Július 26-án délelőtt elment Kocsis József… Barátunk és szerzőtársunk. Szintén Hetedhéthatáros barátunk és szerzőtársunk, Kocsis Tibor bátyja. Elsőként ő, a testvér búcsúzik szeretett Jóskánktól a Hetedhéthatár oldalán.

AHOL EMBER LAKIK
Tegnap még otthon,
örömmel teli,
ma kórházszoba,
bánattal teli.
RÉV
A parton várom.
Belül a láthatáron
már evez Kharón.
GYERTYA
Fogytán a viasz,
tétován lobog a láng,
lassan elalél.
NEM SZENVED MÁR, ELJÖTT A VÉG.
CSENDESEN RÁBORULT AZ ÉG.

GONDOLATAID MÁR NAGYON MESSZE JÁRNAK,
NEM MARADT MÁS,CSAK A BÍRHATATLAN BÁNAT.
A FÁJÓ ÉRZÉS ITT, MOST KIMONDHATATLAN,
ELVESZTETT LÉNYED NEKÜNK PÓTOLHATATLAN.
ÉJSZAKÁINKRA ÚJABB HAJNALOK JÖNNEK,
SZEMÜNK SARKÁBAN MEGCSILLANNAK A KÖNNYEK.
ELÖZÖNLENEK A KEDVES, SZÉP EMLÉKEK,
ÁTÖLELLEK VÉGZET, TÖBBÉ MÁR NEM FÉLEK.
Távoli barátom volt. Őszinte embersége máris hiányzik.
Lélekben sírjára teszem az emlékezés virágait.