Emlékezetes pécsi repülőnapok
„1923 januárjában megalakult az Aeroexpress Rt. is, amelynek egyik fő részvényese a német Junkers repülőgépgyár volt. A német cég négy darab Junkers F-13 repülőgépet adott át az Aeroexpress-nek és mivel az akkori kormányrendelet úgy intézkedett, hogy két, saját költségre beszerzett repülőgép után egy gép vásárlását az állami dotációból fedezik, a vállalat gépparkja hat F-13-asból állt.
Junkers F-13 (illusztráció)
A teljesen fémépítésű gépek akkor a világszínvonal csúcsát képezték, hiszen ezekben az években még a faépítésű repülőgépek voltak általánosak. A konstrukció másik nagy előnye volt, hogy nagyon gyorsan lehetett a kerekes, szárazföldi változatról vízi, hidroplán változatra átalakítani a repülőgépeket. Az első F-13 még 1922 decemberében, a többi pedig 1923 januárjában érkezett meg Mátyásföldre, ahol a H-MACA, B, C, D, E és F lajstromjeleket kapták.” (Moldoványi Ákos, Zsille Péter: Égi utakon. Műszaki Kiadó, Budapest, 1987.)
Pécs, 1925. augusztus 09.
Városunkban e napon tartották a világháború utáni első repülőnapot. A bemutatón a Hungária Magyar Aeroexpress Rt. Junkers F-13-as repülőgépe vett részt, amelyet a kiváló magyar repülő, Újváry László főhadnagy vezetett.
A repülő lajstrom jele: H-MACA.
Dunántúl, 1925. augusztus 9.
Az első pécsi repülőnapon csatlakozzunk a Pécsi Napló hírlapírójához, így részesei lehetünk mi is a nagy élménynek:
„A katonai gyakorlótér tele várakozókkal. Hivatalos, nem hivatalos, repülni akaró s kíváncsi emberek sorakoznak a nyári reggelben egymás mellé a tér ama részén, hol a repülőgép leszállását várják. Autók, fiakkerek és kocsik – egyik roskadásig megrakva röpcédulákkal – a szótlan szemlélői a készülő nagy eseménynek.
– Még nem jön. Miért nem jön? – hallatszik jobbról is, balról is és a várakozás izgalma idegessé tesz mindenkit.
– Talán baj történt, hogy még mindig nincs itt – találgatják, mert 7 és ½ 8-ra jelezték a gép Pécsre érkezését. És futnak a percek, rohan az idő, az izgalom rajtam is úrrá lesz. Hirtelen, érthetetlenül félni kezdek. Mitől? Magam sem tudom. Az újtól, az ismeretlentől, ami e repülőgépen rám vár. Aztán gyalázatos gondolatom támad: jó lenne, ha baj történt volna, ha nem jönne: nem kellene felrepülnöm.
– Szerkesztő úr, ha lezuhannak?! – csap le rám egy gúnyos hang. Félvállas választ adok, mint aki már ezer kilométereket repült, mert hát nem szabad látnia az izgatottságomat. És ez a csipkelődő úr visszaadta a bátorságomat. Nem szabad látniok a félelmemet, nem szabad izgatottnak lennem – mondottam magamnak egynehányszor, hinnem, akarnom kell a repülés sima, sikeres lefolyását. Ebben a magamban tusakodó gondolkozásomban valahol benn az agyamban, akaratlanul, öntudatlanul felsorakoztak a repülés eddigi nagy bravúrjai, de szerencsétlenségek csodálatosképpen – noha nem egynek katonai repülőtereken szemtanúja voltam – kimaradtak az emlékezésemből. Nekem is minden baj nélkül sikerülni fog – bírtam végre habozás nélkül kimondani magam előtt és észrevétlenül újra nyugodt lettem. Újra éreztem azt, amit a repülőtérre indulásom pillanatában: a repüléstől a ma emberének félni szégyen, nem szabad. Miért is? Fenn a borzalmas magasságban nincsenek akadályok, nincsen fa, melynek nekimegy az autó, nincs hirtelen kanyarulat, hol felborulhatunk, nincs sínpár, melynek talpfái meglazulhatnak, nincs kisiklás, nincs összeütközés, forgalmi akadály sincs. Miért fél mégis tőle az ember, hisz szerencsétlenség itt is csak véletlenül történhetik. Véletlenül, mint az autón, mint a vasúton, mint az utcán, ha fejedre pottyan a tégla, csakhogy itt ez a véletlen is véletlenül fordul csak elő. Ha motorhiba van, ott a mechanikus, hogy megjavítsa, ha javítást nem lehet a magasban végezni, siklórepüléssel leszáll a gép. Megfelelő terep keresésre rendesen van idő. De ha felrobban a motor? Az autón nem robbanhat fel? Vagy nem robbanhatnak fel a motorok itt a nyomdában, melyek körül naponta járkálok? És pont akkor muszáj felrobbanni a motornak, ha én repülök?
