A meiningeni uralkodó herceg pécsi ismerőse
„A hírlapok a legmelegebb rokonszenv hangján emlékeznek meg II. György, Szász-Meiningen uralkodó hercegének a napokban, életének 83. évében bekövetkezett elhunytáról. Különösen a színészet fejlesztése körül voltak maradandó érdemei és évtizedeken át kisebb udvari színházában, Meiningenben működő drámai színtársulata, mely annak idején többet jelentett még, mint ma Reinhardt színtársulata, szerteszét vitte a világba a herceg lelkesedésének s áldozatkészségének hírét. A klasszikusoknak modern felszereléssel és stílszerű előadásának megteremtője ő volt és nem lehetett német színésznek, színésznőnek nagyobb ambíciója, mint hogy a meiningeni színtársulatnak lehessen tagja. Hajlott korában kevesebbet törődött már a herceg színházával, melynek rengeteg kiadásait is megsokallta és lemondva annak költséges vendégszereplési útjairól beérte azzal, hogy Meiningen városának igényeit elégítse ki.

II. György herceg évtizedeken át a korai tavaszt Cap-Martinban, a francia Riviéra ezen pompás fekvésű helyén töltötte, ahol tudvalevőleg Sarolta császárnő is lakik, ahová előszeretettel járt el Erzsébet királyné is, akinek ott emléket emelt a Riviéra törzsközönsége. Az uralkodó herceg, aki közeli rokona Vilmos császárnak is, a szállodában megismerkedett földinkkel, jánosi Engel Józseffel, akivel szívesen elbeszélgetett és amint megmelegedett az ismeretség, sokszor órákig sétált vele a középtenger mellett elvezető ösvény-úton, ahol gyakorta bizalmas beszédbe is elegyedett földinkkel, akitől egy ízben azt kérdezte, milyen vallású?
Katolikus? Kérdezte. Nem, felelte Engel József. Protestáns? Az sem, fenséges uram, felelt a kérdezett, aki most már a további kérdésre nem is várva megmondotta, hogy zsidó vallású, mire mosolyogva felelt az uralkodó herceg:
– Ez bizonyára a legokosabb…
Az uralkodó herceg meleg érdeklődéssel kísérte jánosi Engel József szellemi munkásságát, melyet pihenője alatt Cap-Matinban is folytatott, befejezvén ott a „Marranusok” című tragédiáját, melyet történt fölkérésre el is küldött könyvalakban való megjelenése után az uralkodó hercegnek, melyre az akkor 70 éves herceg szépnek mondható kézírásával megírt következő levelet kapta:
Heldburg vára, 1900. június 20.
Kedves Jánosi Engel!

Fogadja legőszintébb köszönetemet soraiért és a „Marranusok” című tragédiájáért. Figyelmesen elolvastam azt, örvendtem nemes tendenciáján és mindenkor szép diktiójának nemes lendületén, színpadra azonban nem tartom alkalmasnak. Cselekménye csak egy helyen (II. felvonás, 3. jelenet) valóban érdekfeszítő, mindamellett az inkvizíciós börtönökben játszódó jelenetek oly borzalmasak, hogy érzékeny hölgyek idegzetét hosszabb időre vennék igénybe. Ezért nem is merném színpadra vinni és aligha hinném, hogy erre más színház vállalkoznék. Igazán sajnálom, hogy sem Önnek, sem magamnak nem szerezhetem meg azon élvezetet, hogy a darab Meiningenben kerüljön a világot jelentő deszkákra. – Jövő tavaszkor – mikor Cap-Martinban remélhetőleg ismét találkozni fogunk, a „Marranusok” tartalma érdekes beszélgetési anyag lesz számunkra. Feleségem, kinek üdvözletét át kell Önnek adnom, azt ízeni, hogy ő még nem olvasta a darabot. Azon reményben, hogy a Földközi tenger partján való tartózkodás jó egészségére szolgál és annak üdvös hatása állandó lesz, maradok készséges híve (Ihr sehr ergebener). György
Az uralkodó herceg egy későbbi alkalommal rokonszenve jeléül megküldte jánosi Engel Józsefnek a Szász Ernestin házirend I. osztályú lovagkeresztjét, mivel azon szándékát, hogy udvari tanácsossá kinevezze a külügyminisztériumban való kérdezősködésre kapott fölvilágosításra, hogy ilyen címet külföldi honos nem viselhet, meg nem valósíthatta, de amikor megkapta a magyar udvari tanácsosságot, a herceg sietett örömének kifejezést adni, hogy most már saját uralkodója tüntette ki e címmel. A kiváló ember figyelmének viszonozásaként Engel József később kiadott könyv drámáját, „A kabalista” címűt az uralkodó hercegnek ajánlotta., aki hálás köszönettel vette ezen ajánlást. György herceg nagyra tartotta ősi származását, mely jóval megelőzte a Hohenzollern ház megalapítását, amennyiben a Wettinek néhány évszázaddal régebbiek, mint a Hohenzollernek, akikről bizalmas nyilatkozatokat is tett. – De ezeket jánosi Engel József minden érdekességük dacára sem szándékozik nyilvánosságra hozni. Legutolsó találkozásuk ezelőtt két évvel volt Cap-Martinban, akkor is a régi ismerős szívélyességével üdvözölte magyar barátját, mely megszólítással az uralkodó herceg földinket minden találkozáskor megtisztelte. Már két év előtt se volt testileg a régi és most érdemes és értékes múltra visszapillantva tért meg őseihez, a wettiniek ősi családi mauzóleumába.” (Pécsi Napló. 1914. június 28.)
Szóljon hozzá!