Zöld platánfák és gyermekzsivaj a tűzfalak között.
A csend egy délutánra a városba költözött.
A Nap is ingyen ontja melegét a világra,
s a bágyadt szél homokot hord fel a hintákra.
Homokozó a játszótéren.
Nem is volt olyan régen,
a fagyi és a nagy horzsolás a térden,
a kis bicikli még három keréken.
A rövidnadrág és az idétlen műanyag szandál,
a téli csokifagylalt a rágós ostyán.
Emlékszem még az első cseresznye friss ízére,
a póló izzadtan simult a zöldséges fiú testére,
haja csapzott volt és a kezei piszkosak.
A bérházak közt egy májusi nap,
ott várt már a kíváncsiság nesztelen,
így lett a város előttem meztelen,
tiszta és naiv, az eső elmosta a hőség szennyét és porát
a fojtogató pára minden nyomát,
sóhaj szakadt fel szívéből ismét csendesen.
A platánfák és a hinták még most is itt vannak velem.

Megosztás

Tweet