Ilyen gondolatok küzdötték le bennem a félelmet, mialatt a repülőgép megérkezését vártuk. Még néhány perc, könnyelmű, fölényes, semmit érő beszélgetés egymással, aztán valaki elkiáltja magát:
– Ott van!
Hallatlan izgalom. Olyan izgatottan, idegesen fordulunk arrafelé, honnan a kiáltás elhangzott, mintha mindannyian a gépen ülnénk. Csakugyan. Most bontakozik ki apró labdának látszó alakja, a mecseki erdők sűrű feketesége felett. Jön, jön, közeledik, egyre nagyobbodik. Meggyújtják a leszállás helyét mutató tüzet. A szalma füstje magasan száll a gép felé. Néhány pillanat, már a fejünk felett van, teljes nagyságában látszik, egy gondolat és már a földön gurul. Egy őrülten iramló, az agyon csak átvillanó gondolat gyorsaságával rohan a földön. Propellerje vad szelet éleszt, egy zökkenés: megáll. Bőrbe bújt alak ugrik ki a tetejéből: Újváry pilóta.” (Pécsi Napló. 1925. augusztus 11. )
Szabályokba foglalt repülés „civilek” számára
A Dunántúl című újság szabályokba foglalta, hogyan illik viselkedni egy úriembernek a sétarepülés alkalmából:
„A dolláros kölcsön után ismét szerencse kerülgeti a pécsieket. A földhözragadt polgárságnak végre valahára módjában lesz magasba emelkedni az árak birodalmába. Ez a nagy szerencse augusztus 9-én éri a pécsieket. Óriási haladás. Aki könnyű szerrel a magasba akar jutni, felül a Zsolnay gyár – Hadapródiskolai vicinálisra, kimén egyszerűen a gyakorlótérre és felül a hat személyre és 40 lóerőre berendezett repülőgépbe. Nincs más dolga, mint minél csendesebben ülni a helyén. A többi, a bátorságot kivéve magától jön. Ennek a sétarepülésnek azonban szabályai vannak, amelyeket mindenkinek ismernie illik. A szabályokat ékes §-okba szedve, így hangzanak.
1.§. Adj hálát az Istennek, hogyha már repülnöd kell, így repülhetsz.
2.§. A repülés még nem jogosít vitézségi érem viselésére.
3.§. Ballábbal a repülőgépbe szállni nem tanácsos. Akinek két ballába van, arra ez a paragrafus nem vonatkozik.
4.§. A repülő utasnak magát kitömni, ha egyébként tömni való volna is, nem illik.
5.§. Ha félsz, úgy bátran meríts az inadból a bátorságot.
6.§. Ha látod, hogy a pilóta mindig magasabbra visz, nyugodj meg a gondolatban, hogy 500 méter, vagy 2000 méter úgyis mindegy.
7.§. Ha repülés közben a várost nézed csak magadban, mondd, nehogy meghallják. – Nini, ezek a városi urak, innen felülről is milyen kicsinyek.
8.§. Ha útközben az élelmiszer árakkal találkozol, el ne mulaszd a figyelmeztetést. – Jó lenne már alább szállni!
9.§. Útközben repülőszerencsétlenségről beszélni egymás bátorítására igen előnyös.
10.§. Ne rabi zaboda.
11.§. Felszállás előtt hajadat felfésüld, hölgyek a pubi frizurát, nehogy avatatlanok azt higgyék, hogy a hajad égnek mered.
12.§. 2000 méter magasban arra gondolni, hogy a földön járni sokkal biztosabb, igen jó érzést okoz.
13.§. Ha bajod van, felszállás előtt nyugtasson meg, hogy a nyilatkozatot aláírtad.
14.§. Menetközben fel, vagy leszállni tilos.
15.§. Veszély esetén, ha látod, hogy a repülőgép felborul, idejében ugorj ki, nehogy a gép alá kerülj.
16.§. Ha másvilágra sikerül jutnod, küldj egy képeslapot.
17.§. Ha sikerül és kinn vagy már a gépből, ne mond hangosan, hogy hála Istennek. Utóbb azt hiszik, hogy drukkoltál.
(Dunántúl. 1925. augusztus 9. )
Hozzászólások