… egy rózsalugasról
Böröczki Mihály versére
Rőt-lugasának
szívligetében
fényfuvolája,
röppen a szélben.
Száz színe-hídja
táncba fonódva
zöld muzsikája,
illata hívja.
Körbeforogva
szélölelésben,
bársony a rózsa
fényzuhanása.
Zsenge levélen
siklik a tánca
pörge-ruhája
hűs suhogása
játszik a fényben.
Kék ritmus
Kovács Emil Lajos festményére
Türkiz az égen
bodza-fehérrel
összehajolva,
szürke-acháton
zöld-gyönyörűvel
átitatódva,
akvamarinnal
tó vize tükre
nyargal a fényen.
Hol lila illan
szalma-narancsa,
sárga, ha ébred,
zöldbe takarva
ultramarinnal
völgye a mélynek,
lángja a bordó
borvörösében,
pontusi bíbor.
Zöld meredélyen
táncol a barna,
lágy muzsikája,
rőt venyigében
karmazsin-ága,
fák koronáján
siklik a sárga,
összekarolva
csordul a zölddel.
Csendül a szívvel.
Kereszthegy alatt
Kovács Emil Lajos festményére
Házak meséje,
boldog ragyogásukban
összesimuló
háztetők, derű
ecsetvonásaidon.
Huncut felhők a
hegy fölött, neked
mókáznak, teérted ég
rakoncátlanság
pillantásukon.
Gyönyörűségében nem
tér nyugovóra
a Nap sem, lángos
kabátzsebébe tenné
az időt, kézen
fogva indulna
a széllel. Vízcsobogás
hátán nagyokat
kacagna a híd
is, hol annyiszor jártál –
és nem múlna el
ez a nap sosem.
Jól érezné magát. Száz
fénnyel öledben
csak kucorogna…
magadhoz ölelnéd: épp,
mint az ünnepet…
Szóljon hozzá!