Charles Baudelaire

Hollószemű éj, ősi, zord, kéjes vidék,
Hol a romló hús inain szférák játszanak
Bús délutánt, s titkos izgalmat.
Hol vágyát szítja a távoli csillagok
Bágyadt, mély, édes illata,
S tetemre hívja az alvilág zord urát,
Gúnyolva érchegyein csikorgó démonait.
Te, lomha, buja sóhajokba ültetett,
Drága, porladó, enyésző virág.

Megosztás

Tweet