Máriagyűdi zarándoklat
Első fejezet
A Szent Biblia tanúsága szerint ezen a napon látogatta meg Mária rokonát, Erzsébetet és találkozott így anyáik méhében Jézus és Keresztelő János. „Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Juda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között és áldott a méhednek gyümölcse!” (Lukács 1/39-42)
A magyar katolikusok július 2-án ezen a napon ünneplik az aratás kezdetét, innen ered a Sarlós Boldogasszony tisztelete.
Interneten olvasom a hírt, 2014. július 6-án, vasárnap a Máriagyűdi kegytemplomban Sarlós Boldogasszony főbúcsú ünnepén koncelebrált (együttmisézés) szentmisét tartanak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai.
Szokásomhoz híven régi újságokban néztem utána ennek a gyönyörű Kegytemplom legendájának.
A gyűdi kegyhely története
A kegyhely neve
A kies fekvésű baranyai kegyhelynek neve eredetileg többé-kevésbé különbözött a mostanitól. A püspöki számadások és plébániai, valamint leányegyházak névsorában, mikor már itt plébánia volt, a követező plébánosok nevei szerepelnek: 1333-ban Giudról való István pap, másutt Gyudi István 1333-ban. 1334-ben Eynudról (valószínűleg íráshiba folytán így) való István, 1335-ben ismét tisztán Gyudról való István. A káptalani tized jegyzékében Gyd név fordul elő. A latin és német nyelvű fordításokban legtöbbször Jud és Juda található Mária névvel összefüggésben, mintha így volna: Judi vagy Judai Mária, talán a „judeai” összevonása folytán. Ez az értelmezés azt bizonyítja, hogy ezt a helyet eredetileg annak a Máriának tiszteletére szentelték, ki Juda törzséből származott, melyből kellett születnie annak az oroszlánnak, ki legyőzte a hitetlenség és gonoszság hatalmasságait.
A kegyhely keletkezése
A 12. században a keresztes hadjáratok idejére vezet vissza bennünket, 1148-ban II. Géza magyar király korában országunk határához érkezett VII. Lajos francia király nagy keresztes hadserege élén. Követeket küldött a magyar királyhoz azon kéréssel, engedje meg neki, hogy országán átmehessen a Szentföld felé. Némi tanácskozás után Géza megegyezett Lajossal és lekísérte őt saját hadaival a Duna jobbpartján s ott a francia sereg átvonulása után tábort is ütött. Ez alkalommal járta be a Dunántúl déli vidékét, látta a szép dombokat, a sűrű erdőket, a termékeny mezőket. A mostani úgynevezett Ormányság lakossága akkor még természetesen katolikus volt. Gyűd helyén nagy erdők susogtak, csak két út vezetett át a 408 méter magas Tönkösön. Az egyik Siklóstól Bissére, a másik ugyanonnét a hegy oldalán a régi római út alatt. A két út kereszteződése táján a legsűrűbb favágótelep mellé építtetett II. Géza egy kis kápolnát a boldogságos Szűz tiszteletére és az őt segítő hívő, jámbor jobbágyok nagy örömére. Amily kívánatos volt előbb ez a kis szentély, oly látogatott, kedvelt is lett azonnal.
Az első kápolna megnagyobbítása
1153-ban II. Géza királyunk hadjáratra indult Komenius Manuel görög király ellen, ki jogtalanul avatkozott bele a magyar ügyekbe és elfoglalni akarta Zimonyt és Szerémséget. II. Géza hadseregével ellene indult, de a görög király bátorságát és ravaszságát ismerő püspökök rábeszélték, hogy békés úton egyezzék meg vele. Ekkor ismét bejárta Géza király a délvidéket, meglátogatta Gyűdöt is. Örömmel hallotta, mily látogatottságnak örvend az általa épített kápolna, mennyire növeli a magyarok tiszteletét Nagyasszonyunk iránt, és mennyire vonzza magához a vallásos, ájtatos horvát és szláv tömegeket. Ekkor megnagyobbíttatta a kápolnát, teljesen új fényre emelte, miáltal az egész vidék kegyeletének középpontjává tette. Ezen kápolna falai még ma is fönnállanak és a mostani templom szentélyét képezik. Épült pedig az akkor uralkodó gótikus stílben, amint azt a déli oldalán és a jelenlegi Szent Mihály-kápolnába nyíló ajtó mutatja.
