A hajnali derengésben
serken a fény redőnyrésen.
Legelészve jár az agyam,
nem terelem, lustán hagyom,
álomvölgyben, éberhegyen,
mint turista, le-fölmegyen,
fogalma sincs, merre járhat,
erre szoros, arra vágat,
megijedne, hogy eltéved…
Nincs rá idő, mert felébred.
Elröppen a kusza álom,
új nap indul! – nem sajnálom.
Jásd, 2013. augusztus
Hozzászólások