Kocsis Tibor versei Kocsis József emlékére • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Kocsis Tibor versei Kocsis József emlékére

HALLOD, URAM?

Megdermeszt a hír.
Szavam iszonyú átok.
Égbe kiáltok.

SIRATÓ

… és nem zúg a szél,
nem villámlik, dörög,
nem törnek ketté a fák,
nem morajlik, reng a Föld,
Istennek szeme sem rebben…
Meghasad a szívem.

ÉGIG ÉRŐ ÍRÓ

Felhők közt jársz kitárt szárnnyal,
Lelked egyre feljebb szárnyal.
Ámuldozol: Lám itt vagyok!
Hajlonganak az angyalok,
Tisztelettel körbevesznek.
Már örökké Veled lesznek.

Testvérem voltál,
lám, halandó.
Író maradtál,
halhatatlan.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS