Csalfa nap süt ma a világra,
fájó szemekkel nézel kiszáradt
álmodra.
Keresd, kérd, kutasd a jövőt,
siess, mert nem állíthatod meg
az időt.

A keserűség hatol beléd
minden nap, a fájdalom
szemedbe néz, s gúnyosan
kacag.
Irtsd ki a szót magadból, hogy
harag.

Ne légy dühös az életre!
A sok lenéző emberre.
Önmagad légy, mert az akarsz lenni.

A világ ellen úgy sem tudsz
semmit tenni.
Hiába mész utána, s folyton
változol, ahogy ő változik.
Az évek elmúlnak, s majd a
régi tűz hiányzik.

Az álmaidnak add a hited.
Ne hagyd elaludni az egyszer
gyúló tüzet!
Ne hidd, hogy nincs álmod,
vedd le róla a gondokat, s ott
lesz, meglátod.

S ha egyszer az út végén lecsukod
a szemed, bátran teheted
szívedre a kezed.
S félelem nélkül, szép emlékekkel
alszol örökre el.

Megosztás

Tweet