Békés megyéből, Gyuláról mentünk, kardiológus és reumatológus szakorvos javaslatára, magas vérnyomás, keringési zavar, kezdődő csontritkulás problémával Mátraderecskére, ahol gyógyulásunkat remélve a Mofetta szolgáltatásait szeretnénk igénybe venni.
11. nap
Szép időre ébredtünk, süt a nap! Elég is volt már az esős időből.
Reggelikészítés, reggelizés komótosan, aminek később meglett a következménye. Ráérősen indulás a kis hátizsákkal, és semmi esőkabát. Bízunk a szépnek induló időjárásban. Felfelé a lejtőn kis lihegő szüneteket tartunk, közben nézgelődünk. Az utca végén, most éppen a gépeket figyeljük, melyek a domboldalon lévő száraz lekaszált szénát hengerformára bálázzák. A levegő friss szénaillatú, ugyanis kicsit távolabb, most kaszálják az utánpótlást.
Kilátás a Mofetta teraszáról - háttérben balra a Kékestető látszik
A mai kényelmességünknek meglett az ára! Pont lekéstük a csoportot, így várhatunk 25 percet a következőre. Kicsit kiülünk a hátul lévő teraszra, és nem tudunk betelni az elénk táruló gyönyörű tájjal. A völgyben a falu, a piros tetejű házakkal, a kimagasodó templomtoronnyal, háttérben, amerre a szem ellát, a Mátra hegyvonulatai. A zöld és az ég kékje a domináns színek.
Természetesen, míg kezelésre várunk beszélgetünk derecskeiekkel is, akik kedvezményesen veszik igénybe a mofettát. Örülnek, hogy mióta az OEP támogatja a kezelést több vendég fordul meg a faluban. Így a lakosság a vendéglátásból profitál. Több családi házat vendégfogadásra alkalmassá tettek.
Miután elfoglaljuk helyünket a „kráterben”, folytatódik az eszmecsere. Többen megállapítják, hogy ma erősebb a gáz szaga, mint eddig volt. A szakembertől megtudjuk, hogy a gázfeláramlást ember nem szabályozza, a természet rendezi, ezért a feláramlás erőssége változó. Állítólag az időjárás is befolyásolja. Jólesik a nyitott ablakon beáramló friss levegő.
Ma olyan beteg is részt vett a kezelésen, akinek az egyik lába amputálva volt, így nehéz a lépcsőn a közlekedés. Az asszisztens az emelőszerkezet segítségét vette igénybe. Biztonságos és nagyon praktikus. A kezelés előtt beemelte, utána pedig felemelte a gép, és a feljebb levő sima felületre helyezte. Tehát aki nem tud lejönni a lépcsőn, az sem marad ki a kezelésből.
Az idő leteltével a pihenőbe igyekszünk, ahol megisszuk a két pohár vizet, az ágyakon végig nyújtózkodunk, majd vérnyomásmérés következik. J.-nak napok óta remek a mért eredmény, reméljük ezután otthon sem lesz vele gond.
Ma a torna körülményei nem voltak a legideálisabbak. Rengeteg ember jött össze mára. Mivel később érkeztünk, nekünk, és még néhány társunknak csak a folyosón lerakott többszemélyes matracon akadt hely. A torna így néha-néha nevetésbe fulladt, ugyanis nem fért el a kitárt kezünk, lábunk a szomszédétól. Javasoltuk két csoport beindítását, akár a rendelkezésre álló idő megfelezésével is. Javaslat elfogadva. A következő napokban ismét kényelmesen, a tornateremben tudtuk a gyakorlatokat végezni.
Mikorra mindennel végeztünk, a gyomrunk jelezte, hogy valamiféle finom ebédre vágyik. Egy szűk óra múlva teljesült is a kívánsága.
Némi pihenő után, délutáni programként, elindultunk lefelé, hogy találkozzunk a gyulaiakkal, akik szintén a terápiát veszik igénybe. Ők megadták a hotel és az utca nevét, a mi dolgunk volt azt megkeresni. Úgy tűnt, hogy már sose találjuk meg, hogy már a világból is kimegyünk! Közben távolabb láttuk a téglagyár égbenyúló kéményét is, aztán már az utca is csak egyoldalas volt. Végre a hotel parkolójában megpillantottuk az egyik ismerősünket. Ekkor már tényleg a falu végén voltunk. Volt nagy öröm! A hűvösben hellyel kínáltak, amit a „nagy túra” után ki is érdemeltünk.
Beszélgettünk mindenféléről, ki mit érez a kezelések után, kinek mi a problémája?Az egyik közülük azt veszi észre, hogy néhány napja jobb a keringés a lábában. Mi ajánljuk a gyógytornát, ami egyben értorna is. Ha az ember megtanulja itt két hét alatt, otthon is tudja folytatni. A ház asszonya ott marasztalt volna minket vacsorára, de mi udvariasan megköszöntük, és haza indultunk.
Az emelkedőn felfelé éppen jókor, A.-val futottunk össze, mert a megtett úttól elfáradva leülni készültünk a templom előtti padra. Hátunk mögött rengeteg színes rózsa ontotta semmihez nem hasonlítható, finom illatát. A kényelmes padon ülve, ki tudja meddig hallgattuk volna A. történeteit, de a nap már leáldozóban volt. Elköszöntünk, és még egy csöppet gyalogoltunk, míg végül ismét hazaérkeztünk.
