A legújabb Aranyharang-díjas, Csányi Márton adott nagysikerű zongoraestet március 21-én, csütörtökön Budapesten a Kárászy Szalonban. Műsorában Mozart-, Chopin-, Beethoven-, Liszt-művek szerepeltek.
2001-ben alapította Kárászy Szilvia az Aranyharang-díjat, amelyet olyan vak és gyengén látó gyerekek és felnőttek nyerhetnek el, akik valamilyen kiemelkedő szakmai vagy emberi tettet vittek véghez. A díj jelentőségét leginkább a vele együtt járó megbecsülés és szeretet adja, valamint az a bátorítás, amely a jövő felé mutat. Ez évben megalapította a I. Fazioli zongorafesztivált, amely öt éven át szerves része volt a Budapesti Tavaszi Fesztivál hivatalos programjának
A kitüntetettek sikerei a látóknak is üzennek: kitartással, az élet és embertársaink szeretetével nemcsak a nehézségeket küzdhetjük le, hanem különlegeset, maradandót is alkothatunk. A jeles díjat 2012-ben Csányi Márton vehette át.
Az 1986-ban, vakon született fiú ötesztendősen kezdett zongorázni Német Tamásnál, majd a Prim Zeneiskolában Bánk Juditnál tanult. Közismereti tanulmányait a Vakok Általános Iskolájában, majd a szentendrei Ferences Gimnáziumban folytatta, ahol 2005-ben tett érettségi vizsgát. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola középfokú egyházzenei tanszakát elvégezvén, a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény diákjaként tanult, ahol érettségi utáni középfokú képzésre járt zongoraszakra. 2011-ben nyert felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongoraszakára, ahol jelenleg másodéves hallgató, tanára Gulyás István.
Az eltelt évek alatt számos megmérettetésen szerepelt sikerrel: 2002-ben dicséretet, 2004-ben arany minősítést, 2007-ben a zsűri különdíját kapta. I. Ferenczy György Zongoraversenyen 2007-ben kiemelt nívódíjat kapott a XI. Országos Zongoraverseny budapesti területi válogatóján. 2011-ben fellépett Brüsszelben a Magyarok Házában a Magyar Kultúra Napján. 2012-ben Azerbajdzsánban, a Nemzetközi Selyemút Konferencia és Művészeti Fesztiválon adott koncertet.
A Szalonban a díjazottat Kárászy Szilvia mutatta be. Csányi Márton Mozart C-dúr szonátáját, Beethoven cisz-moll szonátáját, Frédéric Chopin Desz-dúr Berceuse-ét, valamint Liszt három művét adta elő. A zongoraművek közti szünetekben Kárászy Szilvia beszélgetett vendégével.
A művésznő a bemutatás során megmutatta, hogy nem csak a zene, de a beszélgetés nagyasszonya is – nem véletlenül szerepelt 1994-ben televíziósként a Leporelló című műsorban.
Úgy tudom, hogy sportolsz. Futballozol, ahol te játszol az ország egyetlen vak játékosokból álló csapatában. Kik ellen mérkőztök?
Egymás ellen játszunk, két részre oszlik a csapat. Hadd mondjam el, egyéb sportot is űzök.
Mi az?
Vakok részére kifejlesztett asztali tenisz. Nagyon megszerettem.
Mivel töltöd szabadidőd, mikor nem vagy a Zeneakadémián és nem gyakorolsz?
Járok a sporton kívül táncolni, most tanulom a salsát.
Mit szeretnél elérni? Voltál külföldön?
Igen, Belgiumban és Azerbajdzsánban. Nagyon szeretek repülőn utazni. Szeretnék sok ember előtt játszani.
Akkor kívánom Neked, hogy játsszál a Carnegie Hallban! (a világszerte ismert New Yorkban található koncert bázis fő hangversenyterme 2800 fős). Ígérem, mi itt, a közönséged, odamegyünk meghallgatni Téged.
Az előadás után a hallgatóság nem rohant haza, hanem beszélgetett egymással.
Eszembe jutott, amit Sándor Zsuzsanna cikkében olvastam a 168 órában: „A felpezsdülő szalonélet trendváltást jelez. Mintha az emberek kezdenének ráunni a tévé és a komputer előtti estékre”.
Géczy Dorottya színésznő jött oda hozzám, akivel a Fészek Művészklubban szoktam találkozni, ő az elnökség tagja én küldött vagyok. Beszélgettünk a Fészek-beli régi szép időkről. Elmondta, hogy Tahi Tóth Lászlóval, aki mellesleg Kárászy Szilvia férje, fellépnek a Rózsavölgyi Szalonban, meghívott, hogy nézzem meg őket.
Cikkemet Kárászy Szilvia Önvallomásával zárom. „Szerintem a zene Isten nyelve és most engedtessék meg nekem, hogy kissé patetikusan fogalmazzak: bízom benne, hogy adatik számomra annyi idő, hogy amit emberileg, művészileg eszmeinek fontosnak tartok, azt sok-sok emberhez – mindenkihez, aki érintett és szüksége van rá – eljuttathatom, művészi katarzist, örömöt, drámát, igazságot hirdetve.”
Szóljon hozzá!