A Horvát Vadász Szövetség Eszék-Baranya megyei szervezete és az Országos Magyar Vadászkamara Baranya megyei Területi Szervezete sporttársi és baráti kapcsolatából eredően idén immár harmadízben rendezték meg Baranyában a Szent Hubertus napi ünnepséget. A bólyi dublé után idén az Európa-szerte gyógyfürdőjéről ismert Harkány városa nyújtott otthont a jeles eseménynek.
Szent Hubertus, a vadászok védőszentje tiszteletének sok évszázados hagyománya van Európában. A hajdani büszke és dúsgazdag arisztokrata legendáját – aki csodás megvilágosodását követően szerzetessé lett, majd a pápa püspökké nevezte ki, halála után pedig jámbor cselekedeteinek elismeréséül szentté avatta az egyház – szinte mindenütt ismerik az emberek, hívők és nem hívők egyaránt.
Magyarországon az elmúlt két évtizedben – a vadászkürtös kultúra örvendetes hazai reneszánszával párhuzamosan – honosodott meg a Hubertus-kultusz, először vadász közösségekben, később egyre nagyobb nyilvánosság bevonásával. Kezdetben vezető egyházi körökben is csodálkozva fogadták a jelenséget, a Hubertus-mise celebrálására vállalkozó papokat nem mindig illették elismeréssel. Napjainkra feloldódtak a fenntartások; a főpapság soraiban is akadnak az ügynek lelkes patronálói, aktív, cselekvő részesei.
A harkányi rendezvény szellemi atyja Ronta László esperes plébános úr – ő maga is vadász – volt, de lelkesen támogatta az elképzelést Harkány város polgármestere is.
November 4-én a délutáni órákban a harkányi római katolikus templom emlékparkjában gyülekeztek a vendégek: meghívottak és spontán érdeklődők. Hogy a hűvösre fordult idő ne ronthassa az emelkedett hangulatot, a figyelmes házigazdák szabadtéri állófogadással várták az érkezőket, köztük a Horvát Vadász Szövetség küldötteit.
Az ünnepség nyitányaként a számos hazai és külföldi rendezvényen nagy sikerrel szerepelt Baranya Vadászkürt Együttes fújta el a „Vadászüdvözlet” szignálját, majd hangulatos térzenével szórakoztatta az egybegyűlteket.
Időközben bealkonyodott. Fáklyák gyulladtak, és a résztvevők – huszári felvezetéssel – fáklyás körmenetben járták körül az egykori szerény kápolnából gyönyörű, modern templommá alakított épületet. A fölszentelt csarnokba bevonulókat a jeles alkalomnak megfelelően, a Szent Hubertus legendát ábrázoló festménnyel, gímszarvas-trófeákkal fenyőgallyakkal, borostyánnal ékesített oltár várta. A szentmisét az Úr asztalánál Ronta László celebrálta, három – szintén vadászó – paptársa közreműködésével. Szentbeszédében az esperes úr kiemelte: Hit nélkül nincs erkölcs. Márpedig a vadászatban az erkölcs, a következetes etikus magatartás nélkülözhetetlen. Ez a biztosítéka, hogy az Úr adományából, a vadászatból utódaink is részesülhessenek.
A szertartás kísérőzenéjét a hagyományos orgona helyett a Baranya Vadászkürt Együttes szolgáltatta, Kircsi László pécsi zeneszerző és oboaművész Hubertus Miséjének magas színvonalú bemutatásával. A zenemű tételeit a celebráló atya kommentálta.
A tiszteletteljes főhajtás óráját követően a népes vendégsereg a közeli művelődési házba vonult, ahol a nagyteremben vacsorához terített asztalok várták az érkezőket. A kötetlenebb ünneplés bevezetőjeként dr. Bodnár József vadászkamarai elnök és a horvát küldöttség vezetőjének kölcsönös pohárköszöntője hangzott el. Ezután Békés Sándor, a vadászkamara alelnöke méltatta az alkalom jelentőségét, a vadászati hagyományok ápolásának, a vadászati kultúra gazdagításának, egyre szélesebb körben való népszerűsítésének fontosságát. Követendő példaként említette, hogy tíz évvel ezelőtt, az országban elsőként Baranyában jött létre az Alkotó Vadászok Klubja, és mint mondotta, ennek folyományaként „… az elmúlt évtizedben Baranya a magyar vadászati kultúra egyik fellegvárává lett. Jelen rendezvény célja többek között, hogy köszöntsük azokat, akik e rang megszerzését művészeti tevékenységükkel elősegítették.”
Az elhangzottakat N. Szabó Sándor színművész, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja vadászversek interpretálásával fűszerezte.
Az ünnepi vacsora Ronta László esperes úr asztali áldásával vette kezdetét. Ezt követően az események pohárcsengéssé, baráti beszélgetéssé oldódtak. Hisszük, hogy minden résztvevő számára sikerült emlékezetessé tenni az egyébként hűvös, borongós novemberi napot. Köszönet illeti a házigazdákat, a szervezésben, lebonyolításban szorgoskodókat, akik hozzájárultak, hogy gazdagabbak legyünk egy szakrális, kulturális, de nem utolsó sorban emberi élménnyel.
Hozzászólások