12. nap
A nap sugarai bevilágították a szobámat, így ébredtem hat órakor. Kicsit még lustálkodtam, majd felkeltem, hogy friss levegőt szippantsak a harmatos, virágillatos kertben. Ezért is érdemes korán kelni, mert ilyenkor még érintetlen a természet. Ezek a csodás, nyugalmas reggelek hogy fognak majd hiányozni !
A reggeli teendők után, fél nyolckor indultunk a Mofettába. Már becsukott szemmel is oda találnánk, hiszen van egy jól bevált utunk, oda és vissza is. A „meredek” gyalogos utat, amit az előttünk erre járó emberek tapostak ki, nem mertük bevállalni, mert a napi esőtől, vagy a kora reggeli harmattól a fű csúszóssá vált. Ezért mi, egy számunkra könnyebb emelkedőt választottunk a visszafelé úthoz.
Ma a mofiban minden jól ment. Én is jól bírtam a 25 percet, csak egy kicsit volt melegem, és a tenyerem izzadt, de ez nem baj, a széndioxid gáz tágítja az ereket. A kezelés és kis pihenő után vérnyomásunk is a normál tartományban állt. Mindketten jól érezzük magunkat, úgy vettük észre, hogy az emésztésünk is meggyorsult. Tehát eddigi tapasztalataink szerint jó hatással van szervezetünkre a száraz gázfürdő.
Szokás szerint a főorvosi rendelő előtt várakoztak vizsgálatra a betegek. Ismét új arcokat fedeztünk fel. Az ország különböző részéből érkeztek, sőt országhatáron kívülről is, gyógyulást remélve.
Néhányukkal beszélgettünk is. Volt, aki már nem először fordult meg itt. Csakis jó a tapasztalatuk, azért járnak rendszeresen vissza. Különböző panaszok, például csontritkulás, érszűkület miatt veszik igénybe a Mofetta szolgáltatásait. Elmondták, hogy örülnek az OEP támogatásnak is, mert korábban sokkal többet fizettek a kezelésekért.
Már 12. napja vagyunk Derecskén, így sok mindent láttunk, hallottunk, tapasztaltunk. Meg vagyunk elégedve a Mofettában folyó munkával, szolgáltatásaival, orvosaival, a szakszemélyzettel.
Ötletünk azonban van, ami nem pénz kérdése, csak kicsit javítana bizonyos dolgokon, amit a gazdasági vezető is támogatott beszélgetésünk során. Köszönjük, hogy meghallgatta javaslatunkat. A frissen érkezők mindenre kiterjedő tájékoztatót kapnak, de kevesen tartják be azt. Pedig azt szakemberek állították össze, azért, hogy az úgy jó, úgy használ az egészségünknek. Több páciens elmondta, hogy megjárta a kálváriát, mire sikerült a beutalót és az orvosi papírokat beszerezni. Talán nem elég tájékozottak az arra illetékesek? Túl sok beteg kerül lábamputációra. Miért nem javasolják még időben a szakterület orvosai a Mofettát? Természetesen találkoztunk jó példákkal is, amikor az érszűkületes láb megmaradt a kezeléseknek köszönhetően. Hasonló példákat sorolhatnék még, ahol teljes gyógyulást vagy javulást értek el.
Ma, míg a „kráterben” ültünk, egy kedves hölgy tájékoztatott bennünket, hogy buszos falunézést és a közeli településekre kirándulást szervez. Örültek a betegek a lehetőségnek, többen már jelentkeztek is. Így az is meg tudja nézni a nevezetességeket, aki mozgásában korlátozott. Mi az egészet csak helyeselni tudtuk, mivel már bejártuk az egész Derecskét, és néhány környékbeli helyen is szétnéztünk.
Messzire látni a siroki várból - távcsővel is érdemes körülnézni
A mai nap délután éppen Sirokra kirándultunk. Szép kis falu, a két Tarna patak összefolyásánál fekszik. A település nevének eredetéhez érdekes kis történet tartozik. A vár lenyűgözött bennünket, sziklába vésték. A magyar történelem tanúja. A falakon zászlók lengedeztek. Készülődtek a várnapokra, ami minden évben sok szemlélődőt vonz. A falu hosszú utcáján sétálva elhagyott barlanglakásokra lettünk figyelmesek. Egy közelben lakó idős hölgy érdeklődésünkre mesélt is róluk. Az 1800-as években vágták a „lyukakat” a tufából lévő hegyoldalba. A füstöt a lakásból felfúrt lyukon keresztül engedték ki. Állítólag 1970-ben még 23 lakásban éltek szegény családok.
Közben hétágra sütött a nap, jólesett behúzódni egy hegyoldalban lévő pinceborozóba. A hűvös pincelevegő egykettőre felfrissített minket.
Kis séta, és nézgelődés után visszaindult a buszunk Mátraderecskére. A kanyarokkal tűzdelt úton arról beszélgettünk, milyen csodálatos ez a mi kis országunk!
(A szerző felvételei)
(Folytatjuk)
Hozzászólások