Hamerli Imre
A mai Király u. 5. sz. (Ofner Gasse, Fő utca) alatti telken már 1695-ben állt épület, melyet Pávics Ignác építtetett, valószínűleg a város török alóli felszabadulása után nem sokkal. A telken egy másik, romos épület is állt, melyben három még használható műhely is volt. A Pávics családot 1722-től a Babich örökösök követték a tulajdonosok sorában majd Kakicsics Márkus szűcs és Szindcsak János aranyműves, Borbás Sándor gombkötő, Babics Ignácné, Horváth Dániel alispán, Gormon Illés, Jeszenszkyek, Fekete József, Petrás József, Petrovszky Ferencné és Rábel Ágostonné következett a sorban. A telken álló két épületet, 1799-ben Petrovszky Zsigmond akkori alispán egyesíttette és alakíttatta át. Ezeket a munkálatokat a faragott kőerkélyen – melyet az épület bontásakor a Pécsi Múzeum Egyesületnek ajándékoztak – fel is tüntették: „Renovatum est Anno 1799”. Egyébként a házról, lebontása előtt a Pécsi Takarék egyik tisztviselője Wéber Tarlós Károly kedvtelésből festett egy képet, melyen jól látszik az épület közepe táján a kőerkély, és az épület frontjának törése, ami a két épület egyesítéséből adódott. A festményhez készített vázlat lehet az a rajz, ami ma is a Várostörténeti Múzeum tulajdonában van. Megjegyzem a birtokomban lévő festményről, miután Tarai Teréz festőművész restaurálta, fénymásolatot készíttettem, s egy-egy példányt a Várostörténeti Múzeumnak, a Pannónia (Palatínus) Szállónak és a Városi Levéltárnak eljuttattam.
1889. V. 21-én két tulajdonos neve került bejegyzésre, az ingatlanra, Bedő Imréé és Hamerly Jánosé.
Hamerly János, aki első kesztyűs-, és sérvkötő műhelyét apja Kis Flórián u. 8. alatti házában nyitotta meg 1861-ben, a ’70-es évek elejétől bérelte, majd megvette műhelynek és lakóháznak a Fő utca 5. számú emeletes épületet. Kezdetben itt tárolták a nyersbőrt, itt volt a tímárság (tabakos műhely), és itt rendezték be a kesztyűs műhelyt is. A bőrfestő és a végső bőrkikészítő műhelyek a földszinten, míg a varroda, a szabászat és a család lakása az emeleten kapott helyet. Ebben az épületben már boltot is nyitott a család, amiben saját termékeiket árulták. A fennmaradó üres helyiségeket bérbe adták. Így kapott az épületben helyet Paunz Adolf ruházati boltja, Piller Béla órásmester és a „Kobrak cipők raktára” és boltja.
1913-ban a család ki-, illetve szétköltözött, a már 1906-ban életveszélyessé nyilvánított épületből, aminek a bontását azonnal meg is kezdték.
A kitörő I. világháború, ellenére Hamerly János legidősebb fia, Imre – aki édesapja után örökébe lépett – a lebontott épület helyén megkezdte egy impozáns, korszerű szálloda építtetését. A szálloda és vigadó épületének terveit Pilch Andor, a vasbeton szerkezetek tervét a budapesti Orbist Vilmos készítette. A háromemeletes épület kivitelezője a budapesti Jaulusz Gyula, vállalkozó volt. Az építkezés megkezdése során a munkálatok közben öt, jó állapotban lévő török csontvázat találtak a telken. 1914-ben az építkezés közben 12 négyszögölet a város kisajátított a telekből utcaszabályozás címén. A késő eklektika jegyeit szecessziós elemekkel elegyítő épület 1915-re készült el. A korszerű 70 szobás szálloda, amiben a kor minden igényét kielégítő, színvonalas kávéház és étterem is helyet kapott, felső szintjével a Nádor Szálloda épületéhez is kapcsolódott. A szálló használatbavételi engedélyét a hatóság 8138/1916 számon állította ki.
Hamerli Imre, aki számtalan testületnek, bizottságnak, Rt-nek volt elnöke, alelnöke, tagja 1913-ban kiérdemelte a „királyi kereskedelmi tanácsos”-i címet, a kezdetekben maga irányította szállodáját. A gazdasági élet romlása, sokirányú tevékenységének következtében szétforgácsolódó energiája arra inspirálta, hogy az egész komplexumot bérbe adja. Utolsó lehetőségként a Dunántúli Bank Rt-nek történő bérbeadást, majd annak részvényei fejében az épületnek bank tulajdonába történő átadását látta legcélszerűbb megoldásnak. Sajnos a pontatlanul, s vitatható körülmények között, megkötött szerződés Hamerli Imrét csődbe juttatta. Részvénytöbbségének elvesztése, a ránehezedő lelki teher nagyban hozzájárult korai, 1927-ben bekövetkezett hirtelen halálához.
