Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában - 20. • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 20.

A pécsi Nick…

Király utca és a Bazár, az 1900-as évek elején

Reéh Gyuritól nagyon sok mindent megtudhatunk a híres pécsi Nick család csemegekereskedéséről is.

„Nick Károly a Lyceum-templom átellenében, a mai Poszek-féle kalapos üzlet helyén nyitotta meg 1874. évben fűszer- és csemegekereskedését, ahol előbb a korán beszűnt Consum egyletnek volt fűszerkereskedése.

Üzlete itt nem floreált. Kissé távol esett, amiért is 1882. évben a Nemzeti Casino Király-utcai házába tette azt át, s itt kezdette mérni a pilseni ősforrást (vagyis, ahogy mai nevén ismerjük, a Pilsner Urquell-t). A régi Casinonak a bejárattól balra eső részében nyitotta ki csemegekereskedéssel kapcsolatos bodegáját.

Kár, hogy a régi Casino lebontatott s helyette a mai épült, bizony merem mondani, hogy a régi Casino helységei több kényelmet nyújtottak s egy radikális átalakítással, egy nagyobb arányú meszeléssel – mint azt Aidinger János szokta volt mondani – a hiányokat is pótolni lehetett volna. „Es kommt selten etwas besseres nach” (azaz ritkán jön jobb) mondja egy találó német közmondás.

Pécsi Napló 1899.12.23.

Az üzlethelyiség két részből állott. Az elsőben volt a csemegekereskedés. Bizony ez volt a szó szoros értelmében – nem hiába volt soká alkalmazásban, Bécsben Tommasini és Budapesten Szenesnél alaposan megtanulta a maga mesterségét. Volt abban a csemegekereskedésben minden, amit szem és száj megkívánhat, amit föld, tó, folyó és tenger termel, s minden a maga évszakában, s minden a maga jóságában. Egyenkint sem sorolom fel a sok-sokféle delicatesset, mert tollam máris csökönyös annyi jónak átlagos hallatára.

Pécsi Napló 1901.12.21.

A másik helyiség – melyet függöny zárt el az üzlettől – volt a pilseni sör mérése. Egyéb italt is lehetett itt kapni. De milyen pilsenit. Oly gondosan kezelve, hogy velem együtt sok Pilsent megjárt ember nem talált a kettő között különbséget. S más palackozott italok diszkréten helyezkedtek el egymás mellett, mindegyiknek megvolt a maga törzsvendége úgy délben, mint az esteli sörözésnél.

Akkortájt helyezték Pécsre a Vilmos császár nevét viselő 7-es huszárokat. Báró Mecseky Károly volt az ezredese. Sok-sok nagypénzű arisztokrata sarj volt tisztikarában: herceg Windischgrätz, herceg Braganza, herceg Eszterházy Miklós, gróf Lónyay, gróf Pálffy, gróf Spaur-Burgtall, gróf Wallis, gróf Salms, gróf Kevenhüller-Metsch, gróf Zichy, gróf Stahrenberg, báró Fliessen, báró Klingspor, báró Fekete, báró Schöllerer s még sokan. S, ha a svadronoktól – mert hiszen Pécsvárad, Tolna, Siklós, Mohács és Nagyharsányban is volt egy-egy század – a tisztikar be-berándult Pécsre, hej! volt akkor ricsaj olyan a Nicknél…

Bálok után reggel friss virsli és frissen csapolt pilseni várt a korhelyekre; gyomrot beigazítani volt a jelszó 8 órakor reggel a bálban, fel illetve le a Nickhez! Szegény gyomor, hány rontotta el még jobban azt s volt a „mal de mer” (tengeribeteg) nem egy alkalommal.

S midőn 1896-ban a Casino új palotája megépült, Nick is reflektált a mai, a Hitelbank által bérelt helyiségekre. Nagyon kis kikötések miatt nem lett a bérletből semmi, nagy kárára a Casino kényelmének.” (Dunántúl, 1924. március 9.)

Pécsi Napló 1900.09.21.