A kegyelet ezen hely iránt oly nagy volt, hogy a hívek nemcsak földi életük legboldogabb napjait töltötték el falai között, hanem számtalan előkelő, nemes úr és úrnő halála után is itt óhajtott pihenni, amint azt a mostani templom építésekor talált számtalan csont, épen maradt sír, rózsafüzérek, érmek bizonyítják.
Török hódoltság alatt
A borzalmas és végzetes mohácsi vész Gyűdöt is csakhamar utolérte. 1543-ban a török sereg elfoglalta Siklós várát, mely az egész vidéken uralkodott és ezzel Gyűdöt is hatalmába kerítette. Az egész ország szerencsétlenségét, gyászát megérezte a kegyhely is. A győzelemtől megittasodott muzulmánok ugyancsak éreztették hatalmukat a legyőzöttekkel. Mindenbe beleavatkoztak. De leginkább a vallás és templomok ügyeibe. Hiszen hódításaik elsősorban vallási jellegűek voltak. Mohamed tanítását akarták elterjeszteni és uralomra juttatni az egész világon. A földöntúli jutalmat is a legyőzött és megölt keresztények után számították. Azért ahol megjelentek, lefoglalták a templomokat és vagy saját, vagy profán használatukra fordították, vagy pénzforrássá, jövedelmezési alappá tették. Így a gyüdi kegyhelyet kezdetben mecsetté változtatták, később bérlet díj fejében a görög szakadároknak, majd a Perényi-féle hithagyás és „cuius regio, eius religio”, azaz „kié a vidék azé a vallás” igazságtalan elve szerint a református felekezetű magyaroknak adták át. Szomorú másfél század volt ez!
A csodás jelenetek
1686-ban győzte le az egyesült osztrák-magyar-lengyel hadsereg a törököt Bécsben, majd Budán, 1687-ben nagy csapást mértek reá Harsány-hegy lábánál, Gyűd közelében, miáltal a vidék megszabadult a rettenetes hódoltság alól. Alighogy megszűnt hazánkban a félhold uralma és újra felragyogott a szent kereszt, a boldogságos Szűz Mária is megjelent, hogy ismét elfoglalja Gyűdön, kiválasztott szent helyén, az őt megillető trónt és mint valóságos királyné fogadja tisztelőinek boldog hódolatát és éreztesse velük boldogító jóságát.
Mindjárt a harsányi győzelem évében történt. Egy sötét estén valami Mathinics Tamás nevű gyűdi lakós a hegy túlsó oldalán levő Bisse községből hazafelé tartott. Vallásos szívű katolikus ember létére a düledező kápolna előtt levette fövegét és ugyanazon pillanatban nagy fényességet látott, mely a kápolna ablakából áradt ki és e szavakat hallotta: Miért nem szabadítotok ki e fogságból, most volna a legjobb alkalom. Odatekintett és egy igen szép szüzet látott az ablaknál, de amint feléje közeledett eltűnt. Látomását nemcsak a siklósi szentferencrendi zárda főnökének, hanem sokaknak elbeszélte. Később egy Mátyás nevű ispán, amint egy János nevű reformátussal késő este a kápolna mellett elhaladt és az előtt tiszteletét tanúsította a templomajtó előtt egy szép szűz jelent meg. Mátyás azonnal letérdelt és szó nélkül alázatosan hódolt előtte. János pedig türelmetlenül kérdezte, miért nem jön. „Jöjj”, kérlek – felelte az – nézd csak milyen szép az a Szűz a templomajtóban. A református körülnézett, de semmit nem látott, akkor a katolikus felemelte kezeit s így imádkozott: „Ó dicsőséges Szűz, tedd, hogy ez is lásson téged, hogy így megerősödjék az én hitem, téged pedig mások is dicsőítsenek.” Alighogy befejezte szavait, a református így kiáltott fel: „Óh be szép ez a leányasszony.” De amikor levett kalappal a templomba akartak menni, a látomás eltűnt. Ezek is bementek Siklósra és mindenkinek elmondták, amit láttak és hallottak. Ezen Mátyás később még két alkalommal látta a Szent Szüzet, egyszer mint édesanyát karján kisfiúval, egyszer mint valami úrnőt.
Ugyanezen időben egy asszony, amint hazulról a kútra járt vizet meríteni, gyakran látott a nyugati part lépcsőin egy fénylő nőt lejönni és felmenni, amint ő azt sokaknak elmondotta, akik arról később eskü alatt vallomást tettek. (P. Feisz Angelusz)
(Dunántúl. 1925. július 5. 2-3 p.)
Hozzászólások