A 19-20. század fordulóján vált önálló gyűjtési területté az ex libris, mint megkülönböztetett grafikai műfaj. A kezdeti mindent gyűjtő gyakorlatot rövid időn belül felváltotta a tematikus-gyűjtés kialakulása. A gazdag képi világból nagyon könnyen lehetett egyénre szabott tematikus csoportokat kialakítani. Néhányat példaként kiemelünk ebből a korszakból: régi magyar vagy nemzetközi ex librisek, címeres, vagy csak könyvtáraknak, iskoláknak készült könyvjegyek, stb. Ezek többségükben könyvekből kiáztatva kerültek a gyűjtők kezébe.
A 20. század harmincas éveitől azonban bővült e kör, mert megjelentek a portrés, az irodalmi vonatkozású, majd híres épületeket bemutató, sőt foglalkozásokra utaló lapok is. A második világháború után megújuló ex libris-gyüjtőélet további tematikus gyűjtésre adott lehetőséget és kedvet. Sok gyűjtő élt és él is ezzel a lehetőséggel a mai napig. Természetes következmény az lett, hogy egymást követték a tematikus kiállítások szerte az országban. Így például Debrecenben 1974-től nyolc alkalommal került sor a Virág az ex librisen című kiállítás megrendezésére dr. Semsey Andor gyűjteményéből, melyhez szép katalógusok is készültek az Alföldi Nyomda jóvoltából. További tematikus anyagok a teljesség igénye nélkül: orvosi, turisztikai, zenei, irodalmi, Szent Györgyöt ábrázoló ex librisek, stb.
Két alkalommal protestáns vonatkozású ex librisek is bemutatásra kerültek. Debrecenben a Református Kollégium Könyvtárában Nagy Dezső gyűjteményéből mintegy félszáz lap került a tárlókba Bottyán János protestáns vonatkozású éremgyűjteményével együtt. A másik bemutatón Lenkey István 100 lapja került a tablókra a kecskeméti Egyházmegyei
Könyvtárban 1975-ben (l.: Reformátusok Lapja 1975. június 22). Ez a két bemutató már előrevetítette annak lehetőségét, hogy e témával foglalkozni kellene és érdemes is lenne. Az idő most érkezett el a Kálvin évek (2009-2014) alkalmából, s ezt a pillanatot ragadta meg a jól ismert ex librist propagáló és arról sokat és sokféle szempontból publikáló Vitéz Ferenc.
A Protestáns könyvjegyek című kiadványban némi teológiai alapvetés után Kálvin János ábrázolások (szobrok, festmények, érme, grafikák) értékeléséhez és kiemelten az ex libris és kisgrafikák megjelenítéséről nyújtott ismeretekkel kívánja gazdagítani ismereteinket. Feltárja a Kálvin ikonográfiával kapcsolatos ismereteket. Vizsgálja a fizikai portrémáson túllépő szellemi hatásokat. Azonban figyelme nem csupán a Kálvin portréábrázolásokra fókuszál, hanem keresi és kutatja a „kálvini vonások” szimbolikus megjelenítésének üzenetét is.
Vitéz Ferenc munkája több mint 50 oldalon foglalkozik ex librisekkel és kisgrafikákkal. A könyvjegyek történetéről, osztályozásának szempontjairól és a protestáns lapok tematikai jellegéről kitűnő összefoglalást ad (54-70. oldalak). Itt ötpontos és ezen belül szintén öt alpontos vázlatot ad az elemző munkájáról, s illetve ezek a szempontok a gyűjtőket is segíthetik az itt terjedelmi okok miatt nem elemzett – vagy mert a kutatómunka során nem jutott el a Szerzőhöz – alkotások jobb és teljesebb megértésében.
A 71. oldaltól „Elemzések” következnek. Több mint 40 képben is bemutatott lap mellett szöveg közbe iktatva több ex libris elemzése kerül közel az olvasóhoz, melyekről saját szempontjai alapján tárja fel a protestáns szellemi vonatkozásokat és azt a tárgyi és tematikai rokonságot, mely a magyarországi (vagy úgyis mondhatjuk, hogy kárpát-medencei) kálvinizmussal összekapcsolja e miniatűr alkotásokat. Közben feltárul a könyvjegytulajdonos kapcsolata a megjelenített témával, a kompozícióba emelt motívumokkal, portréval.
Összefoglalás, záró és kiegészítő megjegyzések, alapos, a téma továbbgondolására indító jegyzetanyag, valamint nagyon bőséges irodalomjegyzék zárja a kötetet.
Néhány apró észrevétel:
– az Ajtósi Dürer Céh nem 1934-ben alakult meg, hanem 1935. október 29-én, addig mint vasárnapi fehérasztal melletti baráti kör élte életét a debreceni Bunda étterem különtermében
– Bottyán János nem a Református Élet szerkesztője volt, hanem a Református Egyház című hivatalos lapé (74.oldal)
– a 91. oldalon lévő Szilágyi Imre készítette metszeten a felsőnyárádi református templom tornya – 1793-ban épült, de a mai formáját 1926-ban nyerte el – látható
– a 95 lapon bemutatott Vén Zoltán rézkarcán nem a Lenkey család címere látható a Vizsolyi református templom képe mellett, hanem a Károli Biblia címlapképe
– a 96. oldalon Lenkeyné Semsey Klára könyve-n – Józsa János rézkarca – a virágos ág a debreceni reformáció megerősödésének a legendájára utaló ördögcérna azaz Lycium Halimifolium látható
– a 97. oldalon Kékesi László linómetszetére tévesen került Lenkey Károly (1803-1874) portréja a negyvennyolcas huszárszázados Lenkey Jánosé (1807-1850) helyett
– a 98. oldalon Péczeli József portréja mellett a mai putnoki református templom tornya – épült 1798-ban – látható, utalás Péczeli putnoki születésére
– a 99. oldalon Vén Zoltán rézkarcán Tompa Mihály portréja mellett a keleméri református templom és a mai Tompa Emlékház épülete szerepel. Tompa Mihály 1849-1851 között volt Keleméren református lelkipásztor
Vitéz Ferenc: Protestáns könyvjegyek (Debrecen, 2011. 128 p.) című munkája egy olyan területen gazdagítja a hazai kisgrafikai szakirodalmat, mely látszólag idegen a gyűjtőktől, azonban gyűjteményükben sok értékes darabot őriznek e témájú alkotásokból. A köszönet szava és a fáradozásának elismerése illeti a Szerzőt és talán javasolhatjuk, hogy további elemző munkájával újabb és újabb alkotások megismertetésével segítse a hazai gyűjtők tevékenységét.
Hozzászólások