Minden nyaramon kivirágzik
és mindig rejti az árnyék.
Ha elalszik, újragyújtom,
hogy megint utamra találjék.
Hát mondd idő, mégiscsak körbejársz?
Ránk mosolyogsz egyszer-egyszer,
és a semmiért egészen már nem itt állsz.
Persze lustán szép lesz minden majd a lángban.
Elfeledett, vallatott, szenvedett, míg égsz a pipában.
De nem fáj már neked sem,
Lángot hány a szívem testeden,
Lángot hány a tűz
Legyen hát tested örökre édes, örökre szűz.
Hozzászólások