„A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.
Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká.
Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.
Boldogok, akik – ha egyetlen haiku pontjában is – találkozhatnak és megérinthetik egymást.”
(Fodor Ákos)
Fodor Ákosnak
Haiku-madár
röppen szabadon, égi
csend örökében…
Ragyogás
Fűpamacson szép
csipketerítő…, jégből
hópihe-ékszer .
Reggel
Pirkadat ébred:
vállamon ül, szusszan a
csend tava, látod…?
Február
Csöppnyi lélegzet
még a tél, fakósárga
emlék egy fotón…
Türelem
Nem mondhatod a
Napnak, hogy süssön többet,
vagy kevesebbet,
nem mondhatod az
esőnek, hogy essen még,
… légy bölcs és csak várj .
Fodor Ákosnak
Ködben bolyongtam,
nem ismertem a mestert,
ő szólított meg.
Honnan tudhatta,
hogy létezem és várom
bölcs tanácsait?
/Tátrai Miklós/
„Metaoptika
Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod.
Köz-?
mindünk anyaga
sugárzó lehetne, ha
mernénk hasadni
Itélet
sohasem fogod
megbocsájtani nekem,
hogy nem szerettél
Axióma
A szeretésen
kívûl minden emberi
tett: romépítés.
Szerelem
ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.”
( Fodor Ákos )
Egyik kedvencem tőle:
„Levél vagyok. Zárt küldemény.
Dolgom: hogy kézbesítsem.
– Ha föltépném, sem érteném:
Istennek írta Isten.”