A századfordulón Nick. A. K. már a Király utcai Bazár udvarban (Király utca 1.sz.) várta nagybecsű vásárlóit, vendégeit.

Ha már itt tartunk, ejtsünk szót erről a nevezetes, érdekes Pécs-belvárosi épület sorsáról is.

Fennállásáról, tulajdonosairól a telekkönyvi bejegyzések alapján 1695. év óta tudunk biztosat, de feltételezhető, hogy már a középkorban is fontos szerepet tölthetett be a város kereskedelmi életében.

A 17. és 18. században jelentős kereskedő dinasztiák üzletei működtek itt.

Budai család kerekedése: 1748-1804. évek között,

Obadich család kereskedése: 1804-1859. évek között.

1859-ben, az akkor még kereskedő Zsolnay Vilmos vásárolta meg a régi, elaggatott házat.

Pécsi Napló 1899.11.23.

Zsolnay Teréz, Zsolnay Vilmos leánya a „Zsolnay, a gyár és a család története 1803-1958” c. könyvében így emlékezik vissza erre az épületre:

„1858-ban atyánk megvette a Király utcai Obadics-házat, és engedélyt kapott egy kétemeletes ház és egy főtérre kivezető, üvegtetős átjáró építésére. A terveket egy bécsi építésszel készíttette, s amikor eredeti elgondolását – ti. hogy az épületet saját fejlesztésű léggázzal világítsa – megvalósíthatatlannak látta, a házat kettő helyett háromemeletesre építtette. Abban az időben egy vidéki városban ilyen nagyarányú építkezésbe csak magabiztos, nagyvonalú ember foghatott. 1860-ban készen állt az épület. Bizonyára megvásárolta az üvegezett átjáróval összekötött szülői házat is, mert ettől kezdve megszűnt az üzletre és a lakásra vonatkozó bérszerződés. Az évek folyamán több emeletesre építtette át áruházát, bővítette az áruválasztékot is: rövidáru, porcelán, üveg, kőedény, lakatosáruk, szerszámok, hangszerek, templomi kegyszerek, vegyes különlegességek, a nagy trafik, majd később tükrök, csillárok, keretek, tapéták, bútorszövetek, szőnyegek és egy gazdag bútorraktár tartoztak kereskedelmi tevékenységének körébe.”

Úgy gondoltam az egykori „Nick ház” életének további sorsa érdekes lehet a pécsi „Tükék” számára, ezért a következő alkalommal, ebben a témában még továbbra is igénybe szeretném venni szíves türelmüket.

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

4 hozzászólás van ehhez: “Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 20.”


  1. Nagy örömmel olvastam ! – mert 1-2 hónapja egy blogban azt olvastam , hogy “…a sarkon álló épület a Zsolnay-ház. Vilmos apjáé volt, a fia eladta és abból alapított gyárat.” Így legalább a közlés első része helyes, a közlés második részére pedig – remélem – lesz utalás a folytatásban. (?) (valóban az épület árából történt-e az gyáralapítás ?)

    Hozzászóló: Tüke | 2012. február 26., 04:20
  2. A “katonákról” jutott eszembe
    eredetileg itt olvastam :
    http://scharekf.hu/poppelap/1902.htm
    (Bár ebben az anyagban Hajó Szállónak nevezik)
    ami ma pedig ez
    http://www.aranyhajo.hu

    Hozzászóló: Tüke | 2012. február 26., 10:51
  3. Hozzászóló: Tüke | 2012. február 26., 10:53
  4. Nem is tudom, hogyan szólítsalak meg! Az 50-60-as évek nyarait zömmel itt töltöttem. Csodálatos élmények! Egy kellemetlen zöngéje volt az ottlétemnek, hogy a barátommal mindig vitatkoztunk, hogy melyik szebb, Pécs, vagy Kaposvár. Annyi ésszel is tudtam, hogy mi a helyzet, de kaposvári voltam.

    Hozzászóló: Egly Tamás | 2012. február 26., 12:37

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés