyobb befogadó képességűekre volt már igény. 1894-ben megépült az akkori idők legelegánsabb szórakozóhelye, a Színház téri Vigadó, majd 1896-ban az újjáépült Nemzeti Kaszinó. A hely megválasztásában (Színház tér) bizonyára jelentős szerep jutott az 1895. októberében megnyíló új, pécsi Nemzeti Színháznak.
Scholtz vendéglő
Az iparos bálokat 1888-ban már a megépült, új Scholtz Sörcsarnokban (Sörház utca) tartották.
Nagy közkedveltségnek örvendtek a farsangi bálok idején a különféle pécsi egyletek, társaskörök báltermei is.
És melyik farsangi bálok voltak a legnevezetesebbek? Bizony ezek puszta felsorolása is nagyon nehéz lenne. Nem vitás, hogy mindenkor az első helyre tette a városi közvélemény a farsangi jogászbált. Ezek színhelye elsősorban a Nemzeti Kaszinó, majd később a Pannónia Szálloda (ma Palatinus) nagyterme lett.
De nem maradtak el előkelőségben a többi farsangi bálok sem.
Úgy tervezem, hogy egy-egy ilyen előkelő farsangi bálról részletesebben is beszámolok a „Hetedhéthatár” kedves olvasótáborának. Segítségemre lesznek ebben a hajdani pécsi újságok báli tudósítói.
Természetesen tovább is szeretném folytatni kalandozásunkat Reéh Gyuri bácsi segítségével, de most farsang idején, – egy kis kitérőre – szeretném Önöket elcsábítani egy rövid, Karnevál herceg örök-vidám birodalmába tett látogatásra. Ámbár Reéh Gyuritól itt sem kell megválnunk, hiszen a legelegánsabb pécsi bálok főrendezője mindenkor Ő volt. Senki sem tudta őt felülmúlni a francianégyesek megszervezésében. Akkoriban ez egy komoly „tudomány” volt.
Tehát, tisztelt Hölgyek és Urak! Lehet készíteni az elegáns nagyestélyiket és a frakkokat…
Hozzászólások