Könyörületből

elment a hangja
mert senki nem beszél vele
nem hívják telefonon
csak hébe-hóba akkor is mindenki egyszerre
elment az élete,
állítólag sokat élt
de valahogy viccesnek tűnik
hogy öregszik az ember
hogy az idő hogy meglátszik kezén.
elpattannak a kézfején az erek
cipőhúzáskor nyekereg a szája
lépcsőmászás után
kilihegi magát
többnyire pépeset fogyaszt,
alkoholból, gyógyszerből egyre többet
most is képtelen vagyok, hogy a fölényemből levetkőzzek.
rádiót hallgat majd, közelebb akar ülni,
én meg nem engedem, terelem a közhelyeket,
pofozom őket jobbra balra,
kicsi ez a lakás, hogy kibújjak alóluk,
kicsi ez, rajtunk kívül
még két szellem lakja.

Megosztás

Tweet