Elgurultak évek,
gyöngyöt gyöngyre
raktam,
kalárisod ékem,
… végleg itt
maradtam…
Ma is szépnek látlak,
fiatal a
dal még,
ernyős szemed nézem,
most már itt
maradnék…
támaszkodj rám kedves,
erőm
erőddé lett,
kezem kezed
játssza,
nem téved az ének…
dalom dalodban szól,
lelkem lelked
lett már,
megfáradt
növényben
bölccsé lett a nektár…
Évikém drága!
Az – az egy vers miatt tartom az Ady kötetet az ágyam mellett, amit most a Te érzésedben, gondolataidban érzem újra át.
Millió puszi érte!
Feri – Béla
Köszönöm, kedves Feri ! 🙂