Az elmúlt évben is, immáron negyedszer lezajlott az erdélyországi fürdőépítő kaláka, most Kászonújfaluban (http://www.kaszon.ro/index/kaszon.html).
Nagy örömmel veszek részt az ilyen megmozdulásokon, hiszen minden alkalommal újabb és újabb barátokra tehetek szert, illetve mélyíthetem korábbi, emberi kapcsolataimat ismerőseimmel.
Szerencsére a fiatalokból álló többséghez „csapódtak” középkorú, vállalkozó szellemiségű „kalákázók” is, így még családiasabbá téve a 10 napos, nem csak fizikai munkából álló programot. Úgy vettem észre mindenki, kicsi és nagy kivette a részét a munkából és mindenkinek jutott bőven az örömökből, élményekből. Az időjárás nem volt annyira kegyes hozzánk, mint egy évvel korábban Csíkkozmáson, de a bátrabbak, fanatikusabbak az esős időben is „állták a sarat”, és kitartóan dolgoztak a határidő betartása végett.
A perkői kápolnánál
Természetesen a munka mellett jutott idő a kikapcsolódásra, hisz ne feledjük a kaláka nem iga, hanem egy szervezett „nyári tábor”, tele programokkal. A késő délutáni szabadidőnkben idén többször is táncház volt a fő program, de népihangszer-bemutató is gyarapította az érdeklődők ismereteit, illetve a régiófejlesztésről és a fenntartható fejlődésről hallgathattunk előadásokat ismert helyi és hazai építészektől, tájépítészektől.
Az egy szabad hétvégén pedig kirándultunk Erdély legkeletibb pontjánál, az Ojtozi szorosnál. (Képek láthatók a helyszínről: http://www.karpatok.info/fenykeptar/ojtoz/index.html)
Öltözőépítés esőben
Meglátogattunk egy skanzent Alsócsernátonban (Cernat). Itt található a Haszmann Pál múzeum is, sok szép látnivalóval, közülük csak néhány példa: hintó-, gőzgép-, mestergerenda-, gramofon-, kaptár-, kopjafagyűjtemény. A hely kuriózuma továbbá, hogy nyaranta fa-, kőfaragó, illetve kézművestáboroknak ad otthont.
Kézdiszentlelken (Sanzieni) felmentünk a Perkőnek nevezett kis hegyre, amelynek tetején egy kápolna (Szent István kápolna) található.
A felfelé vezető túra alatt elkapott bennünket az eső, melyet mi égi áldásként fogadtunk. A kápolna körül elénekeltük a Boldogasszony anyánk éneket, majd visszasétáltunk a minket szállító buszhoz.
A kalákára visszatérve, elkészítettünk egy sós-kénes feredőt (így nevezik a helyiek, értsd sós-kénes fürdő), közvetlen szomszédságában egy szintén sós-kénes lábáztatót. Kialakítottunk egy fürdőzőknek szánt öltözőt, a pihenni vágyóknak padokat és egy filagóriát (fedett nyitott pihenőhely) helyeztünk el.
A mi kis csapatunk
A helyszín egy éger lápos patakfolyás mentén terül el, ezért is készült el a pallóútnak nevezett fő alkotásunk, hogy egyrészt védjük az aljnövényzetet, és a tavaszi nagyobb vízhozamú patak kiöntését követően is bejárható legyen a fürdő területe. Mindezek mellett felállítottunk egy keresztet. Ez utóbbit és a feredőt is pap szentelte fel. Tapasztalatból tudjuk a hely közkedvelt lett az átadás óta. Meg-megpihennek ott az arra járók.
A kedves látogatókat tárt karokkal várja Kászonújfalu és a gyógyító fürdő, a maga kis csodáival. Az arra utazót tábla informálja a Sóskútfürdőről.
Nagy várakozással nézünk elébe a nyárnak, hiszen az 5. fürdőépítő kaláka fog megvalósulni a szervezések lebonyolítása után. Újdonság lesz a munkában, hogy most melegvizes fürdőt tervezünk építeni (tudniillik az eddigi négy fürdő hideg-gyógyvízes. (Képek a http://www.vandoriskola.hu/indit.htm oldal közös programok menüjében láthatók.)
Reméljük idén is gazdagíthatjuk Erdélyországot a mi és vendéglátóink jóakarásából eredően.
Hozzászólások