Eddig a magyar vonatkozású hírekből idéztünk röviden, de az első angol lapban rendre feltűnnek Európa országainak és a harmincéves háború korának kiemelkedő személyiségei is. A hírek legtöbbje háborús hír, csapatmozdulatokról, csatákról, veszteségekről adnak számot. Közben felröppennek béketárgyalásokkal kapcsolatos értesülések, diplomáciai lépések, a követek utazásai, királyi eljegyzés, amellyel új koalíció jön létre.
Wirtsbergből jelentették 1822. június 8-án, a hír a június 18-i számban jelent meg: „A múlt hétfőn tizenkétezer gyalogos és ezer lovas vonult keresztül a városon, ez a meglehetősen nagy csapat Verdugo generális parancsnoksága alatt áll. Ezenkívül még négyezer lovuk van, és úgy hallottuk, hogy holnap még kilencezer fog átvonulni.” Május 20-i brüsszeli hír: „A Holland Államok csapatai kihasználva, hogy a Brabanti Királyságban nincs ellenállásra képes erő, átkeltek a Rajnán Mastrigthoz közel. Heinrick von Nassau herceg vezetésével ezerötszáz lovas és ötezer gyalogos sarcolta végig a falvakat, több nem fizető falut felgyújtottak, a váltságdíjra érdemeseket fogságba vetették. Nagy váltságdíjakat követelnek, így zsákmányuk valószínűleg tetemes lesz…”
Franciaországból jelentik, hogy Gascogne-ban nagy csetepaté volt a király és Monsieur de Rohan csapatai között, a király oldalán ezerötszáz sebesültet számoltak. Monsieur de Rohan egyébként feltűnik az ugyanebben a korban játszódó Dumas regényekben is. „A három testőr”-ben így foglalta össze a kor jellemzőit Dumas: „Ekkoriban igen gyakran szállta meg a lakosságot a vakrémület. … Harcoltak egymás ellen a földesurak, harcolt a bíborossal a király, harcolt a királlyal a spanyol. Ezeken a leplezett vagy leplezetlen, titkolt vagy nem is titkolt háborúkon kívül harcoltak mindenki ellen az útonállók, a koldusok, a hugenották, a farkasok és a lakájok.”
A háború kísérőjelenségeit érzékelteti a május 3-i prágai értesülés a Weekely News-ban: „A múlt héten nagy csapat katona jött össze a lóvásártéren, ahol a cipőkészítők és a vászonkereskedők árusítottak. A katonák több mint száz forintot zsákmányoltak, lázadás veszélye fenyegetett. A tetteseket elfogták és bebörtönözték, huszonnyolc felett ítélkezett a törvény: tizenötöt akasztásra ítéltek, a többieknek az erődítményekben kell dolgozniuk.”
Török csapatmozdulatokról adott hírt a lap június 18-án, konstantinápolyi tudósításában: „A török csapatok a szárazon és a tengeren háborúra készülnek, az összes görög földön levő katona készültségben van, külön parancsot kaptak a helyőrségek megerősítésére. Ugyanilyen parancs ment a Magyarországon levő csapatokhoz is.
Ebben a háborús forgatagban is akadt „kis színes”: „Tegnap Scotzottából hír érkezett arról, hogy május 20-án, pénteken, kénköves eső esett, a szaga elviselhetetlen volt, néhány ember meggyulladt. Az égből hullott kénkő úgy égett a mezőn, mint a közönséges kénkő és különböző helyeken még napokkal később is égett a mező – az itt élők nagy csodálkozására.”
„Hallottuk, hogy különböző éjszakákon két lovas, az első olyan, mint a tűz, jött a kapuk elé, a kapuk kinyílni látszottak és ők belovagoltak. Utánuk sok gyalogos és lovas, mind tűzhöz hasonló, ment át a kapun, és mentek, míg a piactérhez értek és itt eltűntek. Ez a dolog a lakosságot félelemre és csodálkozásra késztette…”
A közel négyszáz (idén pontosan 381) éves angol szövegeket én fordítottam, különösebb nehézség nélkül. Csak azt kellett megszokni, hogy akkoriban még jobban ragozták az igéket, esetenként több betűvel írtak egy szót, mint manapság.
Az újságok anyagának részletes elemzése sok érdekes kérdésre adhat választ, így elemezhető a hírszolgálat gyorsasága, megbízhatósága, „pártatlansága” stb. Érdekes lenne felderíteni, milyen rétegek olvasták a lapot, hány példányban jelent meg az 1620-as években már háromszázezer lakosú Londonban. E kérdések megválaszolása a szakértők feladata, erre már nem vállalkozhatom.
Szóljon hozzá!