Télűző tavaszváró ünnepi hangulatok az egész világon, minden népnél szinte beláthatatlan idők óta vannak, élnek. Ezek némelyike a történelem folyamán nagyobb szerephez jutott, ismertebbé lett. Egy-egy régión belül az is látható, hogy az egymás mellett élő népcsoportok ünnepi szokásai miképpen térnek el, sőt az is, hogy milyen történelmi eseményekhez kapcsolódva újulnak meg újra és újra. Ezek a népszokások a kialakulásuktól kezdve napjainkig nagyon sokat változtak, finomodtak s lettek szélesebb néprétegek farsangi ünnepévé. Így van ez a mohácsi busójárás esetében is. Az itt élő sokácság télűző-tavaszváró ünnepe ma már az egész város, sőt a tágabb környezetnek is egy jelentős hatnapos ünnepévé lett, melynek végén fellobban a „tél koporsóját” elégető máglya lángja is.
A mohácsi busójárás 2009. szeptember 30. óta – ekkor vette fel az UNESCO „Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára” – már a világ kultúrájának része. Nemzetközi szinten is a figyelem középpontjába került, tudatosítva azt, hogy a mohácsiak közösségének ez az öröksége – melynek kezdetei az idők távolába nyúlnak – jelentős, megőrzése valamennyiünk számára fontos feladat.
Ehhez a feladathoz nyújt segítséget a Csorba Győző Könyvtár legújabb kiadványa, mellyel a busójárás másfél évszázados hagyományait kutatóknak és érdeklődőknek kívánnak segítséget nyújtani: A mohácsi busójárás bibliográfiája (1862-2014).
E kiadványban – a megjelölt időn belül felsorolva – találjuk mindazokat a nagyobb terjedelmű műveket és a különböző napi-, hetilapokban és tudományos folyóiratokban fellelhető írásokat, melyek tudósítanak e helyi népszokásról. A szerkesztők és munkatársaik az anyaggyűjtés során természetesen a baranyai kiadványok feltárásának teljességére törekedtek, s ezek mellett kitekintettek országos napilapokra, valamint olyan segédleteket is használtak (pl. bibliográfiák, repertóriumok, nemzetiségi lapok stb.) melyekkel szélesedett e téma megismerésének lehetősége. Az évenkénti feltárás egyfelől azt szemlélteti, hogy miként változott a durva népszokás és nyerte el s mai méltóságteljes ünnepi rangját, másfelől, hogy a hagyomány miként maradt fenn a hatalom tiltakozása ellenére és harmadsorban, hogy ez a népszokás nemcsak annak a közösségnek lett megtartó ereje, melyből életre kelt, hanem közösség formálóvá vált – jelen esetünkben – Mohács összlakosságának, s a kistérségnek és talán túlzás nélkül mondhatjuk az ország lakosságának is.
A kötetet nagyon jól használható személynév- és tárgymutató zárja. Ezzel is megkönnyítve a felhasználók dolgát. Külön kiemelendő, hogy a személynévmutatóban szereplőkről, zárójelesen olyan megkülönböztető adatokat, – mint pl. a foglalkozás – is közölnek, a születési és halálozási évszámok mellett. Ezek az adatok a szerzők beazonosításában lehetnek a kutatók, érdeklődők segítségére.
Nem feledkezhetem meg az 1-3. számú mellékletekről sem, ezek olyan dokumentumok másolatait tartalmazzák az 1800-as évekből, melyek manapság már nehezen érhetők el, azonban az általunk ismert busójárás szokásának durvaságáról, büntetéséről valamint magáról a népszokásról érdekes képeket mutatnak fel.
A hat fejezetben (könyvek, cikkek, busók az irodalomban, a képzőművészetben, egyéb, pótlások) 1741 tétellel találkozunk, s ehhez járul a 4. számú melléklet: a busójárásról készült filmek válogatott listája.
Úgy gondoljuk, hogy Mohács életének egy meghatározó ünnepi eseménye tanulmányozásához olyan gazdag segédkönyvet kaptunk, amely segít eligazodni az érdeklődőknek a busók világában, a kutatóknak pedig további feladatokat jelölhet ki.
Köszönjük a kötet szerkesztőinek (Gyánti István, Kiss Zoltán) és az anyaggyűjtésben résztvevő valamennyi munkatársnak a munkáját. A kiadót köszönet illeti azért, hogy e kiadvánnyal Mohács város kulturális élete egy szeletének feltárásához segítséget nyújt.
(A mohácsi busójárás bibliográfiája (1862-2014). Szerk. Gyánti István, Kiss Zoltán. Pécs, 2015. Csorba Győző Könyvtár. 207 p.)
*
A kötet bemutatója 2015. február 12-én 16.00 órakor lesz a Mohácsi Jenő Városi Könyvtárban (Mohács, Eötvös u. 2.)
Hozzászólások