Kiállítás Szigetváron a Vigadóban: 2000. június 16. – augusztus 30.
Az első szigetvári vári kiállítás
A szigetvári vári dzsámiban Éry István muzeológus 1952-ben készítette el a vár történetét bemutató modern kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum kölcsönzött anyagából. Az évek folyamán az állandó kiállítást a helyiek és az idelátogatók megismerték s mikor 1960-ban az Iparművészeti Múzeum jogos tulajdonát visszavette, többek között 2 db imaszőnyeget, a helybéliek tévesen értelmezve ezt nem fogadták el.
A szőnyegek rendkívül kényes tárgyak, huzamosabb ideig nem kiállíthatók; portól, fénytől, változó klímától védve őrizhetők csak meg az utókor számára. Ahhoz, hogy Szigetváron szőnyeg, a hódoltság korának egyik jellegzetes alkotása időnként bemutatható legyen, saját gyűjtemény létrehozása vált szükségessé.
Az anatóliai szőnyeg
A keleti szőnyegek hazánkban is elterjedtek, a főúri kastélyok leltáraiban a középkortól található utalás egy-egy jellegzetes keleti szőnyegtípusra. Az elő-ázsiai szőnyegek behozataláról már a XV. századtól vannak folyamatosan adatok. Például Brassó 1503-ból való vámkönyvében a bejegyzések szerint 1 év alatt 500 szőnyeg került Magyarországra. Ez csak egyetlen város adata!
A török megszállás után a Török Birodalom határmenti magyar városai valószínűleg kiinduló pontjai lehettek a Nyugatra irányuló kereskedelemnek. Nagyváradról megemlítik az írott források, hogy itt számos kereskedő gyűlt össze a világ minden tájáról, „mert e város Erdélynek Egyiptoma”. A szőnyegek árát a hivatalos árszabály is meghatározza. Ilyen árszabályok már 1627 óta ismeretesek. A szőnyegek árát annak nagysága, a munkaigényes minta, a csomók száma, valamint a ritkaságuk döntötte el. Ma a szőnyeg sűrűségét az 1 négyzetdeciméter területen található csomószám határozza meg. A nagy csomószám nemcsak a sűrűséget jelzi, hanem a munkaigényességet is s a felkészültebb kompozíciót. A csomózási technika, valamint a kompozíció s a szőnyeg színvilága jellemző egy-egy szőnyegkészítő helyre, központra. Az anatóliai szőnyegek származási helyei: Usak, Ghiordes (Gördes), Ladik, Konya, Busra, Szmirna, Bergama, Kirsehir, Mucur. E szőnyegkészítő központok nemcsak egytípusú, hanem többféle szőnyeget is gyártottak.
A szőnyeggyűjtemény létrehozása
1966 és 1970 között a Zrínyi Miklós Múzeum 14 db anatóliai szőnyeget vásárolt. A gyűjtemény legrégebbi darabja XVII., a legújabb a XIX. század végéről származik.
Sikerült a legjelentősebb műhelyek egy-egy típusát beszerezni. A szőnyegek közül 3 db Usakban készült ún. „Erdélyi szőnyeg”. E szőnyegek többnyire Erdélyben kerültek elő – nevük is innét származik – nyilván, mivel ott voltak leginkább kedveltek. E szőnyegtípus ornamentikája hasonlatos az erdélyi hímzések motívumkincséhez.
Az imaszőnyeg
A szőnyegek eredetileg imaszőnyegek, tehát vallási célokat szolgáltak, ugyanis a mohamedán vallás előírja, hogy a napi kötelező 5 imát Mekka felé fordulva végezzék el. Aki csak tehette, szőnyeget szerzett be, a szegényebbek gyékényt s ezen leborulva imádkoztak. A szent város, Mekka irányát a templomokban az egyik falba épített boltozatos fülke jelölte, az ún. mihráb. A szőnyegeken is megtalálható a mihrábfülke. Egyes típusoknál a mécses is, vagyis az imaszőnyegek felépítése hasonlatos a dzsámik imádságot mondó helyéhez.
Az imaszőnyegek egy, de lehetnek többszemélyesek is. A többszemélyesek több mihrábúak. A szigetvári szőnyegek közül egy 4, egy másik 8, a többi 1 mihrábú. Az imaszőnyegek színe, formája a vallás által szigorúan meghatározott rendszer szerint készült a mohamedán szimbolika szellemében. A megkötöttségek, a megmerevedett hagyományok a szőnyegek alkotóit statikus szemléletmódra sarkallták. A térben és időben csaknem alig változó gazdag színvilág és motívumkincsen belül készültek az egyes szőnyegek.
A szőnyegek bemutatása
A Múzeum számára megszerzett szőnyegek a hosszú évtizedek, illetve évszázadok alatt nemcsak elkoptak, elhasználódtak, hanem többé-kevésbé elszennyeződtek. Ezért az első teendő a szőnyegek tisztítása, konzerválása volt. Ennek megvalósítását az 1990-es évek elején az akkori megyei múzeumigazgató, dr. Ujvári Jenő maximálisan támogatta s a Művelődési Minisztérium pályázatán nyert pénzösszeggel a baranyai keleti szőnyeggyűjtemény tisztítása, konzerválása megvalósulhatott. E munkálatok vezetője Millei Ilona textilrestaurátor volt, aki a nála szokásos lelkiismeretességgel és szaktudással végzett munkáján kívül a teljes anyagot előkészítette kiállításon való bemutatásra.
Az első kiállításra 1994-ben Pécsen került sor a Csontváry Múzeumban. A kiállításnak osztatlan sikere volt. Ez köszönhető a jól megválasztott helyszínnek, továbbá Várkonyi György művészettörténész kitűnő ízlésű rendezésének és Batári Ferenc, az Iparművészeti Múzeum muzeológus szakértőjének, a Nemzetközi Keleti Szőnyeg Bizottság állandó tagjának szakszerű, de egyben olvasmányos katalógusának. Az elmúlt évben Batári Ferenc részletes szakkatalógust is készített a keleti szőnyeggyűjteményről s így ezek feldolgozása a nemzetközi tudományos élet vérkeringésébe bekerült.
A mostani szigetvári kiállítás létrejöttéért elsősorban a Vigadó igazgatóját, Pamuki Istvánt illeti a köszönet azzal, hogy lehetővé tette e reprezentatív anyag bemutatását.
Sok év múlva e kiállítás létrejöttével teljesült az elmúlt években meghalt Borsy Marga, az Iparművészeti Múzeum textilrestaurátorának kívánsága, aki hosszú éveken át segítette, támogatta kitűnő szaktudásával a szőnyegek megszerzését. Ugyancsak köszönet illeti Takáts Gyulát, az egykori megyei tanács elnökhelyettesét, aki mindig szívén viselve a kultúrát, anyagilag lehetővé tette a gyűjtemény minden egyes darabjának megvásárlását.
Jelenleg Szigetváron a kiállított tárgyak bemutatására nyílt lehetőség. E felbecsülhetetlen iparművészeti és művelődéstörténetileg is jelentős tárgyak restaurálása, további megmentésük az utókor, a jövő feladata.
Hozzászólások