Hamerli Imre korát megelőző szellemű, lángoló egyéniség volt. A szálloda, étterem építésének ötletét valószínűleg családi hagyományok is motiválták. Édesatyja, Hamerly János a Szigeti városrészben évekig üzemeltette a „Három Varjú” fogadót, aradi, távolabbi nagybátyja kocsmáros volt. Apósa Nóvy András, pedig nem más volt, mint a Burg főcukrásza. Sajnos politikai ambíciók is fűtötték, amik energiájának jelentős részét lekötötték. 48-as eszméket vallva, a közjóért, a városért munkálkodott. Országos politikába azonban sohasem sikerült bejutnia. A helyi, városi közéletben azonban gyakran szerepelt. Egyénisége meghatározó volt. Mi sem jobb bizonyíték arra, hogy a szerb megszállás alatt a megszállók őt is több napon át túszként fogva tartották.
Szociális érzékenysége ugyancsak példaértékű. A Matessa árvaház gondnoki tisztét éveken át ellenszolgáltatás nélkül látta el, anyagilag is támogatva az intézményt.
Halála után méltatlanul feledték el, ezt a város iparáért, kereskedelméért, iparoktatásáért és kultúrájáért sokat tevő férfiút.
A szálloda több mint 60 évig üzemelt. Nagyterme Pécs legelőkelőbb bálterme volt, itt rendezték évente a híres jogászbálokat, valamint koncertteremnek is használták. Bartók Béla 1923. november 30-án ebben a teremben rendezte meg emlékezetes hangversenyét. 1945. után, az ötvenes években kamaraszínház, majd később éjjeli mulató működött az épület falai között. Kedvelt szórakozóhely volt az épület tetőrészén kialakított terasz, valamint a Pannónia Pince étterem és borozó.
A szálló épületének felújítása 1976-ban kezdődött és a renoválás, átalakítás 13 évig tartott. Az 1989-es átadás óta az épület ismét eredeti funkciójának megfelelően működik.
Az épület falán két emléktábla került elhelyezésre. Az első 1965-ben Bartók Béla, a második 1998-ban (avatása 1999-ben volt) a Hamerli család emlékére. Ez utóbbi emléktábla szövegét jómagam szövegeztem, elhelyezése felett pedig dr. Vargha Dezső főlevéltáros és dr. Romváry Ferenc művészettörténész bábáskodtak.
Az épület és benne a szálloda idén ünnepelte fennállásának 90. évfordulóját. A szálloda mai vezetése „a régmúltra emlékezve és a jövőbe tekintve” 2005. május 11-én Partner-Parti keretében tartotta ezt a jeles születésnapot a szálloda Bartók termében, kiállítással, a Pécsi Nemzeti Színház nosztalgia előadásával, zenés gálavacsorával. Az ünnepségen dr. Kékes Ferenc, a Baranya Megyei Közgyűlés elnökének vezetésével a megye és dr. Toller László polgármester úrral a város „notabilitása”, szinte teljes létszámban részt vett. A család leszármazottait jó magam képviseltem feleségemmel, s adtam át a kiállításhoz az egykori Pannónia Szállóból megmaradt relikviákat. Az ünnepség fő szervezője és ötletgazdája Krausz György igazgató úr, a megvalósításon fáradozó munkatársa Martos Mária volt, akiket munkájukért a legmesszebbmenő köszönet illet.
A vendégeket már az épület előtt háromtagú cigányzenekar fogadta, s korabeli kosztümbe öltözött párok sétáltak, még az előtérben is. A Pécsi Nemzeti Színház a Bartók-teremben adott műsorában korabeli kuplék, bohózatok, dalok szerepeltek. A tánckar fergeteges kánkánnal kápráztatta el a vendégeket. Krausz György méltatta a szálloda építtetőjét és első tulajdonosát Hamerli Imrét, majd a jövő terveiről beszélt. Dr. Toller László polgármester úr a szállóval kapcsolatos személyes élményeit elevenítette fel. Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a családról, s főleg nagyapámról, Hamerli Imréről, pár mondatban megemlékezhettem. Az épület és a szálloda múltjáról egy nagyszerű számítógépes bemutató zárta az ünnepséget.
Hozzászólások