Néhány hónapos tanulmányút keretében 1973-ban magfizikai kísérleteket végeztem egy svédországi kutatóintézetben. Szorgalmas olvasója voltam a nyköpingi városi könyvtárnak, itt került a kezembe egy norvég egyetemi tankönyv, R. I. Christophersen „Portrait of Britain” című műve. A könyv abból a felismerésből született, hogy nem lehet igazán jól megtanulni az angol nyelvet anélkül, hogy a tanuló tisztában ne lenne az angol történelemmel, társadalommal, hagyományokkal, az angol életformával. Sok érdekesség található ebben a kötetben: az angol királyi házak története, a címek, rangok adományozási rendje és öröklődése vagy a krikett szabályai. A sok egyéb mellett sajtótörténeti fejezetet is tartalmaz. Itt esik említés három sorban a Weekly News-ról (Weekely Newes), az első angol újságról. Feltűnt, hogy a címben Hungaria is szerepelt. Kíváncsi lettem, milyen híreket közölt hazánkról egy régi újság. Itthon nem sikerült az újság nyomára bukkanni, ezért a British Museumhoz fordultam. Rövid idő múlva értesítettek, hogy a
British Library őrzi a keresett újságokat, mikrofilmmásolatot tudnak készíteni róla. A felvételeket a Központi Fizikai Kutatóintézet könyvtára kérte meg Londonból, én pedig elvittem azokat a Széchényi Könyvtárba. A filmtekercs átadásakor nagy meglepetés ért, ugyanis azt kérdezték, hogy mennyiért adom el a másolatokat a könyvtárnak. Természetesen nem kértem semmit azért, amire magam sem költöttem. Ma is őrzöm dr. Birkás Endre levelét, ő akkor az Országos Széchényi Könyvtár osztályvezetője volt: „Engedje meg, hogy az Országos Széchényi Könyvtár nevében köszönetemet fejezzem ki Önnek adományáért, a Weekly News … 3 számának mikrofilmjéért. Ez a korai időszaki kiadvány eddig nem szerepelt állományunkban, s becses gyarapodást jelent hungarika gyűjteményünk számára.” (1975. január 16.)
Nicholas Bourne és Thomas Archer „Weekely Newes from Italy, Germanie, Hungaria, Bohemia, the Palatinate, France and the Low Countries” címmel 1622-ben angol nyelvű hírösszefoglalót jelentettek meg és árusítottak londoni üzleteikben. Ez a periodikusan megjelentetett kiadvány tekinthető az első angol újságnak. Három száma maradt fenn, az 1622. május 23., a május 30-i és a június 18-i szám. A híreket nem az angol szerkesztők gyűjtették, a kiadvány fordítás hollandból.
A korabeli Angliáról hazánkfia, Szepsi Csombor Márton leírásából értesülhetünk. Európai körútja során 1618 májusában járt Angliában, „Europica varietas” című könyve 1620-ban jelent meg Kassán. Ebben elpanaszolja, hogy Londonban nem sikerült latinul megértetnie magát: „Az hol mindenek előtte a népnek deáktalanságán czudálkoztam, mert három egész utzán Kalmárok, szöczök, szabok etc. közöt fel menvén sohul nem találtam egy embert az ki velem deakul tudot vólna beszélleni…” Így már érthető, hogy az első angol újság angol nyelven jelent meg.
Az 1820-as évek különösen mozgalmasak voltak az európai politikában. Folyt a harmincéves háború, 1620. november 8-án a fehérhegyi csatában vereséget szenvedtek a protestáns unió csapatai. Bethlen Gábor, akit 1620-ban a besztercebányai országgyűlés magyar királlyá választott, az 1622. január 7-ikén érvénybe lépett nikolsburgi békeszerződésben lemondott a királyi címről és visszaadta a koronát. II. Ferdinánd is engedményeket tett, Bethlennek német birodalmi hercegi címet adományozott, megerősítette a bécsi békének a protestánsok szabad vallásgyakorlatára vonatkozó cikkelyét, és ígéretet tett az országgyűlés Sopronba történő összehívására.
A soproni országgyűlésről már a Weekly News is közöl tudósításokat. A május 23-i szám május 10-i keltezésű bécsi hírt közöl: „A fő problémát a rossz pénz jelenti, emiatt a magyarok nem szállítanak ökröket. A magyar országgyűlés a hónap végéig tart, ha sikeresen ér véget, akkor Őfelsége Prágába fog menni.” A május 30-i számban közölt május 3-i keltű bécsi hír szerint Bethlen Gábor Erdélyből Kassára ment, ahol megszemlélte csapatait. A hírek szerint 40 ezer embert tart készenlétben. Nagyváradra ment fürdőzni és felfrissülni. Sok holland lázadó van vele, akikből valószínűleg nem lesz nagy haszna. A május 11-i bécsi jelentés szerint nagy török sereg indult el Konstantinápolyból azzal a céllal, hogy egyidejűleg két hadsereggel támadjon a kereszténységre, az egyik sereg Magyarországra, a másik Stájerországba készül. Május 25-én Heidelbergből jelentik, hogy a városba érkezett Bethlen Gábor követe szóbeli üzenettel, miszerint Bethlen nem szándékozik békét kötni a királlyal, folytatja a háborút. A június 18-i szám is közöl bécsi értesüléseket. „A császár Sopronban van, május 16-án összegyűltek ott a Birodalom és Magyarország urai, a hűségnyilatkozat után a magyar urak előterjesztették javaslataikat, amelyek elfogadtattak. Ez nagy örömet és boldogságot okozott … Bethlen Gábor maga nem volt Sopronban, mivel útközben értesült felesége haláláról és ezért visszament, Kassán tartózkodik… A magyarok beleegyeztek, hogy százezer ökröt ésszerű áron eladnak a császárnak azzal a feltétellel, hogy azonnal megkapják a pénzt…”
Aki alaposabban szeretné megismerni ezt a kort, annak száraz történeti munkák helyett Rakovszky Zsuzsa „A kígyó árnyéka” című regényét ajánlom. A rangos irodalmi díjjal is elismert kitűnő regény főhősnője, Lehmann Orsolya évtizedekig élt Ödenburgban (Sopronban), 1622-ben is ott volt az országgyűlés idején: „Az országgyűlést Pünkösd havának 18. napjára hívták össze, de a városban már Húsvét táján nagy volt a fölindulás, kiváltképp, amikor egyre-másra kezdtek érkezni a követek a királyság minden részéből, s egyik díszes hintó a másik után gördült be a városkapun s igyekezett fölcicomázott lovas kíséretével a belsőváros utcái felé … Gyakran már hajnalban lódobogásra ébredtem, s ha éjszaka fölvert álmomból a térről fölhangzó csörömpölés, kiáltozás vagy más egyéb zaj, lepillantva hol sebesen tovagörgő hintó lámpásának világosságát láttam keresztben végigfutni a tér macskafejű kövein, hol valamelyik nagyúr házanépéhez tartozó részeg szolganépséget, amint hazafelé csörtet nagy zajjal, tántorogva és szörnyűmód káromkodva, valahányszor részeg imbolygásukban nekimentek egymásnak vagy valamelyik ház szögletének a sötétségben.” A további részletek megismeréséhez olvassák Rakovszky Zsuzsát.
Szóljon hozzá!