A huszadik század meghatározó, és sajnos igen véres történelmi eseményeit hozzák testközelbe Robert Capa fényképei a budapesti Ludwig Múzeumban megrendezett kiállításon.
A kiállítás katalógusának borítója
A magyar származású fotográfus 1913-ban született Budapesten, Friedmann Endre Ernő néven. Rövid élete során öt háborús helyszínen fényképezett: a spanyol polgárháborúban, a japánok kínai inváziójakor, a második világháború európai hadszínterein, az első arab-izraeli háborúban, valamint Indokínában. Robert Capa az 1920-as évektől egyre nagyobb olvasótáborral bíró európai és amerikai képes magazinokban publikálta felvételeit, melyek jócskán túlmutatnak egy-egy háborús cselekmény dokumentálásán.
Azonban ezen emberpróbáló munkái mellett – talán a rémséges élmények ellenpontjaként, amikor nem feladatot kellett teljesítenie, igencsak „tudta élni az életet”, bohém és nagyvilági módon. Állandóan körülzsongták a nők; híres, nagy humánummal rendelkező emberekkel volt baráti kapcsolatban, kik között Hemingway, vagy John Steinbeck feltétlen megemlítendő.
A munkásságát méltató, szinte mindenki által ismert dicsérő szavak messzemenően megállják a helyüket. A képek láttán beigazolódik az a híres mondása, miszerint „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel a témához”. Capa igencsak közel volt a témához, mind testileg – elég arra gondolnunk, hogy 1944. június 6-án hajnalban ő volt az egyetlen fotós, aki a partraszállók első hullámával Normandia földjére lépett – mind lelkileg. Valami mérhetetlen empátia jellemzi a munkáit, amelyek nem csupán dokumentálnak egy-egy cselekményt: a rettenetes háborús pillanatok részesévé teszik a nézőt, ennyi évtized távlatából is. Egy-egy mozdulatot minden részletre odafigyelve ragad meg, úgy ábrázolva az eseményt, hogy a kép láttán egy egész kis történet rajzolódik ki a szemlélőben, például a híres Capa-felvételek közé nem tartozó, a kiállításon megtekinthető „Egy szicíliai parasztember mutatja az amerikai katonának, hogy merre mentek a németek” című képén. A kiállításról készült katalógus bevezetőjében Bencsik Barnabás, a múzeum igazgatója rámutat arra, hogy „fényképeivel nem pusztán újsághíreket illusztrált, hanem egy-egy drámai szituáció megragadásának lehető legjobb megjelenítésére törekedett, mert az egyes ember sorsát és személyiségét akarta a szélsőséges helyzetekben megmutatni”.
D-nap (forrás: Wikipédia, közkincs képek)
A kiállítás előtörténete az 1990-es évekig nyúlik vissza, amikor Cornell Capa (Robert Capa testvére) és Richard Whealen rendszerezték a több mint hetvenezer (!) felvételt, majd közülük kiválasztották azt a 937 képet, melyek Capa fotóriporteri pályafutását leginkább jellemzik. A kiválasztott képekről három egyforma, kiváló minőségű, 40x50cm méretű, Robert Capa szárazbélyegzőjével ellátott nagyításokból álló sorozat készült. A három sorozatból az egyik New Yorkban, a másik Tokióban került elhelyezésre, míg a harmadik a magyar kulturális kormányzat segítségével, 2008-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményébe került. Ebből a gyűjteményből láthat a nagyközönség több mint kétszáz alkotást a Ludwig Múzeumban a 2009. július 3. és október 11. között nyitva tartó kiállításon.
Megtekintése nem csupán a fotográfia, vagy a történelem iránt érdeklődők számára ajánlott. Életre szóló szellemi, lelki táplálékot jelent mindenkinek; a tragikus emberi sorsokat ábrázoló képek kitörölhetetlenül bevésődő emléke hozzájárul a háborúkról, erőszakról alkotott véleményünk formálódásához.
Hozzászólások